Királyi főgimnázium, Arad, 1881

u­ tán e kor bámulatosan ismétli az aranybulla keletkezésének korát; mindenikben személyes érdekekkel kevert rendi harcz, mindegyikben alkotmányos fejlődés és a fegyver­tényekben való szegénység, és végre mindegyik katasztrófára vezet, az Mohinál, ez pedig Mohácsnál. Az alkotmányharczba a személyes érdeken kivűl még erősen bele­játszott a királyi családnak a Habsburgokhoz való viszonya. A főren­dek elfogadák a Habsburgház öröködését, a kis nemesség pedig jog­sérelmet látva abban, egyre hevesebben tiltakozott ellene. Az egyre mérgesedő rendi harczban amazokból lett — hogy mondjuk — német párt, emezekből pedig nemzeti párt. Német pártnak mondjuk, mert a támadó török hatalom ellen a haza jövendőjét azok a hatal­mas Habsburg családdal való egyesülésben vélték biztosítani; nemze­tinek mondjuk ezt, mert nemzeti király alatt vélt csak minden bajt orvosolhatni, összehasonlítván a magyar Mátyás fényes korát az ide­gen Jagellók szomorú idejével. A német párt az 1491. pozsonyi béke­kötésre, a nemzeti párt az 1505-ki végzésre támaszkodott; a német pártnak élén állott az udvar, a nemzeti párt élén 1513 óta Szapo­­lyay János. Ezen elvi ellentétekből és nem személyes haszontalanság­­ból folyik ama elkeseredett küzdelem, melyet épen tetőfokán vágott ketté a mohácsi veszedelem azon jogi fejlődéssel együtt, mely dicső­ségét teszi ama megvetett kornak. I. Ingadozás kora 1526—1541. Történelmünk egész 1541-ig nem egyéb mint ingadozás; ural­kodó eszme a haza területének, függetlenségének fönntartása. Azt érezték, hogy ekkora veszély soha sem fenyegette egyiket sem, de az eszközökkel, móddal nem igen voltak tisztában. A mohácsi vész ezért megszakíth­ató a jogi fejlődést, de nem semmisíthető meg a pártokat, sőt több létjogot adott nekik; nagy horderejű kérdés lépett közvetlen­ebitnek: a haza megtartása. Mindenik párt saját nézetét tartá helyes­nek; közös volt a czél, de eltérők az utak; a­mint egyik vagy másik fél több biztosítást tudott fölmutatni, azonnal túlsúlyban van pártja. Innen az ingadozás, s az a rendkívüli „köpenyforgatás.“ Az előző hazai dolgokon kívül azonban az akkori európai viszo­nyok is igen belejátszottak e „pártoskodásba.“ Az európai kereszténység sok mindenfélén (kánonisták, legisták; reformot sürgetők és maradiak; feudális nemesség és szabadulni vágyó polgárság, pórság; egyes államok küzdelmei) meghasonlott, de egy

Next