Királyi főgimnázium, Arad, 1856
! Az embernek élet idejét egy gombolyagban veszem fel, mely hosszabb vagy rövidebb szálakból van szőve, a mint kinek élete hosszabb vagy rövidebb ideig tart; mindenki kezébe veszi életgombolyagát,s kezdi lefejteni már gyermekkorától kezdve, — egyik nem akad szövevényre, vagy csak igen kevésre, — a másik — ilyenek száma nagyobb — minden nyomon bogra akad, s nem lehetvén használnia N. Sándor mestételét saját veszélye nélkül, tűnődik a bog fölbontási módján, s szerencsés, ha éles ítélő erejével a csomó szövevényét felismeri. — Ilyenek az életviszonyok is. — Mi azon embert állíthatjuk bizton bölcsnek és szerencsésnek, ki saját helyzetét, más emberekhezi viszonyát, s a kor szellemét helyesen felfogni, s a szerint tetteit intézni tudja. Azonban helyes felfogást bármily tárgyról nem szerezhetünk, mig ítélő tehetségünk kifejtve nincs. — Jelen tanodai rendszerünk kiválólag oda tör, miszerint a haza ifjú polgáraiban, az önálló gondolkozás, stélő tehetség minél biztosabban fejlesztessék ki; véleményem szerint többé kevésbé minden tantárgy alkalmatos e tehetség kifejtésére, de mégis leginkább a mathematikai tudományok, ámde ezek sem termik meg az annyira óhajtott gyümölcsöt alkalmas eszközök nélkül. — A tanodai ifjúság kezében e tanokra nézve nincs más segédeszköz, mint a tankönyv ; arra kell tehát teljes erővel törekednünk, hogy a tankönyv az ifjúság szellemi erejének teljes mértékben megfeleljen—kiváltképen az alsóbb osztálybelieknél. — Mi, kik éltünk egyik szebb szakát már a tanoda falai közt éltük át, tapasztalhattuk, miszerint a gyermek, — még az ifjú is — igen egyszerűen gondolkozik; ennek következtében tankönyve is legyen egyszerű irmodorban, főleg legyen világos, hogy egyszeri átolvasás után is értelemzavar nélkül hatolhasson előre. Igaz ugyan, hogy a tanár a könyv hiányát pótolhatja magyarázatával, s pótolja is, de a gyermek mégis könyvéhez fog ragaszkodni; tapasztaltam miszerint az ifjú, ki magyarázat után helyes felfogást tanúsított, ugyan azon tétel bebizonyítására néhány nap után képtelen volt, miután állítása szerint könyvének kitételein eligazodni nem tudott. — Tanítványaim szellemi életét helyes irányban vezetni, s hasznos ismereteit naponkint gyarapitni lévén életem egyik legszentebb feladata, e nehány lapon is használni óhajtván, a mértan némely kitételeinek magyarázatába bocsátkozom, melyeket t. i. tanítványaim részéről nehezebben felfoghatóknak tapasztaltam. A kör kerületnek átmérőjéhezi viszonya. Bármely mértani viszony nem egyébb, mint kijelentett osztás; ha tehát a körkerület az átmérővel osztatik, hányadost nyerünk, mely minden ily körmérésnél egyenlő nagyság s ezt a mathematikusok a betüszámtanben .u-vel fejezik ki, melly Ludolf számnak is neveztetik. — A Ludolf számnak értéke közön-