Nyilvános Polgári Iskola, Arad, 1883
, itt megtekintve a rajzokat, iskolánkat elhagyta, megelégedésének adván kifejezést. Május 16-án meghalt iskolánk egyik legnagyobb barátja és pártfogója, Fényes Károly. A boldogult 12 éven át majdnem napos vendége volt iskolánknak, és minden alkalommal úgy a tanár karnak, mint az ifjuságnak melegkeblű jóakarója volt. Hathatós szavaival nem egyszer működött a polgári iskola érdekében közre. Temetésére a tanárkar testületileg jelent meg, igy akarván kifejezést adni személyét és érdemeit illető tiszteletnek és elismerésnek. Május 18-án iskolánk a nyári hőség bekövetkezésével osztályonként definficiáltatott. Azon körülmény folytán, hogy tanulóink legnagyobb része még megyénket nem ismeri, a tanárkar elhatározta, hogy a közönséges értelemben vett „majális“ helyett egy kirándulást rendez, melyen a hasznos a kellemessel, az érdekes a szórakoztatóval lesz összekötve. Ezen elhatározásának csakugyan kellemes vége lett. Ugyanis a „Kőrösvölgyi vasút“ hazafias igazgatósága tekintetbe véve tanulóinknak valóban szerény körülményeit, fölötte olcsó árért május 24-én külön vonaton vive el az ifjúság egy részét a tanárkarral együtt Borossebesbe. A kirándulásnak gyönyörű idő kedvezett. Az ifjúság megismerte megyénk keleti részét az ő természeti szépségeivel, megismerkedett a vidék történelmi, földrajzi és természetrajzi nevezetességeivel. Elvezettük őket a borossebesi vashámorba, vasöntödébe, kőbányába, mindenütt kalauzolván mindnyájunkat az uradalom nagyérdemű igazgatója John Vilmos úr. Minekutánna mindent megtekintettünk, amit a községben látni lehet, az ifjúság Petrogalli A. tanár úr vezetése alatt megmászta a „Plesch“-t, és a gyönyörű tájkép mellett egy rakás növénynyel gazdagították gyűjteményeiket. Délután egy óra felé volt az ebéd, és pedig az ifjúság az urasági parkban, a tanárkart pedig az uradalmi igazgató úr vendégelte meg. Pont 5 órakor a vonatra szálltunk és egy nap fölötte kedves emlékével még aznap esti 9 órára hazaértünk. Ezen kellemes és előnyös kirándulás élvezetéért ismételten mond a tanárkar úgy a „Kőrösvölgyi vasút“, mint a borossebesi uradalom igazgatóságának az ifjúság nevében hálás köszönetet. Hogy e kellemes és tanulságos kirándulásnak maradandó becse és emléke maradjon, a tanárkar a kirándulást illetőleg pályáza-