Aradi Közlöny, 1927. április (42. évfolyam, 73-95. szám)
1927-04-01 / 73. szám
*oton RY é t. Három hét múlva dől el az aradi piac ügye. Kereskedőküldöttség a prefektus és polgármester előtt. — Angel dr. ragaszkodik a piac mostani áthelyezéséhez. (Arad, március 31.) Mint az előrelátható volt, a piac elhelyezése széles köröknek vert fel hís ámclklat és már ma elehakcaót "váltott ki az érdekelt Piaţa Avram Iancu (Szabadságtér) kereskedők körében. Ma délelőtt 150 tagd küldöttség jelent meg a Boneu Vazul prefektusnál és Angel István dir. polgármesternél és ez a disputáció a piacnak a Piaţa Avram láncon (Szabadság-téren) való meghagyását kérte. A küldöttség szónoka Faragó Rezső volt, aki sajnálattal látja, hogy a piac kérdését nem engedik nyugvópontra jutni, ismét megbolygatták. Annak idején, amikor küldöttségileigi megjelentek a piac ügyében Angel dir. potetármesternél, a polgármester kijelentette, hogy ő a piac kettéosztásának híve és ugyanilyen értelemben nyilatkozott a prefektus is. Most azonban ismét az egész piacot helyezték el a Piata Catedraleire. Nem tudja, hogy ez a mostani határozat a polgármester intenciója, vagy pedig a szentszék kívánsága volt-e. Ha a polgármester akarta, akkor ellentét áll fenn akkori nyilatkozata és mostani cselekedete között. Ha pedig a szentszék kívánsága volt, akkor a szentszéknek is figyelembe kell vennie Arad összpolgárságának kívánságát, ami pedig feltétlenül az, hogy a piac a jelenlegi helyén marason. A kereskedőket szályos terhekkel sújtják, egyedül a város két millióval emelte erre az évre a kereskedők illetékeit, de a kereseti lehetőségeket megvonják tőlük. Kéri a prefektus jóindulatát, hogy ne kortescélra használják újra fel a piackérdést, és hasson oda, hogy a permanens bizottság változtassa meg határozatát, és hagyja meg a piacot jelenlegi helyén. Boney Vazul prefektus válaszában elsősorban Megállapítja, hogy a piac visszahelyezése megfelel a törvényes állapotnak, azonban leszögezi, hogy igenis híve annak az elvnek, hogy a piacot kettéosszák. Ennél a kérdésnél vallási szempontokról nem lehet beszélni,, hiszen a szentszék nem avatkozott bele ebbe a kérdésbe, amely sem nem vallási, sem nem pártkérdés! Ezt az ügyet feltétlenül a közérdeknek megfelelően kell elintézni. Leszögezi azt is, hogy Goldis László miniszter, Angel István dr. polgármester és ő maga is az igazságos ,a kettéosztás híve. Lehetetlenségnek tartja különben is, hogy a gyapjút s a tejfölt egy piacon árulják. A mostani áthelyezés különben csak ideiglenes állapot, vissza kellett ugyanis állítani a törvényes helyzetet, miután ezt a kérdést annak idején korteseszköznek ■ használták fel. Tanácsolja, hogy a ma délutáni tanácsüléstől kérjék a piac kérdésének végleges rendezését Megemlíti, hogy ő április 6-án Bucurestibae niitazik, ahol a prefektusok értekezletén vesz részt s ezzel kapcsolatban megígéri, hogy eljár a minisztériumban a piac kérdésének elintézése érdekében. A küldöttség a megyeházáról a városházára ment, ahol Angel István dr. polgármestert keresték, fel Itt is Faragó Rezső beszélt és elsősorban utalt arra, hogy a régi ügyben jöttek, amely újra felzaklatta a város kereskedőinek nyugalmát. Kéri, hogy a piac kérdését a tanács ma délutáni ülésén intézzék el véglegesem Angel István dr. polgármester erre kijelentette, hogy ezt nem lehet, mire Faragó Rezső leszögezte, hogy egyelőre megnyugszanak az ideiglenes intézkedésben és abban, hogy ViSSlZa Azonba legs kétezer -av el lelhet nézni egy nyugtató ígéretet véglegesen elrendezi polgármester válaszán potot, hogy Anti két évig pen ezért meggy 14 nap alattizetet. Angel drelentette, hogy azt felelhetné ugyani erre, hogy rövidebb idő alatt fogja ezt a kérdést törvényes alapon elrendezni, mint amennyi ideig törvényteleni módon állt függősben. Azonban megígéri, hogy rövidesen békésem, mindegyik érdekelt kívánságának figyelembevételével ,rendezi el az ügyet. Nyugodtak tehetnek abban, hogy amit ő megígér,annak kötelező ereje van. Kéri őket, jelöljenek ki egy szülőelibkört bizottságot, amelynek tagjai a mások érdekeit is figyelembe tudják venni és mérlegelni és a jövő hónap 19—20-ika felé megtárgyalják a piac kérdését mindkét érdekelttel és amikor végiére® döntést hoznak. A küldöttség tudomásul vette a választ és helyesléssels kísérte a polgármester szavait, mely után el is távozott. A pápa kiátkozta az Action Francaise-t. A római Szentszék bojkottja a francia szélsőjobboldal ellen, összeütközésbe kerül Az Aradi Közlöny párisi tudósítójától.) A római Szentszék harca az Action Francaise ellen fordulóponthoz ért. Az apostoli pontifikátusi tanács rendeletet bocsátott ki, amelyet Frühwirth bíboros írt alá. Fölszólítja benne az összes hithű katolikusokat, akik az Action Francaise táborához tartoznak, hogy a legsúlyosabb egyházi büntetések terhe mellett fordítsanak hátat ennek a lapnak és vezetőségének. Főleg a lelkészkedő papság ellen fordul a rendelet. Minden pap, aki támogatja az Action Francaiset, vagy bármiféle propagandát fejt ki érdekében, elveszti azt a jogát, hogy gyóntasson és a szentségeket kiszolgáltassa. Papnövendékek, akik hasonló bűnben találtatnakVétkeseknek, nem nyerhetik el a felszentelést, miért nem méltók egyházi állásra. Katolikusok, akik a pápa rendeletének nem vetik magukat alá, önmaguk rekesztik ki magukat a gyónás és áldozás szentségéből. Nem lehetnek tovább tagjai hivatalos egyházi társulatoknak és szövetségeknek. Az Action Francaise azzal válaszol a szentszék rendeletére, hogy minden katolikus hívőt felszólít a lap élén közöltehívásban, hogy szüntesse meg azelőfizetést, nehogy fölösleges lelkiismereti magával. A felhívás azzal kezdődik, hogy a romák és csalások hadjáratával sikerült féletni a szentatyát és erre a hallattán eljár bírni.. Egyenesen természetellenes dolog rátiltani francia katolikus polgárnak, hogy hídiasságát az Action Francaise körül fejtse A patriotizmus szent kötelesség, amelynek tűzése természeti törvény, tehát nem lehet megtiltani. A Szentszék eljárásában az a leghitetlenebb, hogy minden rendeletét a vádlott meghallgatása nélkül hozza meg. A köznapi életben ezt terrornak nevezik — igy végződik az Action Francaise felhí* vása. — Bányarobbanás Amerikában, Newyorkból jelentik. A pensylvaniai Hanrisburgban felrobbant egy szénbánya, amely hatszáz munkást eltemetett. A robbanás olyan erős volt, hogy a bánya bejáratánál levő kétemeletes épületet ötven méternyi távolságra repítette. A környékből személyvonatokat és expedíciókat küldtek a munkások segítségére, azonban nincs sok remény arra, hogy az eltemetett munkások egy részét is megmentsék. Ennek dacára, ma estiig tíz kivételével, valamennyi munkást sikerült megmenteni. T ARCA. Az űr. Irta: MOLNÁR FERENC. . Tendencia és színezés nélkül, tárgyilagosan,szeretném leírni azt a két anekdotát, amelyet,egy kedves öregúr, Ferenc József király udvari fővadásza beszélt el tizenöt évvel ezelőtt. Ezeknek az anekdotáknak ritkasági értékük is van, mert Ferenc Józsefről alig van anekdóta forgalomban. (Ami egy uralkodóra nézve legalább oly jellemző, mint egy jó anekdóta.) Gödöllő hatalmas erdőségeiben évtizedeken át volt ez az öregúr Ferenc József kísérője a vadászatokon. A legalaposabb ismerője volt a királyi erdőségnek és a vadállománynak. A vadászatra való elindulás igy történt. Kétlovas nyitott kocsi állt meg a kastély kapuja előtt, s várta az uralkodót. A kocsi mellett állt levett kalappal az öreg fővadász. Őfelsége pontosan érkezett. A fővadász meghajolt. Őfelsége a kalapjához emelte a kezét s beült a kocsiba. Ezt megvárta a fővadász és mikor a király már ült, ő — a fővadász — fellépett a jobblábával az elülső kerék agyára, hogy felüljön a balra, a kocsis mellé. Mikor ebben a mozdulatban ott tartott, hogy a jobblába a kerékagyon volt, a ballába pedig épen felemelkedett a földről s ő igy a levegőben lebegett a föld és a bak között, őfelsége megszólalt: — De kérem... üljön be ide hozzám! Az öregúr leszállt a levegőből és megköszönve a meghívást, beült a kocsiba, szembe a királlyal, a kis ülésre. Ez igy történt évtizedeken pontosan és változatlanul, minden egyes alkalommal. Ugyannyira, hogy az öreg fővadász mozdulata, a fellépés a kerékagyra s a kapaszkodó mozdulat a kocsis irányába már csak puszta formává változott, mert a mozdulatot abszolút biztonsággal követte a meghívás: — De kérem... üljön be ide hozzám! "természetes következménye lett ennek a szokásnak az, hogy az öreg fővadász mozdulata évek folyamán vesztett az intenzitásából, hogy úgy mondjam: őszinteségéből, bensőségéből, lelkességéből. — Az élesszemű figyelő észrevehette, hogy a fővadász, mint a színháznál mondják, már csak „markírozta“ azt, hogy a kocsis mellé akar ülni. Egy nap aztán a következő történt. A király belül a kocsiba. R. bácsi eljátszotta a balra ülnivaló akarás kis komédiáját, de nem elég jól. (Aznap talán nem volt hangulatban.) A jobblábát ugyan feltette a kerékagyra, de a ballábát nem húzta rögtön utána, hanem egy kicsit megállt ebben a pózban és várta a meghívást. Ferenc József ezt észrevette. Kínos fél perc telt el. Ferenc József egy szót sem szólt. A fővadász izzadni kezdett, mert érezte, hogy kegyvesztett. Aztán felhúzta a ballábát is a levegőbe, de már későn volt: a királynéjma maradt. Akkor R. bácsi felült a kocsis-I mellé és a kocsi elindult. — Sem akkor, sem azontúl, haláláig soha többé nem szólította fel őt a király, hogy üljön be a kocsiba. II. Őfelsége vaddisznó vadászatra ment a fővadász kíséretében. Ketten voltak. Gödöllő környékén valóságos menetrendjük volt a vaddisznóknak. Állandóan bizonyos helyekre és bizonyos időben tették ki nekik az eledelt, s ránevelték őket arra, hogy a vasút pontosságával jelenjenek meg ezeken az etetőállomásokon. Az állomások egymástól való távolsága nem volt valami nagy. Őfelsége vaddisznóvadászatai csak akkor kezdődtek, mikor már a vadak pontosan bevoltak gyakorolva, s a fővadásznak megbízható menetrend volt a kezében. Így is nevezték a disznókat: a „három óra huszas“, a „négy negyvenes“, stb. Elindultak tehát — a király és a fővadász — és a szegény „három huszas“ pontosan megjelenik egy bokor mellett. A király rálő, de csak megsebzi. A disznó megáll egy pillanatra, aztán vadul nekirohan a királynak. A pillanat komoly volt. A király életveszélyben forgott. R. bácsi, mikor az esetet elbeszélte, ezt mondta: „Esküszöm, trónváltozás előtt állunk!“ Ezt átérezve, a fővadász — mielőtt még őfelsége másodszor lőhetett volna — felkapta a puskáját és egyetlen biztos lövéssel leterítette a disznót. Pillanatnyi csönd következett. A fővadász fellélegzett és várta a köszönetét. Őfelsége, aki már célzásra emelte volt puskáját, most lassan leeresztette. Szigorú tekintettel fordult a fővadász felé és mindez szót élesen hangsúlyozva ezt mondta neki: — Ki szórakozik itten, ön, vagy én? !.