Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-11-21 / 60. szám

478 legvilágosabban bebizonyult, hogy Magyarországnak Ausztria 80 milliónyi bankadósságához a legcsekélyebb köze sincs. „Hogy minde mellett Magyarország pénzügyi emancipatiója nehézségek nélkül végrehajtható nem volna, megengedjük. De mindenesetre csekélyebbek volnának ezek, mint a nyomasztó viszásságok, mint ama veszélyek, melyek a dolgok jelenlegi állását állandósítják. S vájjon nem volna-e minden haladás lehetlen, ha a népeknek midőn nagy bajok gyökeres gyógyításáról van szó, nem volna elegendő bátorságuk az átmeneti korszak gyógyműtéteinek koronkénti kellemetlenségeit magára vállalni Szerénytelenség volna a mi részünkről, ha a kivitel részleteinek tárgyalásába akarnánk bocsátkozni, vagy ujjmutatást adni az iránt, miképen létesíttessék Magyarország pénzügyi emancipatiója és miképen távolíttassanak el az átmenet nehézségei.“ A kérvényi bizottság tehát tökéletesen tisztában van azzal, hogy a bankügyi önállósítás a jelenlegi válságot nem lesz már képes elhárítani. . . Azonban e válság komoly tanulságul szolgálhatott, és eléggé feltüntette a veszélyt, mely bennünket minden pillanatban fenyeget, s mely abban áll, hogy másoknak tettei mondhatlan nyomorúságba sodorhatnak bennünket, hogy másoknak bűneiért nekünk kell lakolnunk. Tegyük lehetetlenné legalább jövőre az ilyen vétkünk és önhozzájárulásunk nélküli szerencsétlenségeket. Mert a jelenlegi válság Magyarszág hozzájárulása nélkül érte országunkat ... Az okos ember a más kárán tanul: aki még a maga kárán sem képes tanulni, az nem érdemli meg, hogy éljen, s a nemzetgazdaság vaskövetkezetességű törvényei az ily életre érdemetlent kímélet nélkül ki is törlik az élők sorából. * * * A pénzválság folyton tart és a termelő osztályok középső és alsóbb rétegeibe is napról napra mélyebbre és szélesebbre harapódzik. úgy látszik, a vártnál gyorsabban és vészesebben teljesül, amit rettegve előre láttunk, s amit a pénzhalmazok tetején álló u. n. pénzkapacitások folyton tagadtak. A kisebb ipar és kereskedés most már sürgősen szükségli a segélyt, s ha ez nem érkezik a legrövidebb idő alatt, majd csak temetési költségnek lesz jó azon üzletek számára, melyek önvétkük nélkül áldozatul estek. A dolog sürgős voltát tekintve, majdnem botrányosnak tekinthető, hogy nekünk, hetilap létünkre, 2—3 ízben alkalmunk van azon állami segélyről szólni, melyet a minisztérium az ipar javára folyóvá tenni készül. Lónyay úr legközelebb körlevelet intézett a „kiválóbb" pénzintézetekhez (mely lapunk egy más helyén közölve van), melyből kiderül, hogy ezen segélyezés ugye ma is épen azon stádiumban van, amint ezelőtt két héttel. A dolog semmivel sem haladt előre s nem is változtatta meg irányát, melyre nézve már elmondtuk nem-helyeslésünket. Nevezetesen nem helyeselhetjük azt, hogy a segélyadás feltételei nincsenek elvszerűleg megállapítva, vagy helyesebben szólva, hogy különbség létezik ott, hol a gazdasági élet ilyet nem ismer, a gazdasági életre nézve egészen közönyös dolog, váljon valamely üzlet részvényes társaság vagy egy magánember tulajdonát képezi-e; hasonlókép közönyös az, vájjon az üzlettőke hiánya vagy más indok képezi-e a szorultság okát. Nem helyeselhető az sem, hogy a „kiváló“ pénzintézetek közvetítése vétetik igénybe, miután ezáltal tág tér nyittatik a protectiónak. De legkevésbé helyeselhető, hogy a kisebb üzletek segélyzése a czélzott módon teljesen ki van zárva, holott a gyengébbek sokkal jogosabb igénynyel bírnak a segélyre, mint a hatalmasak. Általában véve, a kisebbipar érdekei iránt csupán az iparegyesület mutatott fogékonyságot. Az egyesület teljesítette a kézműipari szakosztály kivonatát és kérvényt intézett a minisztériumhoz, melyben a kisebb ipart fenyegető veszélyeket kiemelvén, azoknak elhárítását kéri. Nem tudjuk, kérelmének lesz-e eredménye. * * November 17-én az egész világba táviratok küldettek Kiiirából, melyek tudtul adták azon világtörténeti eseményt, hogy a Suez-csatorna megnyitási ünnepélye a khedive, a franczia császárné, az osztrák császár és minden nemzetbeli nagyszámú kíséret jelenlétében végbe ment. Egy másik távirat Izmailából jelentette, hogy az „Aigle“ nevű franczia yacht 40 más hajó kíséretében a Suez-csatorna első részén áthaladván, Izmaidában horgonyt vetett. A megnyitás tehát megtörtént, az ünnepélyek egyes részleteiről még folyton érkeznek a táviratok, melyekből kiderül, hogy az ünnepély valóban oly nagyszerű stílusban van rendezve, minőt az elkészült mű nagyszerűsége érdemel. Ezen alkalommal nem akarunk elhallgatni egy észleletet, mely a jelenkor szellemi irányára jellemző világot vet. Azon emberek, akik a csatorna megnyitásánál jelen vannak, tulajdonképen alig látnak mást, mint egy középszerű szélességű vízmedret, melyen a hajók vigyázó nyugalmassággal tova úsznak, és mégis jól tudják azt, hogy egy nevezetes mű fekszik előttük, mely a világtörténelemben lényeges átalakulásokat fog előidézni! Ezen öntudat oly jellemvonás, mely csak korunkban található fel. Minden kor hozott létre nagyszerű müveket egyik vagy másik téren, de egy kor sem hozta azokat létre oly teljes öntudatával eme müvek hivatásának, mint a jelenkor. Az ily inaugurálási ünnepélyeknek a mai korban azon feladatuk van, hogy ez öntudatnak kifejezést adjanak. Azon egyének, akik azt reményük, hogy látni fogják, „miként nő a fű“, akik a Suez-csatornától a világkereskedelem rögtönös átalakulását remélik, talán csalódni fognak; talán épen a csatorna megnyitása után egy darab időre el fognak szunnyadni az általa felidézett hasonló merész tervek : a corinthi, a panamai és tehuantepeki csatornák terve, de azért az elkészült műben rejlő mag el van vetve és előbb-utóbb czirázni és virágozni fog. Az ipartörvényjavaslat és a közgazdasági minisztérium költségtervezete. Azon feladatok, melyeket az ipar a kormánytól és törvényhozástól követel, korántsem oly könnyük, mint a minőnek rendesen tartani szokták, s a minőnek ezeket talán maga a magyar kormány is tartja.