Anyagi Érdekeink, 1875 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1875-01-25 / 1. szám
sára van szükség, hogy ismét az anyagi jóllét azon fokára juthassunk, mely nélkül a kultúra minden vívmányai ép úgy, mint alkotmányos szabadságunk és állami függetlenségünk kockáztatva van. Ezen meggyőződés vezérel bennünket, midőn szemben az új képviselő választásokkal, polgártársainkat az ipar és kereskedelem, az igaz munka érdekeinek zászlója körüli csoportosulásra felhívjuk. A hangzatos frázisok, a szép beszédek korszaka lejárt, tettekre, szakavatott munkásságra és üdvös munkafelosztásra van szükségünk; az államférfiak s a tudományos elmélet emberei mellett, kiket tiszteletben tartunk, s kiket nem nélkülözhetünk, a gyakorlat szakképzett embereit is be kell vonnunk a nagy mentő munkába.“ stb. Az iparosság szelleme a nagy nyomorúság közepette is örvendetesen terjed hazánkban. Az iparosságnak és az ország ipari érdekeinek mind több szószólója és munkása támad országszerte. A Szegeden 1876-ra tervezett kiállítással kapcsolatban ott az ipar emelésének munkásai élénk és jótékony tevékenységet fejtenek ki. A tokaj-hegyaljai kerületi iparegyesület is erősen mozog. Legközelebb pedig Gyöngyösön elhatároztatott, hogy az ottani polgári kör iparegyletté alakul át. A régibb egyesületek is fokozott buzgalommal haladnak. Ily módon mind inkább szaporodnak és hatályosabbakká lesznek a gyapontok, melyek az ipar emelése iránti érdekeltség fokozására hatnak. Mindezen egyesületek az orsz. magyar iparegyesületnek erős támaszait képezik, ugyanazon czélokra törekszenek saját működési területén, melyeket az iparegyesület az egész országra nézve szem előtt tart. Ezen szervezkedésről lévén szó, megemlíthetjük, hogy az országos magyar iparegyesület igazgatósága, már hosszabb idő óta foglalkozik azon eszmével, hogy országos feladatainak megfelelőleg oly szervezetet nyerjen, mely által működését az egész országra kiterjeszhesse. Erre célzott az egyesület alapszabályainak azon fejezete, mely fiókegyletek felállításáról szól. A fiókegyletek azonban csak papíron maradtak, amennyiben többszöri buzdítás mellett sem sikerült fiókegyleteket létrehozni. Az egyesület igazgatósága tehát foganatba vette az alapszabályok oly módosítását, mely fiókegyletek helyébe helyi osztályokat állítson, körülbelül olyan hatáskörrel a minő a helyben levő szakosztályoké. Úgy hiszszük, hogy e szervezet keresztülvitele esetén az egyesület működésének hatályossága tetemesen fokoztatni fog. Az ipartörvény némely határozmányainak módosítása, és főleg az ipartörvény intézkedéseinek végrehajtása tárgyában — mint olvasóink tudni fogják — az iparegyesület kebelében albizottsági tanácskozások vannak folyamatban. Az albizottság már jóformán befejezte a teendő módosítások és kiegészítések iránti javaslatok iránti tanácskozásait. Nem vélünk indiscretiót elkövetni, midőn megérintjük, hogy a kidolgozandó munkálat több igen nagy horderejű javaslatot fog magában foglalni, — nevezetesen az iparos tanonczügy — a munkaviszonyok megszilárdítása, a segélypénztárak tárgyában stb. Nem reméljük ugyan, hogy az országgyűlés jelen ülésszaka alatt e tárgy szőnyegre kerülhessen, de az eszmék tisztázása, s a jövő tárgyalások előkészítése mindenesetre már minél előbb megkezdendők. Ausztriában a vám és kereskedelmi szerződés feletti véleményezés alkalmit szolgált a védvámok szükségességének erősebb hangsúlyozására. Tagadhatlan tény, hogy Ausztria az Angliával kötött pótszerződés óta főleg a szövő-fonó iparban nagy hátramaradást szenvedett, (noha egyes vidékek termelése fokozatos emelkedést mutat), ennélfogva könnyen megmagyarázható az osztrák iparosok óhajtása, miszerint a birodalom ismét térjen vissza a magasabb védvámokhoz. Magától érthető, hogy a vámterület egysége mellett ez homlokegyenest ellenkeznék Magyarország érdekével, s könnyen megtörténhetnék, hogy ebből igen éles ellentét fejlődhetik a birodalom két fele közt. Azonban úgy véljük, hogy ennyire nem fog menni, mert a dolgok mai állásában alig lehet feltenni, hogy Magyarország a közös vámterületet fennntarthatónak vélje. Nevezetes jelensége az időnek, hogy Németországban is kezdenek mozogni a védvámok hívei, s ez alkalommal leginkább a vasipar érdekében. A vasipar a külföldi verseny által erősen meg van támadva és több vasmű szünetelésre van kényszerítve. Az illető érdekeltek rémülettel gondolnak azon törvény által előre megszabott határozmányra, miszerint 1877 kezdetével némely vasárukra a vám teljesen megszűnnék, s mint t. k. az „111. G.-Zig“ azt hangoztatják, hogy a kormány már most keressék fel, s határozat elejtésére, sőt esetleg a vasvámok emelésére. Ezzel kapcsolatban talán nem lesz érdekesen megtudni, hogy Anglia északi részében a nyers-