Királyi főgimnázium, Arad, 1914
I. RIEGER IMRE. Azon megpróbáltatások és veszélyek mellett, melyek intézetünket a folyó tanévben a világháború tombolása következtében sújtották, a legsúlyosabb bizonyára a tanári kar Nesztorának, Rieger Imrének, nyugalomba vonulása. Igaz, hogy e veszteség nem oly váratlanul és készületlenül érte az intézetet, mint az elementáris erővel kitörő világkatasztrófa, mert hisz köztudomású volt, hogy a kiérdemesült professzor négy évtizednyi lankadatlan tanügyi szolgálatának végén immár pihenésre vágyik. És mégis, mikor a vallás és közoktatásgyi minisztérium Rieger Imrét 40 esztendőt meghaladó, maradandó érdemeket szerzett paedagogiai működésének a legmelegebb hangon való elismerése mellett saját kérelmére nyugdíjállományba helyezte s nekünk látnunk kellett testületünktől megválni legidősebb kartársunkat, a tovarebbenő idők gyors tűnése okozta reflexiók melancholiájával kellett beletörődnünk abba a gondolatba, hogy az aradi kir. főgimnázium legkiválóbb és legértékesebb tanerőinek egyikét veszti el, ki 22 éves itteni működésével a folyton változó és alakuló események forgatagában is tradíciót teremtett. Ha végignézünk Rieger Imre életpályáján és működésén, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy csak keveseknek adatott meg életüket olyan harmonikus és egységes egészet alkotó elvek szerint berendezni, amelyeket a jellem neve a szó legteljesebb értelmében megillet. E kevesek egyike volt Rieger Imre. Igazi férfi, tetőtől talpig jellem. A római költő szavai szerint: Integer vitae, scelerisque purus. Született 1855. okt. 16-án a szilágymegyei Tasnádon. Középiskolai tanulmányai után a paedagogiai pályára lépett s 1874-