Királyi főgimnázium, Arad, 1914
a legvégsőkig. Ha valaki nem ütötte meg a mérték minimális határát, úgy semmiféle atyafiságos, kollégiális vagy társadalmi befolyás meg nem menthette őt a megérdemelt bukástól. Ezért aztán félelme is volt Rieger Imre a kötelességmulasztó, hanyag diáknak, de bálványa a pontosan készülő lelkiismeretes tanulónak. Mert ez volt előtte a legszentebb: a kötelességteljesítés, a munka. Ezt oltotta bele tanítványaiba is, akik az ő órái előtt és alatt valóban mintaszerűen viselkedtek, mert nálánál pontosabban senki sem foglalhatta el kathedráját. Tanítványai közül külömben ma már hárman működnek intézetünk tantestületében, annak dokumentálásaképen, hogy Rieger Imre munkaszeretete, kötelességtudása iskolát teremtett. A fizika azt tanítja, hogy semmiféle energia nem vész el nyomtalanul. A fejletlen, minden friss benyomást puha viaszként befogadó gyermeki lelkek oktatása, nevelése közben egy emberöltő alatt folyton hangoztatott igazságok és ívek sem oszlanak szét buborék módjára a puszta légben, hanem a termő talaj fogékony mélyében friss erőre kapva csíráznak elő és hajtanak ki. Ha az 1870/1 német-francia háború sorsát nem annyira a hadvezérek, mint inkább a német iskolamesterek döntötték el, úgy monarchiánk élethalál harcában eddig elért sikereink is annak az öntudatos és fáradhatatlan nevelői munkának a gyümölcsei, amilyent Rieger Imre produkált, kinek növendékei, mint értesítőnk kimutatásából kiderül, a harctéren sem feledkeztek meg az ő tanításáról, a kötelességteljesítésről. Rieger Imre egyénisége valóban a kötelességtejesítés elvének megtestesülése. Amilyen szívesen adott didaktikat, paedagogiai tanácsokat az „öreg Schulfuchs“ - ipsius verbis — létére fiatalabb kollégáinak, amilyen készségesen bocsátotta a tanári testületnek, az intézetnek s bárkinek rendelkezésére egy a nagy világot beutazott emberélet gazdag tapasztalatainak tárházát, vagy nézeteltérések esetében rutinos jogérzékéből fakadó logikus felfogását, annyira kerülte még csak a látszatát is annak, hogy munkáját nem csupán kötelességből, hanem az elismerésért végezné. Amennyire nem volt híve a személyi kultusznak másokkal szemben, úgy a maga részéről is került mindig s igy most nyugalomba vonulása-