Királyi főgimnázium, Arad, 1886
Rózsa (Rózsaági) Antal. Született 1829. nov. 29. – 1886. okt. 4. Mikor a lefolyt tanév elején újból összejöttünk, nagy volt örömünk, hogy e tanév kezdetén nem történt semmi változás a kettős tanári testületben. Egyik a Szepességből jött vissza, a másik a székely földről, a harmadik Dunán túlról, a negyedik külföldi tanulmány útjából. Mindeniknek volt valami elbeszélni valója, de legtöbb volt a mi jó öregünknek, Rózsának, ki szegről — végre elmondotta élvezeteit, kalandjait a koritnyiczai fürdőben s dicsekedve mutogatta őszi kabátját, melyet Kassán vásárolt, borostyánkő szivarszopókáját s más egyéb apróságait, melyeket a koritnyiczai fürdőből hozott magával emlékül. Jókedvű volt, mint mindig teljes életében ; dicsekedett hatalmas egészségével, melyet a koritnyiczai fürdőn porolt vissza a sorstól; biztatott, hogy az idén nem leszünk kénytelenek helyettesíteni napokig, sőt hetekig is, mint az előző években rendesen. Arcza azonban halavány volt, a keze remegő és hideg, mint rendesen s a szódás doboz sem maradt el zsebéből. A jó öreg dicsekedését örömmel hallgattuk, de azért el voltunk készülve e tanév folyamában is egy néhány heti helyettesítésre. Tudtuk, hogy az a majdnem két évtizedes makacs gyomorbaj, mely az utóbbi években annyiszor szegezte ágyhoz, nem egy könnyen enged semmiféle fürdő gyógyító hatásának. A tanév első három hetében a jó öreg vidám, eleven és egészséges volt. Életeivel, anekdotáival, csípős megjegyzéseivel sokszor elűzte unalmunkat. A negyedik hét közepe felé azonban kénytelen volt még a délelőtt folyamán haza távozni. Sajnáltuk az öreget, de betegségét nem vettük komolyan. Szokva voltunk mi már éhez, aztán meg olyan állapotból is láttuk egy pár nap alatt talpra állani, hogy szinte fogadni mertünk volna rá, hogy nem éri meg a kétszer huszonnégy órát. Aztán meg két nap múlva következett, a szüreti vakáczió is. Szentül meg voltunk győződve, hogy a három nap még le sem telik, már az öreg ott lesz Ménesen, vagy (ivo rokon valamelyikben a barátságos fedele alatt vidáman anekdotázva, s csibukjából bodor füstöket eregetve. 1