Állami Fa- és Fémipari Szakiskola, Arad, 1896
I. A magyar nyelv és irálytan tanítása fa- és fémipari szakiskoláinkban. Senki sem hibáztathatná fa- és fémipari szakiskoláink szervezetét azért, hogy a tantervben a szaktárgyak oktatása és főleg az ipar gyakorlati része oly nagy óraszámban, a viszonylagos mértéket is messze felülhaladó terjedelemben szerepel. Végre is, sem a nyelv minden csinját-binját ismerő iskolamestert, sem mathematikust, fizikust vagy könyvelőt az iskola nem képez, hanem legfeljebb olyan iparost, ki egy levelet, számlát, költségelőirányzatot stb. tűrhető helyességgel ír meg és a számvetéseit a maga körében, teljes biztonsággal és szabatossággal végezi, nem is szólva arról, hogy ipara körébe vágó rajzait okvetetlenül kell tudnia. Ha tehát a tantervben kifejezésre jutott irányelv ellen egészében kifogást nem tehetünk, az egyes tárgyak körén belül az oktatás contemplált módszere és a tananyag beosztása ellenében volna néhány észrevételünk,,amelyeknek közlésére legyen szabad az eme évi értesítőben kínálkozó tért és alkalmat felhasználnunk. A magyar nyelvi oktatásnak ab ovo is egész más jelleget kívánnánk adni, mint aminőt az iskola hivatalos tanterve kifejezésre juttat. Vegyük fontolóra, hogy, eltekintve a szakjellegtől, az iskola mint olyan, nemcsak iparost, de egyszersmind hazafit és polgárt is tartozik nevelni. Nem elég, ha a tanuló jó és ügyes gépészszé vagy műasztalossá válik, hanem hazafias érzelmű, erkölcsös emberré is kell nevelődnie. Ily szempontot azonban a jelenlegi tanterv teljesen mellőz. Oly tömegesen nehezedik az egyoldalú szakismeret a növendékre, hogy lelki emelkedést egy órában sem érez; nincs oly tárgy, mely nemesebb eszmekörbe ragadná, nincs oly idő, amidőn érzelmi világa némi mozgalomba jönne. Nagy, nehéz testi fáradalmát nem kevésbbé fárasztó szellemi munka váltja fel, és ez is egyoldalú, hogy úgy mondjam : sivár. Még a magyar nyelvi órákban is nyelvtani szabályokon, a cliablonszerű levelekben törődik; olvasmány nem üdüi, érdekes és humánus ismeret nem szórakoztatja. Pedig elsősorban a magyar nyelv oktatása van hivatva arra, hogy a humánus irány elemeit bevegye azon iskolába, melyben a szakismeret oly minden egyebet kirekesztő !*