Királyi főgimnázium, Arad, 1875
I. A latin nyelv a rokon nyelvek körében s történetének forrásai.*) SPITKO LAJOSTÓL. I. Midőn a történelem első sugara Italia láthatárán felvillant, s még ezután is több századon át, e félsziget nyelvi tekintetben nagyon változatos képet mutatott. Déli s délnyugati részén virágzó városokban Európa első kulturnépének gyarmatosai, lánglelkű hellének imádkoztak Zeus atyjokhoz. Legrégibb telepök az ősi tiszteletre méltó Cumae volt. Északon a havasok tövében a K. e. 5. század vége óta, az etruskok kiszorítása után gallusok laktak, kik a nagy kelta népcsalád utolsó ágát képezték. Minthogy a görögök és főkép a kelták bevándorlása már a történeti időbe esik, s minthogy továbbá Gallia Cisalpina csak a 2. és 1. században k. e. lett államjogilag Italiába bekebelezve, e két néptől eltekintve Italiában három őstörzset találunk. Délkeleti szélén a japyg vagy messapiai törzs csekély maradványai tengették életüket. Messapioi annyit tesz mint vizköziek, tengerköziek. V. ö. szanszkrit apas , viz, lat. aqua, gót akiva. úgy látszik, hogy azelőtt északnak inkább felnyúlt lakhelyek határa, — a bruttiaiak még később is a hagyomány szerint két nyelven beszéltek — de a görög műveltség hatalmas hullámai lassanként elnyelték őket, s csakhamar az utolsó talpalatnyi földet is elragadták tőlök. E néptől 119 felirat jutott ránk, többnyire rövid sírfeliratok, melyeket nagy gonddal utoljára két olasz tudós Maggiulli és Cassiomodano adott ki Leccében 1871-ben. A japyg betűk jegyei igen * 1 *) Bevezetés szerzőnek „a latin nyelv fejlődési története“ cím alatt tervezett munkájához. 1