Aradi Közlöny, 1926. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1926-01-01 / 1. szám
MTi T . Arad, XXXXI. évf. 1-ső szám. Egyes példány ára 5 lej. Szerkesztőség: Arad, Acsev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat. Bulev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg ut.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Vesztőség és kiadóhivatal 151. gjelenik naponta reggel. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. 1926. január 1. Péntek, ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 840 Lej 420 Lej 210 Lej 70 Lej Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 4 lej, vasárnap 5 lej. Bucurestiben 50 bánival több Az Aradi Közlöny számára írta : Fejér Gábor az Erdélyi Hitelbank vezérigazgatója. Esztendő fordulójához értünk ismét. A nagy ismeretlen, a titokzatos jövő egy új másodperce született és emberi gyarlóságunk első érzésében a jövendősértés ősi ösztönét követve, fürkésző szemmel próbáljuk az elkövetkezendőket borító fátylat fellebbenteni. Meddő munkát végeznénk, még ha ez sikerülhetne is, mert mindjobban ráeszmélünk arra, hogy a jövő fejleményei nem csupán végzetszerűleg következnek be. Elhibázott volna is teljesen a predesztináltság megmásíthatatlan következményeiben való lemondó megnyugvás, mert az emberi előrelátás és az emberi munka jövőnk kialakulására elhatározó befolyással bír. Az erős akaratú cselekvés a sors kormánykerekét is irányíthatja és ezért kell nekünk az új évnek misztikummal teljes születése napján a vérszegény óhajtozásokat a modern kor szellemének megfelelően komoly célkitű Nem azzal kell tehát foglalkoznunk és energiánkat fogyasztanunk, hogy milyen szép és jó volna, ha a jövő nekünk csupakellemességet, nyugodt boldogságot hozna, hanem teljes erőnkkel és tehetségünkkel oda kell hatnunk, hogy a jövő lehetőleg így alakuljon. Minden jövendő boldogulás, fejlődés egyedüli szilárd alapja pedig a gazdasági, materiális megalapozottság lévén, mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy közgazdasági viszonyainkban a normális állapotok lehetőleg minél hamarabb visszatérjenek". Annál is inkább erre kell elsősorban törekednünk, mert meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a világháborúi okozta legnagyobb nyomorúságok közé tartozik a háborúban részt vett európai országok, legyenek győzők, avagy legyőzőttek, aggodalmat keltő, szinte kilátástalan pénzügyi leromlása. Hét esztendő telt el a háború befejezése óta, gondokkal, bajokkal annyira terhelten és mostanáig semmi előjele annak nem mutatkozik, hogy a bibliai példázat hét szűk esztendeje után most a bőséges, kövér esztendők kezdetét remélhetnék. A gazdasági élet organizmusának rendkívül szövevényes volta miatt annyira szerteszéjtel ágazó vonatkozásai vannak a pénzügyi talpraállás kérdésének, hogy azok mindegyikével e helyen foglalkoznunk nem lehet és nem is kívánunk. Itt most csak valutánk értékállandóságának helyreállításáról óhajtunk szólni, amiről utóbbi időben annyit írnak és beszélnek, hogy szinte már közhelyként hangzik, ha ismét e kérdést teszi valaki fejtegetéseinek tengelyévé. De épen mert annyian érzik szükségességét adnak, hogy „ kJrA'.-M foglalkozzanak, imitatív problema intrét ár vannak dolgok, amelyt vi" . net eleget írni. A „ceterum censeo“ soha nem inkádó hirdetésének legendás következetessége lebeg előttünk, amikor ismét és ismét, talán mégunásig idézett érvekkel igyekszünk bebizonyítani, hogy hazánk gazdasági talpraállásának, a viszonyok általános javulásának első és legfontosabb feltétele: valutánk stabilizációja. Nyomatékosan hangsúlyozni óhajtjuk, hogy egész hazai közgazdaságunknak — szerintünk — a valuta értékállandósítására és nem annak feljavítására van szüksége. Nagyon közelfekvő és nagyon megérthető, hogy vezető államférfiak az ország prestige-ének érdekében állónak vélik az ország valutájának nemzetközi viszonylatban való értékemelését.Azonban ez csak egy midó tüneti előny volna, mely semmiképen sem lenne összhangban a nemzetvagyon általános csökkenésével, az ország külkereskedelmi és fizetési mérlegének leromlásával és kétségtelenül csak ideig-óráig volna tartható, amely időszak azonban elegendő volna már ahhoz, hogy ismét rendkívüli károkat okozzon a már amúgy is igen sok sebből vérző hazai közgazdaság életnek. Rá kell mutatnunk arra is, hogy az utóbbi évek tapasztalatai után, amidőn már egy néhány európai ország, átélve a legnagyobb közgazdasági és pénzügyi válságokat, nagy áldozatok és önfeláldozások árán legalább annyira kigázolt a bajból, hogy ismét földet érez a talpa alatt, az elméletek gyakorlati alkalmazásának annyi példájával állunk szemben, hogy nem lehet a teoretikus taglalásoknak oly gyakran kijáró lekicsinylő vállvonogatásokkal az intelmek napirendre férni. A kánon. ,'t Tís • •' • pi: időkben Európának regraválób !'' pénzügyi tiztetikusai és gyakorlati szaktekintélyei többszbpiték össze és folytattak tanácskozásokat, látképen lehetne a teljes felbomlás előtt álló eu -mai gazdasági élet egyensúlyát helyrehozni és ez ezen tanácskozásokról kiadott szakértői jelintésekben igen érdekes és igen megszívlelőmnő Vannak mai szánta 16 oldal•- Vihar a kritika körül A rendkívüli kiadásban dezavuált színház kritikus. A negyvenéves Aradi Közlöny nagy ünnepén engedtessék meg nekem, hogy a ragyogó, színekkel dús, emlékekkel teli négy évtized gyönyörű történetét egy ma már előttem is kedves, sők akkor nem mondhattam ugyanazt — epizóddal egészítsem ki. Ez még a Háború alatt történt azokban az izgalmas napokban amidőn a régi gárda: Rudnyánszky, Teller, Zádor, Falus, Szomori stb. napról-napra a leglázasabban élte az újságcsinálás amúgy is eléggé nyugtalan mesterségét, ekkor voltam szerény tagja én is a szerkesztőségnek. Éjjeleket virrasztottunk át, hogy megnyugtassuk a közönséget — ismét egy nagy győzelem és fogoly ötventől százezerig — a foglyok száma különösen imponált az olvasóknak. — kimerült idegekkel vettük fel az éjféli telefont hiszen a szerkesztőségnek a front mögött végig kellett csinálni a háborúk háborúját küzdelmet a pesszimizmus ellen, lelket tartani a közönségben akkor amidőn már az utolsó remény tartalékok is fogytán voltak. A nagy világdöntő események bizony a redakcióban, nőttek naggyá, vagy törpültek kicsinnyé, amint már az akkori idők diktálták, aközönség pedig úgy hitt és bízott, ahogy az újság, ez a láthatatlan legnagyobb hatalom irányította. Ezekben a lázas izgalmas napokban az én szerepem a szerkesztőségben — amellett, hogy mint rendőri büntető bíró szolgáltam hivatalomban a város közönségének érdekeit — a színi rovat vezetése volt, de természetesen írnom kellett mindent ami előfordult. A gyengém azonban a szini rovat maradt, amit a legnagyobb buzgalommal próbáltam ellátni. Ismétlem világháború volt, micsoda nagy eseményekjutottak az újságírónak csak egy napra is, amikhez képest a színi rovat fontossága a semminél is kevesebb volt. Emlékszem, állandóan szelíd szarkasztikus humor fogadott, amikor egy-egy nagy premier után fiatalos héremmel kipirultan jelentem meg a szerkesztőségben fellelkesedve a nagyszerű Szendrey valamelyik heross vagy heroinája iránt, a szerkesztő, szegény Teller Kálmán — a bősz Kami — egy készintéssel intézte el a nekem oly fontos ügyet azzal a csípős megjegyzéssel, hogy csak minél rövidebben, „az Aradi Közlöny nem a primadonnák beibzsumálja“ a jéghideg tőröket, mártott a szivembe. Hiszen mi is mint manden munkatárs, azt hittem, hogy a lap legalább is az én vállaimon nyugszik, azt hittem, hogy a szini rovat a legfontosabb pillére a lapnak és szentül meg voltam győződve, hogyha megírtam „Győző minden mozdulata viharos kacajt idézett elő“ másnap az emberek a kávéháziján csaknem összeesnek a boldogságtól és jókedvtől, mert oly nagyszerűen jellemezi ez a népszerű gőzőt«’ S aztán a szini kritikát én lélekkel írtam összeegyeztetve egyéni ízlésemmel és magára, becsületemmel. Dehogy fogadtam volna, el tanácsot vagy befolyásolást. Azt hittem vola, hogy ilyennek elfogadása esetén legalább nem volna helyem a tisztességes intakt emberek között. Ilyen befolyásmentes kritika szegte aztán derékba az én kritikusi pályámat az Aradi Közlönynél, amely pedig meggyőződésem szerint nagyszerűen ivett felfelé egészen egy szersesztői pozícióig is. Ez az esemény, miel.'T rám oly nagy jelentőségű és fontosságú volt már e elsőségeiben is különös és érdekes volt. Velem, miattam történt az a hihetetlen dolog, aki ismeri az újságok belső életét az tudja ezt felbecsülni és értékelni — hogy az én kritikám miatt — horribile dictu— rendkívüli kiadásban jelent meg az Aradi Közlöny hétfőn délelőtt, amikor tudvalevőleg reggeli lap sohasem jelenik meg. Ez így történt. A színház 1916 tavaszán a Kisasszony férje című Drégely Gábor féle vígjáték premierjére készült. Ez a bemutató csak megfelelő keretnek készült Z. I. kisasszony vígjátéki színésznő első felléptéhez, aki a főszerepet volt hivatott kreálni. A kisasszony a döntő "siker biztosítása érdekében már hetekkel előbb megjelent Aradon a korzón és általános feltűnést keltett nagyszerű toalettjeivel. Ez mag