Anyagi Érdekeink, 1878 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1878-06-30 / 6. szám

foglaltatik, s azért kívánatosnak tartjuk, hogy a kormány a további tanácskozmányok hasisául az iparegyesületnek nagy gonddal és minden oldalról történt megvitatás alapján készült javaslatát fogadja el. Az építészek és építési iparosok körében körülbelül egy év óta egy fontos mozgalom indult meg, mely annyival inkább figyelemre méltó, mivel egészen más kiindulási pontból eredvén, mégis ugyanazon czélzatok felé törekszik, melyek az összes iparosok előtt lebegnek, midőn az ipartörvény módosításával életrevaló ipar­szervezet létesítését sürgetik.... Értjük Bobula János építész úr indítványát építési kamara és építési választott bíróság tárgyában. Előttünk fekszik indítványozó tagtársunk javas­lata, részletesen kidolgozott törvényjavaslat alakjában, és nagyon sajnáljuk, hogy térszűke miatt ez alka­lommal annak bővebb ismertetésébe és bírálatába nem bocsátkozhatunk. — Csupán annyit jegyzünk meg, hogy — nézetünk szerint — a javaslat formai tekintetben itt-ott átalakítást fog kívánni, nevezetesen abban is, hogy az építési szabályokról szóló fejezetek abból kihagyandók és önálló szabályzatként keze­lendők lennének, továbbá abban, hogy a javaslat a közmunka­­minisztérium ügykörébe helyezi az építé­szetet — azonban a benne foglalt lényegre és elvekre nézve a javaslatot helyes alapon állónak tartjuk. Ugyanazon törekvés nyilatkozik e javaslatban, mely az összes iparosságot vezeti, t. i., hogy önkormányzati orgánum szerveztessék a foglalkozási ág közérdekű ügyeinek előmozdítására.­­ Természetes, hogy ez nem képzelhető bizonyos szabályzatos korláto­zás, sőt talán exclusivitás nélkül, de az építési iparnál ez annyival inkább jogosult, mivel itt nem csak pénzkereseti szempontok, hanem igen fontos más tekintetek is parancsoló erővel lépnek fel. Különben reméljük, hogy ez ügyre még lesz alkalmunk visszatérni. Vettük a rimaszombati ipariskola értesítőjét 1877/78. tanévről, melyből örömmel győződtünk meg nemcsak arról, hogy Rimaszombat iparosságában mindinkább feléled a haladási törekvés, hanem arról is, hogy a kezdeményezők a viszonynak megfelelő tapintatossággal törekszenek a czél felé. A tanoda egy előkészítő osztályon kívül három osztályra van tervezve, hetenkint 8 órával (vasárnap és estve), a téli hónapokban (okt. 10-től ápril végéig). A záródott tanévben az előkészítő és I. osztályban 104 tanuló volt beírva. Belgium fémipara. A fémiparnak azon nagy mezejét, a melyet Angol- és Francziaország oly lázas munkásság s annyi eredménynyel mível, és a melynek határát oly roha­mosan terjeszti minden irányba, hasonlóan mivelve Belgiumban nem találhatni fel. A fémipar három főcsoportja a műfémipar vagy a réz- s bronzöntészet s a műlakatosság, a húzott és kovácsolt vas- és aczélgyártmányok s a vasöntészet közül a második gyengén van képviselve, különösen oly ipartelepekkel, a­melyek annak nagyobb jelen­tőséget s a külversenyben jelentékenyebb szerepet kölcsönözhetnének. Az első és harmadik csoport az, a­mely úgy a műveletmódokat mint a gyártmányok választékát tekintve, e kis állam méltán hírhedt kohá­szata mellett, a fejlettség magas fokára emelkedett s átalánosult ipari tevékenységnek képezi alapját. Páris és Birmingham után a műfémipar körét nem annyira gazdagodva, mint inkább érdekesen módosulva találja az ipart tanulmányozó Belgiumban, s különösen ennek e nemben két jelentékenyebb ipari pontján, Brüssel és Lüttichben, módosulva a verés által képezett rézgyártmányok és a horganynak önálló műipari feldolgozása által. A réz- és bronzöntészetnek közönségesebb vagy helyesebben mondva gyakorlatibb czél, alkalmazással bíró része, a­mely a házi élet, gőz-, gáz- és víz­vezeték, a gépipar s a különböző iparágak szükség­letének kielégítésére van hivatva, természetszerűleg a leginkább kifejlődött itt is; ezen rész szolgáltat legtöbb tápot az ipari tevékenységnek, itt található a legtöbb specialista. Ezek azonban nem oly specia­listák, a­minőkről Páris és Birminghamban lehet szólani, hanem olyanok, a­melyek a művészies irány mellőzésével átalában a közhasználatú czikkek gyár­tására szorítkoznak. De ezen alsóbbrendű — ha szabad így nevezni — üzemkör természete­s munkaviszonyai egyszersmind kedvező alkalmat nyújtottak arra, hogy az elfoglalt tér lassankint szélesbittessék s erre nézve különösen az épület-felszerelésnél nyílik kedvező alkalom; az említett két város fémipara leginkább ezt használta fel, itt terjeszkedett a lépcsőtám és oszlopfokig. A lustereknél a bronzöntészet az angol nyomon halad, a fényezéssel kombinált természetes szín áta­­lánosabb megtartásával, de jobban megközelíti a francziát a szebb mintázás s gazdagabb díszítéssel, a nélkül azonban, hogy a részleteken túl az egész alakot s elrendezést sok eredetivel gazdagítaná; ez mondható a legművésziesebb gyártmányok a virágtartó edények, vázák s órakeretekről is, a­melyek között a hírhedt párisi Louis XIV., Louis XV. és Louis XVI. darabokat önálló alkotásként csak itt-ott lehet felta­lálni. A választék azonban jelentékeny, a­melyből több sikerrel gyártott czikkek gyanánt említhetők fel a vázállványok, virágtartók és a keskeny tüköralj­­asztalok ízléses bronzozásokkal. A belga bronzipar termetének viszonylagos nagyságát tekintve s méltatva, ama szylszerűbb műöntvények mellett még csak a szobrok s szoborcsoportok hiányzanak, itt marad alacsony ez annyi más állam iparával együtt a párisi bronzöntészet mellett, jellemzőleg bizonyítva, hogy a szobrászat nem oly hathatós támogatója itt az iparnak, mint Parisban.

Next