Amerikai Magyar Világ, 1975. november (12. évfolyam, 44-48. szám)

1975-11-02 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR VILÁG VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabadválasztásra magyarországi címzetteknek Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U. S. RELIEF PARCEL SERVICE 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK. N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK REICH BEJ ARAT 1545 2nd AVENUE HÍRES bűnügyek KI ÖLTE MEG BEATRICE ANDERSONT? A gyanúsított négy órát töltött a rendőrségi szobában. ..Ismeri ezt a nőt” — kérdezte a nyomozó, s egy teljesen eltorzs-í­tott holttest fényképét mutatta. ,,Nem akarom látni ezt a képet!” kiáltott fel a gyanúsított. ,,inkább mindent bevallok, csak ne mutassák ezt a képet többé!” A nyomozás ettől kezdve olyan simán folyt, mint ahogy azt a televíziós bűnügyi soroza­tokban látjuk. Csupán az idáig vezető út volt nehezebb. A gyanúsított és gyilkos hosszas nyomozás után beismer­te bűnösségét. Ez a beismerés azonban egy fegyelmezett, körül­tekintő és szakszerű nyomozói munka eredménye volt. Senki sem erőltette a gyanúsítottat. A tények meggyőző hatása alatt ismerte be bűnösségét. Ahhoz azonban, hogy e tények minden kétséget kizáróan felszínre kerüljenek, hosszas nyomozói munkára volt szükség. EGYRE TÖBB TITOKZATOS ÉS MEGOLDATLAN BŰNÜGY Tíz évvel ezelőtt az e nyomozást is vezető New York-i hatóságok a gyilkosságok 80-90 százalékában megtalálták a gyilkost. A kivételek nagyrészt olyan esetek voltak, amikor a gyilkosnak nem sok köze volt az áldozathoz, vagy pánikból, vagy szexuális okból kifolyólag öltek meg valakit. 1966-ban azonban már csu­pán a gyilkosok 77 százalékát találták meg, 1968-ban még kevesebbet, csu­pán 68 százalékukat. Sokan úgy vélik, hogy a Legfelsőbb Bíróság úgynevezett ,,Miranda Határo­zatba okozta ezt, azóta ugyanis detektívek nem faggathatják a gyanúsítottat többé, annak joga van csupán ügyvédjén keresztül válaszolni. A beismerő vallomá­sok csökkenése következtében a nyomozók arra kényszerültek, hogy tárgyi bizonyítékokat ke­ressenek akkor is amikor azokat nehéz, vagy lehetetlen volt találni e hatalmas nagyvárosban. Ettől kezdődően az igazi detektíveknek vissza kellett tér­niük a hagyományos, sokszor izgalmas, de mindenképpen nagy türelmet, időt, sok energiát és nem kis tehetséget igénylő nyomozási módszerekhez, rövi­den az íróasztali és papír munka helyett a televízióban oly sokszor látható de a valóságban egyre kevésbé létező „Sherlock Hol­mes-i” kalandos detektív mun­kához. És ez az út úgy látszik egyre nehezebben járható. Vagy lehet­séges, hogy a nyomozókból bürokraták lettek? Akik nem akarják ezt az utat járni? Ugyanis a megoldatlan bűnese­tek száma még tovább növeke­dett, lassanként csupán az összes gyilkosság felét oldották meg, a többi gyilkost legfeljebb lelkiis­merete zavarhatta. 1972-ben az összes gyilkosoknak csupán 56 százalékát fogták el. EGY KÍSÉRLETI DETEKTÍV CSOPORT A nyomozók és a rendőrség vezetői komolyan kezdtek ag­gódni: ez nem mehet így tovább! És elhatározták, hogy egy különleges kísérleti osztagot állítanak fel. A kísérleti osztag vezetője Thornton Mc­Queen. Amikor Mr. Queen és 12 tagból álló osztaga a Beatrice Anderson esetet kezdte el nyomozni, több hiányosságot már világosan lát­tak. Felfedezték, hogy a fotók legtöbbször nem tartalmazzák a bűnügyekben legfontosabb képi információt; a helyszínre siető, olykor nem eléggé szakképzett „szakértők” gyakran elfelejtet­tek fontos ujjlenyomatokat fel­venni; mivel detektívek gyakran nem írták le amit láttak, amikor a bíróságon mint tanuk szerepel­tek, ők maguk nem tudtak kielégítő bizonyítékot szolgáltat­ni; a rendőrségi akták hiányo­sak, voltak, avagy szemtanuk később hamisnak bizonyult val­lomásait is tartalmazták. A kísérleti csoport arra az eredményre jutott, hogy a helyszíni szemlét és az ottani alapos nyomozói munkát semmi sem helyettesítheti. Az Anderson-eset egy tipikus „mistery” volt. HOGY ÖLTÉK MEG BEATRICE ANDERSONT? A 24 éves gyilkos, Eugene O’ Toole gyakran fosztott ki magá­nyos vásárlókat. Az 57 éves Mrs. Andersont nem véletlenül sze­melte ki újabb áldozatául, ugyanis megpillantott egy hatal­mas méretű brilliáns gyűrűt a jólöltözött asszony kezén. Mrs. Anderson azonban nem sok ügyet vetett a fiatalemberre. Nem úgy a fiatalember aki egy óráig várt rá, amíg egy vásárló­központból visszatért a parkoló­helyén álló kocsijához. Revolverrel kényszerítette ál­dozatát, hogy a nő saját kocsijában együtt távozzanak egy elhagyatott helyre. Itt elszedte a brilliáns gyűrűt és 75 dollárt. A megrémült asszony rész­ben saját maga okozta későbbi tragédiáját, ugyanis elárulta, hogy veje egy bankban dolgozik és amennyiben ő bántódás nélkül távozhat, fizetni fognak neki. Ez adta a 24 éves fiatalembernek az ötletet, hogy túszként tartsa az asszonyt. A gyilkos, egy szintén bünte­tett előéletű barátjával együtt a New York-i Staten Island egyik elhagyatott helyén, kezét-lábát megkötözve hagyta a túszt, majd fényképet készítve róla fejbelőt­ték, mert féltek, hogy elárulhatja őket. Ezután a holttestet elte­mették. Igaz, a rendőrség megtalálta Mrs. Anderson autóját és a vérnyomok gyilkosságról tanús­kodtak, azonban a holttest megtalálása nélkül őt csupán „eltűnt személyinek és nem gyilkosság áldozatának tekint­hették. EGY FÖLDBŐL KIÁLLÓ KÉZ A holttestet azonban valaki véletlenül megtalálta: egy kiálló kezet pillantott meg a földön. S itt kezdődött az új „kísérleti” detektív csoport igazi nyomozói munkája. Egy ismerős vállalkozott arra, hogy kész a gyanúsított, de jogilag nem előállítható tényle­ges gyilkosokkal tárgyalni, mi­közben a detektívek (akik megfelelő bűnjelek hiányában nem tartóztathatták le a gyanú­sítottakat) csapdát állítanak és próbálják a gyanúsítottak saját szájából hallani, hogy valóban ők ölték meg Mrs. Andersent Hosszú ideig tartó megfigye­lésre, a gyanúsítottak követésére és újabb nyomokra volt szükség az immár régen félretett bűnügy megoldásához. Amolyan „Sher­lock holmesi” kitartó munkára. S ez csak egyike azoknak az eseteknek, amelyek ismét opti­mistává teszik a New York-i nyomozó hatóságokat. Az elmúlt két év során 10 százalékkal emelkedett az elfogott gyilkosok aránya. Ha az eredmény nem is 100 százalékos mint Kojaké a televízióban, de legalább van mi­től félnie a gyilkosnak, nemcsak saját lelkiismeretétől.­ ­ A KÖZVÉLEMÉNY BETTY FORD MELLETT NEW YORK — Betty Ford televízión kifejtett vélemé-­­ nye a házasság előtti nemi életről nagy vitákat váltott ki. Azonban egy biztos: a Daily News­ közvéleménykutatása tanulsága szerint a New York-iak nagyobb­­ hányada támogatását élvezte. Arra a kérdésre, hogy az elnök felesége beszéljen-e nyil­vánosan ilyen kérdésekről, a válaszadók 60 százaléka igennel, 32 százaléka nemmel és 8 százaléka „nem tudom”-mal válaszolt. Mrs. Ford többek közet kifejtette, hogy nem ellenezné lánya viszonyát és általában nem ellenzi a házasság előtti kapcso­latokat, hogy az abortusz megkönnyítése egy pozitív lépés, s, hogy gyerekei feltehetően próbálkoztak a marihuánával.­­ Többen úgy vélték, hogy ezzel sérti férje pozícióját. A közvéleménykutatás ered­ménye szerint azonban csupán a megkérdezettek 23 százaléka vélekedett így, amíg 65 százalé­kuk az ellenkezőjéről volt meggyőződve. Hirdessen lapunkban! John Wojcik és Eugene O’ Toole 3. OLDAL

Next