Királyi főgimnázium, Arad, 1881
u tán e kor bámulatosan ismétli az aranybulla keletkezésének korát; mindenikben személyes érdekekkel kevert rendi harcz, mindegyikben alkotmányos fejlődés és a fegyvertényekben való szegénység, és végre mindegyik katasztrófára vezet, az Mohinál, ez pedig Mohácsnál. Az alkotmányharczba a személyes érdeken kivűl még erősen belejátszott a királyi családnak a Habsburgokhoz való viszonya. A főrendek elfogadák a Habsburgház öröködését, a kis nemesség pedig jogsérelmet látva abban, egyre hevesebben tiltakozott ellene. Az egyre mérgesedő rendi harczban amazokból lett — hogy mondjuk — német párt, emezekből pedig nemzeti párt. Német pártnak mondjuk, mert a támadó török hatalom ellen a haza jövendőjét azok a hatalmas Habsburg családdal való egyesülésben vélték biztosítani; nemzetinek mondjuk ezt, mert nemzeti király alatt vélt csak minden bajt orvosolhatni, összehasonlítván a magyar Mátyás fényes korát az idegen Jagellók szomorú idejével. A német párt az 1491. pozsonyi békekötésre, a nemzeti párt az 1505-ki végzésre támaszkodott; a német pártnak élén állott az udvar, a nemzeti párt élén 1513 óta Szapolyay János. Ezen elvi ellentétekből és nem személyes haszontalanságból folyik ama elkeseredett küzdelem, melyet épen tetőfokán vágott ketté a mohácsi veszedelem azon jogi fejlődéssel együtt, mely dicsőségét teszi ama megvetett kornak. I. Ingadozás kora 1526—1541. Történelmünk egész 1541-ig nem egyéb mint ingadozás; uralkodó eszme a haza területének, függetlenségének fönntartása. Azt érezték, hogy ekkora veszély soha sem fenyegette egyiket sem, de az eszközökkel, móddal nem igen voltak tisztában. A mohácsi vész ezért megszakítható a jogi fejlődést, de nem semmisíthető meg a pártokat, sőt több létjogot adott nekik; nagy horderejű kérdés lépett közvetlenebitnek: a haza megtartása. Mindenik párt saját nézetét tartá helyesnek; közös volt a czél, de eltérők az utak; amint egyik vagy másik fél több biztosítást tudott fölmutatni, azonnal túlsúlyban van pártja. Innen az ingadozás, s az a rendkívüli „köpenyforgatás.“ Az előző hazai dolgokon kívül azonban az akkori európai viszonyok is igen belejátszottak e „pártoskodásba.“ Az európai kereszténység sok mindenfélén (kánonisták, legisták; reformot sürgetők és maradiak; feudális nemesség és szabadulni vágyó polgárság, pórság; egyes államok küzdelmei) meghasonlott, de egy