Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-05-23 / 34. szám
267 előnynek tekinthető, ha ilyenkor az egylet felvilágosítás végett az összes hazai iparegyletek központjához fordulhat, mely azt sokkal könnyeben megadhatja, mint egyik másik magános egylet. Nem akarjuk az olvasót fárasztani, s ezért több példát nem idézünk, de már ezen néhány példából is kitűnt, hogy az egyes iparegyleteknek egymással szintén összeköttetésbe kell lépni, s egy központot kell teremteni, mely az egyes vidéki egyletek működését támogassa és elősegítse. Ha mindenütt helyi érdekli iparegyletek létesülnek, melyek a központi egylettel szoros összeköttetésben állanak, akkor minden egyes iparos, ki valamely egyletnek tagja, egyúttal egyik tagját képezi az ország összes iparosaiból álló testületnek, mely mint ilyen jelentékeny súlylyal bírhat minden olyan ügyben, mely az iparba vág, és e jelentékeny súlyt, e jelentékeny befolyást minden egyes iparos igénybe veheti a maga részére oly ügyekben, amelyek az ipar emelésére czéloznak. Minden egyes iparegyleti tag ezáltal egy nagy országos fontosságú és országos horderejű egyesületnek tagja leend. Különben is ilyen országos iparegyesületnek léte és erélyes működése még más szempontból is felette szükséges. Mindenki tudja azt, hogy egy helyi érdekű egylet, melynek működési köre csak egyes városra vagy egyes vidékre van szorítva, ha czéljától eltérni nem akar, nem igen foglalkozhatik országos iparérdekű tárgyakkal, és ennélfogva azokra hatást sem igen gyakorolhat, részint mivel a kellő anyagi és szellemi segédeszközökkel nem bír, részint mivel befolyása és tekintélye sem elegendő arra, hogy az illetékes körökben döntő súlylyal bírjon. De azt is tudja mindenki, hogy a közgazdasági és pénzügyi állapotok, a törvényhozási és kormányzati intézkedések a kereskedelmi politika, a bankügy, a hitelügy, a művelődés nagy érdekei, a közlekedésügy és egyéb országos ügyek mily nevezetes befolyást gyakorolnak az iparállapotokra. Ha ezen érintett ügyek állása kedvező, az ipar emelkedése is lehetséges lesz, ellenben ha ezen „országos iparügyek“kedvezőtlenül állanak, az egyes iparosok és iparegyletek minden erőlködése sem leend képes az iparnak lendületet adni. Az iparosoknak tehát közvetlen érdekében áll, hogy az „országos iparügyek“ is az ipar kivánalmainak megfelelőleg intéztessenek. És minthogy az iparosok maguk legjobban ismerhetik saját érdekeiket, ezen érdekeknek képviseletére is azon egyesület lehet leginkább hivatva, mely az országban levő iparosok legjelesbjeiből alakult. i. a vidéki egyletekkel szoros összeköttetésben álló s azoknak mintegy csúcspontját képező „Országos iparegyesület“. A munkás, munkaadó és fogyasztóközönség egymáshoz való viszonyai. IV. Vannak még az elősoroltakon kivül átalános bajok, belföldi s nemzetközi viszonyok, melyekkel ép oly erélylyel kell s átalában mégis csak oly kevés sikerrel lehet küzdenie a munkaerőnek, mint a munkaadó, a tőke és a fogyasztóközönség, illetőleg a társadalom, a törvényhozás, a kor szelleme elmaradottsága ellen. Eme hibák átalában a rosz kormányzás következményei. Közlekedési hiányok vagy igen drága közlekedési vonalak, melyeket egyes, az ország érdekeivel nem gondoló társulatok önkényesen léptetnek életbe és zsákmányolnak ki, vagy melyek életbeléptetését nem a gazdászat, ipari kereskedelem, hanem a stratégiai érdekek döntötték el; továbbá: részpénzjegy, a pénzérték örökös hullámzása, sok különféle mérték, különféle nyelvi szokás, mely az adás-vevést korlátolja. Ez utóbbin már nem segíthet a kormány, mint szintén mai világban Európa kormányai nem igen indítnak hódító hadjáratokat a többi világrészek ellen, bár a hazai ipart a gyarmatok kizsákmányolása igen jelentékenyen előmozdíthatja. Szóval, sok nehéz dolgokkal kell küzdenie a mukaerőnek, melyek irányában szóhoz sem jut, szavazata ha bejut is a parlamentbe, nem hatolhat fel oda, hol a nemzetközi viszonyok a békés háború mozgalmai sugalmaztatnak, és ily körülmények közt, bár minden erejét megfeszítette is, kellő eredményekhez nem juthat: vereséget szenved czikkeivel a világtárlatokon, a világpiaczokon, vereségeket szenved néha saját belföldi piacain is, mert keveset termel sok erővel, és terményeit kénytelen drágán árulni. Ily forma helyzetben van Ausztriában és Magyarországon az ipar. Ennek főbb ágazataira nézve a közelebbi londoni kiállítás tanulságai nyomán Dr. Arenstein, az osztrák minisztérium hivatalos adataival egybevetőleg a következő arányokat állapította meg. A talajmunkák terén termel egy munkás évenként Angliában 1029 frtot, Belgiumban 988 frtot, Poroszországban 934 frtot, Francziaországban 902 frtot, Ausztriában és Magyarországon 868 frtot. Vegyszerek gyártásánál: Északamerikában 2450 frtot, Francziaországban 2135 frtot, Angliában 1883 frtot, Ausztria és Magyarországon 1000 frtot. Táptermények előállításánál: Angliában 340 frtot, Poroszországban 127 frtot, Belgiumban 102 frtot, Francziaországban 94 frtot, Ausztria és Magyarországon 90 forintot. Czukorgyártásnál egy-egy üzlet évenként: Francziaországban 558,930 frtot, Belgiumban 343,000 frtot, Ausztriában és Magyarországon 256,000 frt értéket. Szeszgyártásnál: Francziaországban 21,884 frt, Belgiumban 19,490 frt, Angliában 2670 frt, Ausztria és Magyarországon 346 frt értéket. Serfőzésnél: első helyen áll Ausztria 11,363 frt, Francziaország 8,074 frt, Anglia 5182 frt érték termeléssel üzletenként, holott azonban a termelés mérvével nem tart arányt a munkások fejenkinti termelése és díjaztatása. Ezután ismét mindig utolsó helyen találjuk Ausztriát és Magyarországot u. m. Vasúti s más közlekedési eszközök gyártásánál egyegy munkás létrehoz évenkint: Északamerikában 1900 frtot, Poroszországban 1177 frtot, Francziaországban 1128 frtot, Ausztriában és Magyarországon 800 frt értéket. 34*