Aradi Közlöny, 1930. június (45. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-27 / 142. szám

MA IO OLDAL Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Bul. Reg. Ferdi­nand (József főherceg-ut) 4. ,Telefon: 151. Sürgönyeim: Közlöny. Arad. .: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta reggel.Aradi Közlöny ’ ARA­D LEJ Előfizetési árak: évente 1080, félévre 540, negyed­évre 270, havonta 90 Lej. Külföldre havonta 50 Lejjel több. :: Egyes szám 5 Lej. .Vasárnap 6 Lej. :: (Bucu­re­s­t­i­b­e­n 50 bani felár.) Hirdetések tarifa szerint. :: XLV. évfolyam, 142. szám Főszerkesztő: STAUB­ER JÓZSEF . Péntek, 1930. junius hó 27 A kolozsvári példa Az erdélyi magyar színészet megmentésé­ről végtelenbe húzódó viták folynak már évek óta a sajtóban, a különböző egyesületi fóru­mokon, a színházak tájékán, a társaságokban. Ötletek egész sorozata merült fel, tanácsok egész légióját sorakoztatták csatasorba — a színházak pedig közben egymásután csukták be kapuikat. Magyar színészek, műszaki mun­kások százai kerültek az utcára, a még meg­maradt társulatok állandó anyagi zavarokkal küzdenek, a színigazgatók nagy része még a szezon elejéig fizetésképtelen lett, napirenden volta­k a botrányok, melyek még azt a kevés­számú közönséget is elriasztották a színház­tól. Az erdélyi magyar színészet frontján tehát pánikszerű jelenségek észlelhetők és az egész kultúrintézmény csődbe került. Nemzeti és kulturális kötelesség, hogy az anyagi és művészeti bajok tengeréből kiment­sük a fuldokló magyar színészetet és olyan szilárd talajra állítsuk, ahol nem fenyegeti töb­bé az a veszély, hogy a piszkos hullámok be­lephessék ezt a tradiciós, nemesen patinázott erdélyi magyar színészetet. Utat mutatott erre az írók és újságírók legutóbbi Kolozsváron megtartott ankétja, amely megállapította, hogy csak a közönség köréből alakult Szinpártoló Egyesületek húzhatják ki a sárból a színészet kátyúba került ekhós-szekerét. Országos Szin­pártoló Egyesületet kell alakítani — mondotta ki az ankét rezüméje — amelynek minden vi­déki városban legyenek fiókjai. A kormány ezeknek az­. egyesületeknek adja ki az konecsz­­sziót és az majd meg fogja találni a módot arra, hogy a közönséget megszervezve fen­tart­sa a magyar színházat. •A kolozsvári Színpártoló Egyesület most már gyakorlati példával is beigazolta az ankét konklúziójának helyességét. Janovics Jenő dr. Erdély legtekintélyesebb és nagy művészi múlttal rendelkező színigazgatója is összeom­lott a terhek alatt. Ő sem bírta tovább a de­konjunktúrát, a magyar színészet kisebbségi sorsával járó bajokat. Janovics Jenő dr. beje­lentette, hogy egész vagyona odaveszett ebben a harcban és nem maradt egyebe, mint 4 mil­liós adósság, amely napról-napra növekszik és Erdély legrégibb, legnagyobb magyar színhá­zát a megsemmisülés veszedelmével fenyegeti. Megmozdult erre Kolozsvár magyarsága és a Színpártoló Bizottság átvállalta Janovics dr. adósságait, saját kezelésébe vette át a színhá­zat, amelynek igazgatását Janovics Jenőre, mint fixfizetéses művészi vezetőre bízta. . A romániai és csehszlovákiai német ki­sebbségek már régen belátták annak szü­ksé­­­­gességét, hogy a szín­ház vezetését ki kell ven­ni a tőkével és anyagi garanciákkal nem ren­delkező színigazgatók kezéből. A színház a mi kisebbségi helyzetünkben nem lehet egyes emberek üzleti terrénuma, mert íme a szín­igazgatók tehetetlensége ide juttatta a magyar színészetet, lezü­llesztette a nívót, kenyörtelen, megalázó helyzetbe juttatta a színészek egész tömegét. Ha üzleti alapon tekintjük a színház­­vezetést, úgy legyen­ a színigazgatónak az üz­let akadálytalan vezetéséhez szükséges tőkéje, ■ha pedig kulturmisszió, akkor az nem egy-egy botcsinálta direktor feladata, hanem a magyar közösségé, a jól megszervezett és történelmi céloktól áthatott Színpártoló Egyesületeké. Az egyesületek aztán kolozsvári példa szerint szerződtessék az arra alkalmas színházi szak­­embereket, akik vagy megfelelnek ezen a posz­ton és az egyesület anyagi erejére és erkölcsi tekintélyére támaszkodva megcsinálják az er­délyi magyar színészet reneszánszát, vagy ha s­em válik be, akkor eltávolítják a helyéről, print egy hűtlen sáfárt, mint egy vezetésre s­éptek. UitvutaJaid­ujtp *' V1Q AIWHT A WT KONFERENCIA letárgyalta Briand me- M­iirjrill JL fii i JL morandumát és a középeurópai helyzetet. „A revízió kérdését nem szabad érinteni“ Az Aradi Közlöny eredeti tudósítása a három külügyminiszter kon­ferenciá­járól CSORBATÓ, unius 26. A kisantant há­rom külügyminiszt­erének tegnapi és mai ta­nácskozásáról csak­ meglehetősen szűkszavú hivatalos jelentést kaptak az újságírók. Ter­mészetes, hogy az összesereglett nyolcvan új­ságírót ez a jelentés nem elégítette ki és meg­indult a leglázasabb hirvadászat s egy-egy bennfentes külügyminiszteri tisztviselő körül valóságos ujságíró­val gyülekezett. Különösen agilis a megjelent szovjetorosz kollega, aki már a konferencia előtt feltűnően hangoztatta hogy tátrai útjának különleges jelentősége van mert a kisantant konferencia foglalkozni fog Szovjetoroszország elismerésének kérdésével is. Amint az események beigazolták, a szovjet­orosz újságírónak jó információi voltak. „A kisantantnak Magyarországgal való együttműködésére zárt ajtók várnak“ A három külügyminiszter között most is Benes játsza a főrendezői szerepet. Szemmel látható, hogy agilitása semmit sem csökkent és hogy a sok tekintetben megváltozott külpoliti­kai konstelláció ellenére is még mindig ő a kisantant politikáidnak hangadója. Ő volt az egyetlen a három külügyminiszter közül, aki­nek szíve megesett az anyagra éhes újságíró­kon és aki tegnap kimerítően tájékoztatta a sajtót a konferencia kérdéseiről. Kijelentette, hogy Briand memoranduma nagyszerű gondolat és Európa megbékélésé­nek útján hatalmas haladást jelent. A Briand javaslat alapján nem lát lehetőséget a béke­­szerződések revíziójára nézve és általában az a nézete, hogy a revízió-kérdést nem is sza­bad érinteni akkor, ha megegyezésre akarnak törekedni. Nem hiszi, hogy Briand javaslata­ azt célozná, hogy bárkit is bármilyen irányban definitív módon megkössenek, mert ez a gon­dolatnak a megvalósítását tenné lehetetlenné. Csak a teljes akar­at­szabadság fenntartása, a mostani helyzet legszigorúbb tiszteletben tartása mellett lehet tárgyalni a memorandumról. Szólt a kisantant gazdasági együttműködésének kérdéséről és kijelentette, hogy a kis­­antant gazdasági tevékenysége nem szorítkozhat a résztvevő államok közvetlen érdekeire, hanem annak ki kell terjeszkedni a gazdasági élet általános­ területére. Kimondottan békülékeny hangon beszélt a Magyarországhoz való viszonyról, ami csak a közös gazdasági érdekek tekintetbevételével építhető ki. Én személy szerint ment vagyok minden elfogultságtól Magyarországgal szemben — mondotta Benes — és politikámat min­den szentimentalizmus kikapcsolásával kizárólag tényekre építem fel. A kisantantnak Ma­gyarországgal való együttműl­ödésére mindig zárt ajtók várnak. Benesnek ezt a nyilatkozatát érthető ér­deklődéssel fogadták a magyarországi újság­írók. A zárt ajtókon kívüli politikai eszmecsere leginkább a kisantant gazdasági együttműkö­dése körül folyik. A kereskedelmi szerződések tekintetében a kisantant három állama között közeledés jött létre akkor, midőn Romániának­­Jugoszláviával folytatott tárgyalásai, valamint Csehszlovákia és Románia között folytatott tárgyalások lezárás előtt állottak. Csehszlová­kia és Jugoszlávia között még mindig vannak nehézségek, amiket a most folyó konferencián akarnak eliminálni. Nagy feltűnést keltett az a brossura, amelyet ma osztottak ki a konfe­rencia résztvevői között és amelyet Pekarik János, a sajtókisantant csehszlovák bizottsági tagja szerkesztett. A brossura a kisantant álla­mainak gazdasági együttműködésével foglal­­­kozik. GALAC — KELET HAMBURGJA Közös közlekedési politikát — Meg kell kezdeni a dunai gazdasági együttműködést Ennek az együttműködésnek a Duna által megadott természetes alapon kellene nyugod­ni. Az együttműködésre céltudatos politikával és a nemzetközi Dunapiacok tarifáinak egysé­gesítésével kell törekedni. Közös közlekedési politikát kellene folytatni a kisantant államainak a Fekete tengerhez vezető út tökéletesebb kiépítése érdekében és meg kellene teremteni egy Fekete tengeri flot­tát, melynek kikötője Galac lehetne. Galac ezzel olyan jelentőségre tenne szert, hogy a Kelet Hamburgjává válhatna. A kis­­antantra nagy feladatok várnak gazdasági téren is, ugyanis a kisantant államainak kellene, megkezdeni a dunai államok gazdasági együttműködésének hasznos munkáját, melyhez ké­sőbb a többi érdekelt államok is csatlakozhatnának. Briand memoranduma , a kisantant politikája A konferenciáról a következő hivatalos és félhivatalos híradások számolnak be: A három külügyminiszter ma délelőtti ér­tekezletéről délután adtak ki hivatalos jelen­tést, amely közli, hogy a miniszterek a Bri­and féle memorandum felett folytattak eszme­cserét. Megvizsgálták, a memorandumban fog­lalt konkrét javaslatokat és azok végrehajtá­sának lehetőségeit. Megállapították, hogy a legteljesebb összhang uralkodik e kérdésben a kisantant államai között és hogy a Briand­­iére memorandum elvei tökéletesen megegyez­nek azzal a politikával, amelyet a kisantant maga elé tűzött. Elvben megállapodtak a me­morandummal kapcsolatos, konkrét javaslatok tárgyában és ama javaslatokra nézve is, ame­lyet a memorandum ügyében összehívandó külön értekezleten terjesztenek majd elő. Majd megvizsgálták a középeurópai államok közötti viszonyt a párisi és hágai egyezmé­nyek után és megállapították, hogy e téren le­­­hetséges a javulás, mert az egyezmények egész sor kényes kérdést intéztek el. Elhatározták, hogy követelik a vállalt nemzetközi kötelezett­ségek betartását. Az egyezmények gyakorlati megvalósítása felett folytattak eszmecserét. Benes: a középeurópai viszony javult. A délután folyamán Benes fogadta az új­­­ságírókat és tájékoztatta őket a tárgyalások­ menetéről. Kijelentette, hogy­ megállapították

Next