Aradi Közlöny, 1928. március (43. évfolyam, 49-75. szám)
1928-03-01 / 49. szám
Arad, XLIII évi 49-ik szám. Mígy példány ára 5 lej, vasárnap 8 lej. 1928 március 1. Csütörtök Szerkesztőség Arad, Acsev-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat Bulev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg ut.) Igénycím: Közlöny, Arad» Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. Aram Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 1080 Lej ... 5411 Lej ... 270 Lej ... 90 Lej Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 bánival több Uj kaszt. A magyar képviselőházban Gaál Gaston mondotta, hogy a megszűnt nemesi osztály kiváltságos helyére új kasztot ültettek: a köztisztviselőt. Ez a megálapítás Magyarországra vonatkozik ugyan, de szinte hajszálpontosan ráillik a mi viszonyainkra is, ahol az arisztokrácia előjogait a lépten-nyomon megnyilvánuló bürokrácia sajátította ki magának. Úgy látszik a két ország között ebben a tekintetben nincsen különbség és ezért bátran magunkra vehetjük Gaál Gaston találó szavait. Modern és valóban demokratikus államban annak minden polgára egy erdő a jogok élvezésében és egyenlő a kötelességek teljesítésében. A demokrácia szelleme nem ismer az állampolgárok között megkülönböztetést nemzeti, faji, felekezeti, foglalkozási vagy osztályszempontok szerint. Ennek dacára azt kell tapasztalnunk, hogy nálunk bizony mindeme szempontok fontos szerepet játszanak állami életünkben. Számtalanszor fölpanaszoltuk már ama sérelmeinket, melyek kisebbségi mivoltutokban értek bennünket, de ugyancsak okuk van a panaszra azoknak is, akiket felekezeti, vagy osztályhelyzetük miatt ért mellőzés vagy bántatom. Most azonban az érám másik oldalát tegyük ki a napvilágra: a köztisztviselői kaszt kiváltságait állítsuk szembe az adófizető állampolgárok millióinak helyzetével. Nem azt akarjuk mondani ezzel, hogy Romániában a köztisztviselő duslakodik a földi javakban és gondtalanul, bőségben él. Épen mi voltunk azok, akik már számtalanszor rámutattunk az állami tisztviselők és közalkalmazottak nyomorúságos anyagi helyzetére és fizetésemelést, a bürokratikus szellem restaurálását követeltük. Jól tudjuk tehát, hogy a pontos, megbízható, lelkiismeretes közhivatalosokra szükség van. Nem helyeselhetjük azonban egy állam bürokráciájának indokolatlan túltengését, mert az csak az ország kárára várhatik. A kormányzati szellem Romániában is azt az elvet vallja, hogy a köztisztviselő kedvéért van az ország sokmillió lakossága, nem pedig ellenkezőleg. Ezt az elvet a gyakorlatban akként érvényesítik, hogy a dolgozó, adófizető, a terhek alatt roskadozó polgárok fölé, mint az állam dédelgetett kedvenceit helyezik a köztisztviselőket, hogy egyebet ne említsünk. Romániában a köztisztviselők részéről külön lakástörvény van életben és ennek alapján kevesebb lakbért fizetnek, rekvirált szobákban lakhatnak. Más vonatkozásokban is előjogokat élvez az, aki az állam alkalmazottja. A dolgozó polgár robotol, verejtékezik, amíg a horribilis adóösszegeket ki tudja fizetni és mindezt a sok pénz- és erőáldozatot azért teszi, hogy abból az államszervezet személyzetét az állam eltartsa a közönség szolgálatára. Ehelyett azonban az állam éhbért fizet tisztviselőinek és különféle rendelkezéseivel arra törekszik, hogy a tisztviselők eltartásának egy részét is az adófizetőkre hárítsa. Hát ez az, ami már jogos tiltakozást válthat ki mindazokból, akik az ország érdekeit szívükön viselik. Tessék a polgárság által befizetett hatalmas adóösszegekből jól fizetett és szeresen dolgozó tisztviselőket alkalmazni és akkor nem lesz szükség arra, hogy az adózók bőrére menő kiváltságokkal hintsenek port az elégedetlen közalkalmazottak szemébe. Izgalmak a cluji diákper mai tárgyalásán. Az ügyész és a védők szóharca. — Inzultálták az egyik tanút. — A diákvezér támadó vallomása a kormány ellen. — Zárt tárgyalás. — Mentik a vádlottakat a tanuk és vádolják az áldozatokat. — Éjszaka is tárgyalják a Waiszlovich-ügyet. (Az Aradi Közlöny cluji tudósítójának telefonjelentése.) A hatodik hadtest hadbírósága ma délelőtt zsúfolt tárgyalóterem előtt folytatta a rombolással vádolt diákok perének főtárgyalását. A tárgyalóterem előszobája telve van tanukkal, köztük néhány zsidó kereskedővel, akik érthető izgalommal tárgyalják a tegnapi incidenst, amikor egy zsidó tanút a diákok inzultáltak. A rendőrprefektúra ezért számos rendőrtisztet és detektívet rendelt ki, akik részint a tárgyalóteremben, részint a folyosókon helyezkednek el, hogy így biztosítsák a rend fenntartását. Hogyan inzultált Waiszlovichot? A tárgyalás megnyitása után elsőnek Pap Sándor oradeai közrendőrt hallgatja ki a bíróság Kereszturi-Olteanu Sándor egyik afférjával kapcsolatban. Keresztúri ugyanis állítólag egy évvel ezelőtt súlyosan inzultálta Fuchs Ignác oradeai kiskereskedőt, aki az épen szolgálatot teljesítő Pop közrendőrtől kért segítséget. A rendőr nem tud arról, hogyKeresztúri lett volna Fuchs támadója. Réz Bertalan az oradeai Park-szálloda portása, az elnök kérdésére elmondta, hogyan játszódott le a Waiszlovich-féle affér. A portál szerint a diákok betörték a szálloda ajtaját és súlyosan inzultálták Waiszlovichot, aki tőrrel a kezében védekezett a támadással szemben. Ezután minden részletében izgalmas és érdekes tanúvallomás következett. A bíróság elnöke Fuchs Ignác oradeai fűszerkereskedőt szólítja. A kereskedő kaftánban, minden izében reszketve megy végig a tárgyalóteremben, amelynek hallgatósága zajos megjegyzésekkel ad kifejezést nemtetszésének. Zbarcea elnök rendre utasítja a hallgatóságot. Fuchs Ignác az elnök kérdésére elmondta, hogy egy évvel ezelőtt az oradeai állomás közelében súlyosan inzultálták. Zbarcea ezredes megkérdezi, hogy ki volt a támadó. Fuchs megfordult és rámutat a vádlottak padján ülő Keresztúrira. Keresztúri: Nem igaz. Maga a tanú sem vallotta ezt első ízben határozottan, anynyira nem, hogy amikor kihallgatás céljából az ügyészségre megidézték, azt kérdezte a vizsgálóbírótól, hogy én nem vagyok-e sziguranca detektív. A védő osztályozza a tanúk állampolgárságát. Badulescu védő megállapítja, hogy a tanú ellentmondásba keveredett. Tanú: Én nem azért kérdeztem, mintha nem ismertem volna fel Keresztúrit, hanem azért, mert azt hallottam, hogy ő detektívszolgálatot is teljesít. Negulescu ügyész: Itt nincs semmi ellentmondás. Statescu védő: Az ügyész úr nem prejudikálhat, nem állapíthatja meg, hogy van-e ellentmondás, vagy nincs. Különben sem olyan fontos és hihető, amit a tanú mond. A védő ezután kissé humoros megjegyzést tesz a tanúra. * Negulescu: Figyelmeztetem a védő urat, hogy a törvény előtt mindnyájan egyenlők vagyunk. Ne tessék nyolcvanszázalékos állampolgárnak deklarálni a tanút. Éles szóharcok az ügyész és a védők között. Az ügyész és a védők között éles vita keletkezik, amelynek Zbarcea elnök vet véget. A védők ezután kifogásolják, hogy Fuchs magyar nyelvű vallomását egy altiszt tolmácsolja. Kérik a hadbíróságot, hogy egy magyarul tudó tisztet nevezzenek ki tolmácsnak, akinek intelligenciája és jogérzéke garantálja a he- tíres fordítást. A hadbíróság elfogadja a védők kérését és amíg az új tolmács megérkezik, elrendeli Sorin Popescunak, a romániai keresztény országos diákszövetség elnökének kihallgatását. Badulescu védő: Kérem kihallgatni Sorin Popescut, az oradeai diákkongresszus elnökét, arra vonatkozólag, hogyan folyt le a diákkongresszus, hogy kezdték meg azt a kormány garanciájával és anyagi támogatásának segítségével, hogy leszögezhessük, hogy menynyire hibás volt a hatóságok eljárása akkor, amidőn bűnbakokként ártatlan diákokat hurcoltak a vádlottak padjára. Negulescu ügyész: Ellenzem, hogy a tanú részletekről beszéljen. Szerintem csupán olyan eseményekről kérdezheti meg a bíróság, amelyek szoros összefüggésben vannak a vádlottakkal. Tiltakozom továbbá az ellen a hang ellen, amellyel a védő urak az államhatalom közegeit, a csendőrséget és rendőrséget aposztrofálják. Statescu védő: Aposztrofálhatjuk, mert a miniszter számos rendőrtisztet elcsapott. Negulescu ügyész: Az adminisztrációs ügy volt. A törvény azt mondja, hogy az államhatalom közegeiről gúnyos hangon nem beszélhet. A diákvezér vallomása. A vitának ismét Zbarcea elnök vet véget, aki elrendeli Sorin Popescu kihallgatását. A diákszövetség elnöke közel másfél órás tanúvallomást tesz. Elmondja, hogy a kormány 100 ezer lej segélyt adott a diákkongresszusnak, hogy élelemmel lássák el annak résztvevőit. Tatarescu államtitkár megígérte a rend fenntartását és erről úgy gondoskodtak, hogy 350 diákellenőrt állítottak fel. Részletesen ismerteti a kongresszus első napját, majd kitér Fleischer Sándor oradeai újságíró inzultálásának történetére. Vallomása további részében azt állítja, hogy a magyar kormány ügynökei és budapesti kémek rendezték az oradeai szomorú napokat. A diákokat kövekkel dobálták meg, aminek következménye volt a Waiszlovich-féle affér. Azt az állítást, hogy egy zsidó újságíró szemtelenül odamerészkedett a diákság nemzeti gyűlésére, amelynek fő célja épen Lapunk mai száma 10 oldal.