Királyi főgimnázium, Arad, 1892
Homérosz Iliászának II. éneke. A magas égi lakók s a lovas hadi tábor a síkon, Mind évente aludt, nyugodt álomba merülve. Még csak Zeusz virraszt, gondtól hányódik a lelke, Bátor Akhilleusznek hogy emelje dicső csatahírét . Számos akhájai hős harczosnak gyászos elestén. Végre is elvégző : gonosz Alom szálljon a földre, És áltassa csalárd képzettel a had fejedelmét, Atreusz büszke fiát, a hadvezető Agamemnont. Menten el is híván, lelkére kötötte e szókat: IO .Indulj csak szaporán, gonosz Alom, az argoszi hadhoz, Es Agamemnonnak titkon sátrába osonván, Ha tolmácsomként vidd hírül ezt a parancsot: Hadd fegyverkezzék összes hadi népe csatára ! Most könnyű szerivel megvíja a szép teres Ilioszt. 15 Mert hisz az isten mind, az Olümposz fényiben ülő, Máskép érez most: Hérának az esdekelése Mind megtérité, s Trójához fűzve a balsors.« Mondta s az isteni szót meghallva leszálla az Alom, Szállá, hamar le is ért az akhájai fürge hajókhoz. 20 És Agamemnon előtt termett, kit már aluvában Lelt, édes szender körülömlétt enyelegve, Fejtől rá lehajolt, öltvén ősz Nesztor alakját, . Kit fejedelmi közöl kivált szeretett Agamemnon. Annak képiben így szólalt meg az isteni Álom: 25 «Hallod-e, hős lelkű, lovas Atreusz sarja, te alszol? Férfitanácsvezetőt, kire bízva a nép, kire annyi Gond nehezül: az egész éjjel le ne kössön az álom! Kell s szavaimra figyelj! Zeusznek hozom én üzenetjét, Ki felfogja ügyed távolból is, könyörülő 30 Szívvel üzenve neked : szólítsd fegyverbe Akhája Hajfürtös fiait, most könnyen vívod a térés, Szép Tróját, az Olümposznak magasában uralgó Isten mind egyet ért most, Héré esdekelési