Tanítóképezde, Arad, 1894

AZ INTÉZET TÖRTÉNETE. Nemzetünk jövője attól függ, miként sikerül népünk millióit a kultúra vívmányaival megismertetni, annak áldásaiban részessé tenni, mert csak az egész nemzet anyagi, értelmi és erkölcsi ereje képezheti amaz erős alapot, melyen az állam biztosan állhat min­den viszontagságok között. Egyes egyének és osztályok leg­magasabb műveltsége sem elég a tömegek műveletlenségének ellen­­súlyozására ; míg más­felől a nép kellő érelmessége előbb utóbb megszüli a munka és takarékosság ösztönét, mely erős nemzeti érzelemmel párosulva biztos bázisául szolgál az államhatalom nyilvánul hatásának úgy befelé mint kifelé. Az általános oktatás alkalmat szolgáltat számtalan, különben rejtve maradott tehetség kifejtésére, ami ismét a mellett szól, hogy a kultúra építgetését alulról kell kezdeni és nem megfordítva. Kellően szervezett népiskola és jól fizetett elemi tanító nélkül sohasem lesz jó a középoktatás, mely az egyetemek számára rakosgatja az alapokat. Mivel pedig a tanító az iskola, annak ismereteitől, buzgalmától, hazafias érzületétől várható népünk fizikai és szellemi tulajdonainak öszhangzatos kifejtése, végered­ményeiben az állam felvirágoztatásának legjelentősebb tényezője. Tudta ezt hallhatatlan Eötvösünk, épen azért kért az ország­gyűléstől az általa készített törvényjavaslatban 20 tanítóképző intézet felállítására felhatalmazást. A­mint a javaslat törvénnyé lett, Arad megye és Arad város irányadó férfiai megtették a lépéseket, hogy a kormány egy tanító és tanítónőképző intézetet itt állítson fel. Méltán hangoz­tatjuk, hogy városunk úgy történelmi hagyományai, mint mű­veltségi színvonala miatt kiválóan alkalmas az új tanító nemze­dék kiképzésére. A múlt öröme és fájdalma erős nemzeti tudattá vált a város lakosaiban, a jelen szükségleteinek ismerete, a munka alkal­mazása a város anyagi és szellemi fejlesztésére, a liberális szel­lem, mely a város minden intézményeiben, de különös kultura­

Next