Anthropologiai Közlemények 21. (1977)
1977 / 1-2. füzet - Eredeti közlemények - Harsányi László: Hamvasztásos temetkezésekből származó fogleletek scanning elektronmikroszkópos vizsgálata
Anthrop. Közl. 21. 3-14. 1977. EREDETI KÖZLEMÉNYEK HAMVASZTÁSOS TEMETKEZÉSEKBŐL SZÁRMAZÓ FOGLELETEK SCANNING ELEKTRONMIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATA Irta: Harsányi László (Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete, Budapest*) Bevezetés A hamvasztásos temetkezésből származó csontváz- és fogazatmaradványok rendszeres embertani vizsgálata nagyszámú fontos adat megismeréséhez vezethet, éppen ezért jelentőségükre számos szerző felhívta a figyelmet. A vizsgálati lehetőségek korlátozottak, ennek ellenére megfelelő módszerek igénybevételével meglepően sok, tárgyilagosan értékelhető adatot nyerhetünk. A lelőhelyek régészeti feldolgozásával foglalkozó munkák sora szinte áttekinthetetlenül nagy, mivel a hamvasztásos temetkezési mód földrajzi és időbeli értelemben egyaránt egymástól nagyon távol eső népességek körében, hosszú időn keresztül szokásban volt. Bizonyított, hogy ez a temetkezési forma a neolitikumban több helyen előfordult, Janssens pl. 1955-től kezdődően közleményeiben részletesen foglalkozott a németalföldi urnatemetkezéses temetők anyagával; eredményeit 1970-ben megjelent összefoglaló munkájában ismertette. A bronzkorban a halotthamvasztás még elterjedtebbé vált (Lipták 1969), és Nyugat-Európában a Meroving-kultúra hanyatlásának idejéig fennmaradt. A leletekből következtettek az elhamvasztott egyének számára, életkorára, nemére és pathologiai elváltozásokat is megfigyeltek. A teljességre törekvés nélkül a rendszeres vizsgálatokat végző kutatók közül említem meg a következőket: Kleiber 1942, 1956, Grimm és Theis 1952/53, Baby 1954, Vlcek 1956, Chochol 1958, Wells 1960, Schaefer 1960, Gervall 1960, 1963, Fritzke 1960, Grimm 1961, Dokládal 1963, 1970, Thieme 1970, Gladykowska-Rzeczycka 1976. Nemeskéri és Harsányi (1968) a Környe-Fácánkert (Komárom megye) lelőhelyről származó, a középső bronzkorba tartozó és 17 egyén csontvázleletét magába foglaló hamvasztásos temetkezési anyagot ismertette. E munkában részletesen összefoglalják a lelet emberi eredetének, a nem és életkor meghatározásának és az egyes betegségek felismerésének lehetőségeit. Az égetett csontvázmaradványok embertani vizsgálataival foglalkozó közlések köréből kiemelve kell megemlítenünk Herrmann (1972, 1976) munkáját. Hermann a Franciaország területén 1909-ben feltárt Homo sapiens lelet, a „Homo Aurignaciensis Hauseri” utólagosan égett csontvázmaradványát vette részletes vizsgálat alá. A kérdéses váz 1910-ben vásárlás útján a berlini Museum f. Völkerkunde tulajdonába került. 1945-ben bombatámadás következtében tűzvész támadt, mely ezt az értékes leletet is csaknem egészen elhamvasztotta. A romok közül előkerült égett maradványokat azonosította a szerző, és a * Jelenlegi munkahely: Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete, Pécs. 31*