Királyi főgimnázium, Arad, 1880

. Az újabb kor különös előszeretettel karolta föl a számok törté­netét, főkép mióta jobban megnyílt a láthatár úgy a múltra, mint a jelenre nézve. Ugyanis e század elején a franczia Jomard, de külö­nösen Champollion érthetőkké tette Egyptom hieroglypháit, ugyan­csak a század elején a német Grotefend megfejtette a persepolisi ok­iratokat, az angol Prinsep nyilvánosságra hozta Indiának ősi feliratait, 1845-ben pedig az angol Layardnak ninivei ásatásai alkalmával megta­lálták a kulcsot az assyr-babyloni és akkád ékirások olvasásához. Ezen szerencsés kutatások és felfedezések természetesen világot vetet­tek a számok történetére is. Az újabbkori utazások pedig, melyekkel a tudós vagy kereskedő utazók és hittérítők az öt világrész majdnem minden zugát fölkutatták, lehetővé tették, hogy a föld legtöbb népének számnevei és számjegyei rendelkezésünkre álljanak tudományos fel­dolgozásra. Ilyen viszonyok közt kezdtek napvilágot látni olyan mun­kák, mint Pott-é, a­ki egybeállította a föld mindazon népeinek szám­neveit, melyek ötös vagy huszas rendszer szerint számlálnak; a fran­czia Pihan-é, a­ki egybegyűjté egész kelet­i- és újkori népeinek szám­jegyeit ; majd a legújabb időben a bécsi Faulmann-é, a ki az összes ismert írásnemeket mutatta be s adatokat közöl a számjegyekre nézve is. Kiváló szellemeknek kedvencz eszméjét képezte az összehalmozott adatoknak összehasonlításából az ember nem egységes eredetének el­méletéhez keresni támpontokat s ha ez az egészre nem is, de a na­gyobb csoportokra mégis sikerült, az összehasonlító nyelvészet bőven arathatott belőle; másrészt az általános áttekintésből oly vezéreszmék szűrődtek le, melyeknek segítségével úgy a számrendszerek, mint a számnevek tekintetében biztosan lehet következtetnünk a fejlődés oly fokozataira is, melyekre nézve történeti adataink nincsenek. Voltak ismét, kik a természetes számsor fölépítésének egyrészt módját, másrészt annak mértékét az emberi nem szellemi fejlődésével szorosabb kapcsolatba hozták zsinór mértéket keresve abban az egyes népek szellemi tehetségeinek megítéléséhez. Tény ugyanis, hogy alig van szellemi tárgy, melyre nagyobb szükséggel, sőt kényszerűség­gel lett volna utalva az ember gondolkozása, mint éppen a számsor fölépítése. S ha látjuk, hogy egyrészről vannak népek, melyek még most sem emelkedtek a legprimitívabb számrendszer fogalmáig, s más­részről már a ködös ó­korban találunk népet, mely szédítő számso­rával az isten véghetlenségét törekedett megközelíteni: joggal következ­tethetünk e jelenségekből az illető népek szellemi tehetségeinek fokára. Ilyen magasabb eszméken kívül maga a történeti érdek, kivált

Next