Tanítóképezde, Arad, 1899
AZ INTÉZET RÖVID TÖRTÉNETE 1899-1900 ÉS 1900 — 19001. TANÉVBEN. Két ízben adtam már ki hosszabb értesítőt, melyekben intézetünk története, külső és belső állapota alapításától 1873-tól fogva 1898/9. tanév végéig minden nagyítás és szépitgetés nélkül van föltárva. Az első 1897/5., a második 1898/9. tanév végéig előfordult eseményeket és tényállásokat tartalmazza. Jelen füzetecske szorosan csatlakozik előzőihez s az utolsó pár év kiemelkedőbb mozzanatait sorolja föl, kerülve a minden évben folyton ismétlődő apróbb részleteket. Hiszen egy jól szervezett s helyes irányban vezetett tanítóképző intézetben a kardinális dolgokra, az elméleti és gyakorlati kiképzésre, a fegyelmezésre nézve a tantestületnek előre megfontolt s szilárd alapokon nyugvó elvek szerint kell eljárnia s ezekben aztán egyik évről a másikra nagy változásnak nem szabad előfordulni. Jó tanítóképzőkben pedig ezekre fektetik a fősulyt s nem apró-cseprő külsőségekre s mellékes foglalkozásokra, melyek igen alkalmasak a közvélemény megtévesztésére s a figyelemnek a lényeges dolgoktól való elvonására. — A mi intézetünk története egyhangú, kevés változatosságot mutató. Mi is azt tartjuk, amit a közbeszéd az asszonyokról: minél kevesebbet foglalkoznak velünk s beszélnek rólunk, annál jobb az az intézetre nézve. Nem a hivatással járó kötelesség lelkiismeretes teljesítését s a tanító- s nevelőmunkásság sikeresebbé tételére irányuló buzgalmat értem ez alatt; ezekről nem szoktak olyan hangosan beszélni. De szeretik a véletlen, incidentáliseseteket, melyeknek kiszinezésében aztán határt nem ismernek. Mi dolgozunk csendben s küszködünk a mesterségünkkel járó nehézségekkel zajos reklámcsinálás nélkül. Munkálkodásunk eredményét aztán az élet aszerint ítéli majd jónak vagy rossznak, amily mértékben sikerül növendékeinknek tőlünk szerzett ismereteikkel s ügyességeikkel a magyar népoktatást és nevelést nemzeti irányban előbbre vinni s hazai állapotainknak minden téren