Nyilvános Polgári Iskola, Arad, 1881
n dolkozásban való önállóságára szorítkozott. Ily körülmények között iskolánk soha sem kandikált a középiskolák felé, nem tekintettük iskolánkat a gymnáziumok és reáliskolák melegágyául, hanem egyenesen azon célok szolgálatában maradtunk, melyeket iskolánk alapítása alkalmával elünkbe adtak. És épp e szerencsés körülménynek köszönhetjük iskolánk virágzását, hogy a helybeli középiskolákat tekintetbe nem véve, egyes egyedül iskolánk és annak magasztos céljai érdekében működtünk. Hogy iskolánk alapításához visszatérjünk, az I. osztályt évenként egy-egy osztálylyal bővítették ki, míg 1875-ben négy osztályúvá nőtte ki magát. 1875. óta hat folyamot bocsátottunk ki szárnyaink alól. Tanítványaink többsége az iparos és kereskedői pályára vonutt. Csak a szerencsésebb anyagi körülmények között lévők látogatták a budapesti kereskedelmi akadémiát. Azok, kik a kereskedelmi akadémiát elvégezték, nemcsak hogy előnyös állásban vannak, hanem városunknak és iskolánknak is díszére szolgálnak, így egyik tanítványunk, alig 20 éves létére „Az országos földhitelintézeténél, a másik meg „A kisbirtokosok hitelintézeténél“ van alkalmazásban. Több tanítványunk lépett a közigazgatási hivatalnokok sorába, amint azt alább egy táblázatos kimutatásból majd fogjuk látni. Jól esik lelkünknek fölemlíteni azon körülményt, hogy intézetünkből más intézetekbe ment tanítványaink mindenütt örömünkre és becsületünkre váltak, akik a budapesti, gyulai, lippai, szegedi polgári iskolába mentek, épp úgy dicsőséggel végezték a tanfolyamot, mint kik reáliskolába vagy gymnasiumba léptek át. Az aradi kir. főreáliskolában a mi volt növendékeink, a legjobb növendékek közé tartoznak, erkölcsi maguk viselete és szorgalmuk minden irányban kielégítő. A kik a tanítóképezdébe mentek át, ma többnyire képesítő oklevél birtokában vannak. Nem egy tanítványunk volt az aradi állami tanítóképző intézetnél a szorgalom mintaképe. Akik pedig iparos- vagy kereskedő pályára léptek, megbízható, ügyes szakférfiakká lettek. Nem egynek van már anyagilag is és társadalmilag is előnyös állása. Ezt pedig csakis az alapos tanításnak és nevelésnek köszönhetik. Fősúlyt fektettünk intézetünkben a nevelésre. Becsületes, önzetlen, tiszta jellemképzésre fordítottuk minden törekvésünket. Nem egy tanítványunkkal történt meg, hogy feddhetetlen magaviselete miatt, a tanulmányok előmenetelében való megbírálásánál eltértünk a rideg szigorúságtól, és a gyengébb tehetségű ifjút áteresztettük, soha sem akarván valakit természettől kapott gyengébb tehetségei miatt sújtani. Inkább akartunk egye