Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-05-23 / 34. szám

267 előnynek tekinthető, ha ilyenkor az egylet felvilágosítás végett az összes hazai iparegyletek központjához fordul­hat, mely azt sokkal könnyeben megadhatja, mint egyik másik magános egylet. Nem akarjuk az olvasót fárasztani, s ezért több pél­dát nem idézünk, de már ezen néhány példából is kitűnt, hogy az egyes iparegyleteknek egymással szintén össze­köttetésbe kell lépni, s egy központot kell teremteni, mely az egyes vidéki egyletek működését támogassa és elő­segítse. Ha mindenütt helyi érdekli iparegyletek létesülnek, melyek a központi egylettel szoros összeköttetésben álla­nak, akkor minden egyes iparos, ki valamely egyletnek tagja, egyúttal egyik tagját képezi az ország összes ipa­rosaiból álló testületnek, mely mint ilyen jelentékeny súlylyal bírhat minden olyan ügyben, mely az iparba vág, és e jelentékeny súlyt, e jelentékeny befolyást minden egyes iparos igénybe veheti a maga részére oly ügyekben, a­melyek az ipar emelésére czéloznak. Minden egyes iparegyleti tag ezáltal egy nagy országos fontosságú és országos horderejű egyesületnek tagja leend. Különben is ilyen országos iparegyesületnek léte és erélyes működése még más szempontból is felette szükséges. Mindenki tudja azt, hogy egy helyi érdekű egylet, melynek működési köre csak egyes városra vagy egyes vidékre van szorítva, ha czéljától eltérni nem akar, nem igen foglalkozhatik országos iparérdekű tárgyakkal, és ennélfogva azokra hatást sem igen gyakorolhat, részint mivel a kellő anyagi és szellemi segédeszközökkel nem bír, részint mivel befolyása és tekintélye sem elegendő arra, hogy az illetékes körökben döntő súlylyal bírjon. De azt is tudja mindenki, hogy a közgazdasági és pénzügyi állapotok, a törvényhozási és kormányzati intéz­kedések a kereskedelmi politika, a bankügy, a hitelügy, a művelődés nagy érdekei, a közlekedésügy és egyéb orszá­gos ügyek mily nevezetes befolyást gyakorolnak az ipar­állapotokra. Ha ezen érintett ügyek állása kedvező, az ipar emelkedése is lehetséges lesz, ellenben ha ezen „or­szágos iparügyek“kedvezőtlenül állanak, az­ egyes ipa­rosok és iparegyletek minden erőlködése sem leend képes az iparnak lendületet adni. Az iparosoknak tehát közvetlen érdekében áll, hogy az „országos ipa­rügyek“ is az ipar kivánalmainak megfelelőleg intéztessenek. És mint­hogy az iparosok maguk legjobban ismerhetik saját érde­keiket, ezen érdekeknek képviseletére is azon egyesület le­het leginkább hivatva, mely az országban levő iparosok leg­­jelesbjeiből alakul­t. i. a vidéki egyletekkel szoros össze­köttetésben álló s azoknak mintegy csúcspontját képező „Országos ipar­egyesül­et“. A munkás, munkaadó és fogyasztóközönség egymáshoz való viszonyai. IV. Vannak még az elősoroltakon kivül átalános bajok, belföldi s nemzetközi viszonyok, melyekkel ép oly erély­­lyel kell s átalában mégis csak oly kevés sikerrel lehet küzdenie a munkaerőnek, mint a munkaadó, a tőke és a fogyasztóközönség, illetőleg a társadalom, a törvényhozás, a kor szelleme elmaradottsága ellen. Eme hibák átalában a rosz kormányzás következ­ményei. Közlekedési hiányok vagy igen drága közlekedési vonalak, melyeket egyes, az ország érdekeivel nem gon­doló társulatok önkényesen léptetnek életbe és zsákmá­nyolnak ki, vagy melyek életbeléptetését nem a gazdászat, ipar­i kereskedelem, hanem a stratégiai érdekek döntöt­ték el; továbbá: rész­pénzjegy, a pénzérték örökös hul­lámzása, sok különféle mérték, különféle nyelv­i szokás, mely az adás-vevést korlátolja. Ez utóbbin már nem se­gíthet a kormány, mint szintén mai világban Európa kormányai nem igen indítnak hódító hadjáratokat a többi világrészek ellen, bár a hazai ipart a gyarmatok kizsák­mányolása igen jelentékenyen előmozdíthatja.­­ Szóval, sok nehéz dolgokkal kell küzdenie a mukaerőnek­, melyek irányában szóhoz sem jut, szavazata ha be­jut is a parla­mentbe, nem hatolhat fel oda, hol a nemzetközi viszonyok a béké­s háború mozgalmai sugalmaz­tatnak, és ily körül­mények közt, bár minden erejét megfeszítette is, kellő eredményekhez nem juthat: vereséget szenved czikkeivel a világtárlatokon, a világpiaczokon, vereségeket szenved néha saját belföldi piac­ain is, mert keveset termel sok erővel, és terményeit kénytelen drágán árulni. Ily forma helyzetben van Ausztriában és Magyaror­szágon az ipar. Ennek főbb ágazataira nézve a közelebbi londoni kiállítás tanulságai nyomán Dr. Arenstein, az osztrák minisztérium hivatalos adataival egybevetőleg a következő arányokat állapította meg. A talajmunkák terén termel egy munkás évenként Angliában 1029 frtot, Belgiumban 988 frtot, Poroszor­szágban 934 frtot, Francziaországban 902 frtot, Ausztriá­ban és Magyarországon 868 frtot. Vegyszerek gyártásánál: Északamerikában 2450 frtot, Francziaországban 2135 frtot, Angliában 1883 frtot, Ausztria és Magyarországon 1000 frtot. Táptermények előállításánál: Angliában 340 frtot, Poroszországban 127 frtot, Belgiumban 102 frtot, Fran­cziaországban 94 frtot, Ausztria és Magyarországon 90 forintot. Czukorgyártásnál egy-egy üzlet évenként: Franczia­országban 558,930 frtot, Belgiumban 343,000 frtot, Ausztriában és Magyarországon 256,000 frt értéket. Szeszgyártásnál: Francziaországban 21,884 frt, Bel­giumban 19,490 frt, Angliában 2670 frt, Ausztria és Ma­gyarországon 346 frt értéket. Serfőzésnél: első helyen áll Ausztria 11,363 frt, Francziaország 8,074 frt, Anglia 5182 frt érték terme­léssel üzletenként, holott azonban a termelés mérvével nem tart arányt a munkások fejenkinti termelése és díjaz­­tatása.­­ Ezután ismét mindig utolsó helyen találjuk Ausztriát és Magyarországot u. m. Vasúti s más közlekedési eszközök gyártásánál egy­­egy munkás létrehoz évenkint: Északamerikában 1900 frtot, Poroszországban 1177 frtot, Francziaországban 1128 frtot, Ausztriában és Magyarországon 800 frt ér­téket. 34*

Next