Királyi főgimnázium, Arad, 1879
sokkal halványabbak, sem hogy a tiszteletet vagy félelmet gerjesztő fenség hatását keltenék. Az angyal részvéte a cselekvény folyamában pedig oly lanyha, hogy különösebb érdeket se tud maga iránt támasztani. A sátán részvéte erélyesebb, alakja itt-ott kidomborodik, sőt ama jelenés, midőn lány képében Hunyadit Cyllei tőrébe csalja, nincs költői elevenség nélkül; azonban e jelenet is utánzása a „Zalán futása“ azon epizódjának, ahol Ármány elébb szarvasünő, majd ugyancsak lány alakjában Borsot félre csalja a seregtől. — Hunyadit Kont megjelent szelleme menti ki Cylles körmei közül, de megjelenése inkább csak meglep bennünket, mintsem tisztelettel töltene el. — Van az eposnak egy idylli episodja is: dárdavető Vas és Ida szerelmi viszonya , de ez is kevés bensőséggel és kellemmel van tárgyalva. A compositio gyarlóságát nem feledtetik el nyelvi és egyéb formai szépségek, amely sajátságok a „Zalán futásá“-t gyönge szerkezete ellenére is kiváló költői művé tudták emelni. — Harczi leírásai, hasonlatai, ha itt-ott elevenebbek is, túlságos mennyiségben árasztják el az előadást; hasonlatai, képei nem egyszer kicsinyesek, sőt ízetlenek s legtöbbször csak hozzá vannak tapasztva a cselekvény egyes mozzanataihoz, a helyett, hogy velők egybe olvadnának. Kelve ugyan e művében is már nem közönséges gazdagságot tüntet föl, de általában erő és szín nélkül való és Vörösmarty bátorságán buzdulva nem egyszer erőszakosságra vetemedik. A mű egyes szakaszai, amiket a költő „képek“-nek nevezett el, elégiái és ódái hangok árjába fújnak bele, amelyek azonban erő és hév nélkül valók. Általában az egész mű a „Zalán futása“ hibáit nagyítva egyesíti magában, de szűkölködik erényei nélkül. Ez első kísérletének kudarczával az epos terén elhagyta Garay e mezőt és kisebb események elbeszélését kísérlette meg. Ezekkel szerencsésebb is volt, és a kisebb elbeszélő költemények imposáns számával gazdagította irodalmunkat. Költészetének ezek teszik irodalomtörténeti tekintetben legfontosabb s aesthetikailag is kiváló részét. A kisebb elbeszélő nem Kisfaludy Sándor „Regéi“-vel jelenik meg a magyar költészetben. Ezek némi részben német hatás alatt készültek ugyan, de a helyi és kori színezet és a sajátos egyöntetű elbeszélő modor eredeti magyar bélyeget nyomtak rájuk. Kölcsey és Kisfaludy Károly Bürger és Goethe nyomán több kevesebb szerencsével meghonosítják a balladát és románczát. Vörösmarty itt is eredetibb és önállóbb alkotásokkal (Salamon stb.) lép föl, sőt átdolgoz egy igazi magyar népballadát is („Szilágyi és Hajmási“). Utánok és közöttük a legtöbb !*