Királyi főgimnázium, Arad, 1886

Rózsa (Rózsaági) Antal. Született 1829. nov. 29. – 1886. okt. 4. Mikor a lefolyt tanév elején újból összejöttünk, nagy volt örömünk, hogy e tanév kezdetén nem történt semmi változás a kettős tanári testületben. Egyik a Szepességből jött vissza, a másik a székely földről, a harmadik Dunán túlról, a negyedik külföldi tanulmány útjából. Min­­deniknek volt valami elbeszélni valója, de legtöbb volt a m­i jó ö­r­e­­gü­nknek, Rózsának, ki szegről — végre elmondotta élvezeteit, kalandjait a koritnyiczai fürdőben s dicsekedve mutogatta őszi kabátját, melyet Kassán vásárolt, borostyánkő szivarszopókáját s más egyéb apró­ságait, melyeket a koritnyiczai fürdőből hozott magával emlékül. Jókedvű volt, mint mindig teljes életében ; dicsekedett hatalmas egészségével, melyet a koritnyiczai fürdőn porolt vissza a sorstól; biztatott, hogy az idén nem leszünk kénytelenek helyettesíteni napokig, sőt hetekig is, mint az előző években rendesen. Arcza azonban hal­a­vány volt, a keze remegő és hideg, mint rendesen s a szódás doboz sem maradt el zsebéből. A jó öreg dicsekedését örömmel hallgattuk, de azért el voltunk készülve e tanév folyamában is egy néhány heti helyettesítésre. Tudtuk, hogy az a majdnem két évtizedes makacs gyomorbaj, mely az utóbbi években annyiszor szegezte ágyhoz, nem egy könnyen enged semmiféle fürdő gyógyító hatásának. A tanév első három hetében a jó öreg vidám, eleven és egészséges volt. Életeivel, anekdotáival, csípős megjegyzéseivel sokszor elűzte unalmunkat. A negyedik hét közepe felé azonban kénytelen volt még a délelőtt folyamán haza távozni. Sajnáltuk az öreget, de betegségét nem vettük komolyan. Szokva voltunk mi már éh­ez, aztán meg olyan állapotból is láttuk egy pár nap alatt talpra állani, hogy szinte fogadni mertünk volna rá, hogy nem éri meg a kétszer huszonnégy órát. Aztán meg két nap múlva következett, a szüreti vakáczió is. Szentül meg voltunk győződve, hogy a három nap még le sem telik, már az öreg ott lesz Ménesen, vagy (ivo rokon valamelyik­b­e­­­n a barátságos fedele alatt vidáman anekdotázva, s csibukjából bodor füstöket eregetve. 1

Next