Aradi Közlöny, 1930. szeptember (45. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
M WOK MA 10 OLDAL Szerkesztődés. kiad/ J’ívrat és nyomda: Bul. Re?- Ferdinand (József fobercec-tűt) 4. Telefon: 151. Sürgönyeim: Közlöny. Arad. .: Az Aradi Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta reggel. XLV. évfolyam, 198. szám Főszerkesztő: SXAXIBEH JÓZSEF* ism. AHA 5 LEJ Előfizetési árak: évente .1080. félévre 540, negyedévre 270, havottra 90 Lei. Külföldire havonta 50 Lejjel több. :: Egyes szám 5 Lei. Vasárnap 6 Lei. (Bucureştiben 50 bani felár.) Hirdetések tarifa szerint. :: Kedd, 1930. szerartn—Mw bér 2 A korrupció ellen Halvány, bátortalan gesztus történt a korrupció elhatalmasodása ellen, de ezt is örömmel és elégedetten kell regisztrálnunk. A temesvári kormányzóságtól érekezett Aradra az a rendelet, amely keresztülment a pénzügyminiszter és belügyminiszter kezén és szigorúan megtiltja minden állami tisztviselőnek, hogy magánvállalatok vezetésében bárminemű szerepet vállaljon. Köztisztviselő tehát a jövőben nem szerepelhet egyetlen bank, gyár, vállalat igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági névsorában sem. A legutóbbi évtizedben szokás volt, hogy különösen a kisebbségi kézben lévő magánvállalatok villámhárítanak, amolyan protektor-féle egyéniséget választottak be az igazgatóságba azok közül, akik a hatalom aktív birtokosai voltak. Ezek az állami funkcionáriusok aztán minden különösebb hatáskör nélkül élvezték a tantiémercet és mindössze az volt a dolguk, hogy nevűikkel, románságukkal tompították a vállalat kimondottan kisebbségi jellegét. A protektor-rendszer már nem egy kínos helyzetnek volt az előidézője Romániában. Megtörtént, hogy aktív miniszterek, prefektusok, vagy magasrangú állami főtisztiviselők, akik valamely vállalat vezetőségében is helyet foglaltak, valamely nagyobb állami szállításnál, vagy pénzügyi tranzakciónál olyan helyzetbe kerültek, hogy annak legenyhébb kifejezése az összeférhetetlenség. Ha azt illető nagyvállalat üzleti összeköttetésbe lépett az állammal — erre pedig gyakran adódik le-hetőség — a közvélemény minden esetben a Protektor közbenjárásának tulajdonította az üzlet létrejöttét még akkor is, ha ez nem volt igaz. Az állam érdekei ilyenkor szöges ellentétbe jutottak üzletfelei érdekeivel és az a köztisztviselő, aki történetesen a vállalat vezetőségében ült, dilemmatikus helyzetbe került és ha altruista érzéke nem volt teljesen kifejlődve, többnyire a magánérdekei javára döntött ebben a lelki küzdelemben. De nemcsak a magasrangú politikusok és államférfiak kerültek ilyen összeférhetetlen helyzetbe, hanem nagyon gyakran a vidéki közigazgatás vezető funkcionáriusai is. Nagyobb városok polgármesterei épp úgy, mint a községi tanácsok tagjai, akik valamely vállalatban érdekelve voltak, állandó céltáblái lettek a gyanúsításnak, a panamavádaknak. Erre pedig igazán semmi szüksége sincs az államnak, de kényelmetlen magának a köztisztviselőnek is, aki könnyen kerülhettett a táámadások pergőtüzébe. Régen, a békevilágban nemcsak kormányrendelkezések, hanem maga a közfelfogás is, szigorúan tiltotta a köztisztviselők ilyetén függőségét Összeférhetetlen volt a tisztviselői méltósággal még az a körülmény is, ha nem az illető közfunkcionárius, hanem annak valamely közeli rokona szerepelt abban a vállalat vezetőségében, amely üzleti összeköttetésbe került az állammal. A közmorál nem tűrte a panamaszagot és az állami tisztviselők, politikusok, gondosan ügyeltek arra, hogy az öszszeférhetetlenségnek még a látszatát is elkerüljék. A háború és az azt követő zavaros idők azonban nyomot hagytak a közéleti erkölcsben és az utóbbi években lassan már kezdtük megszokni ezt a bizánci mentalitást, amely már-már hatalmába kerítette egész gondolkodásmódunkat. Örvendeztető tünet, hogy a kormány most kísérletet tesz a korrupció megfékezésére és eltiltja a köztisztviselőiket attól, hogy magánvállalatoknál vezető szerepet viseljenek. A nagyjövedelmű főtisztviselők mosd számadást csinálhatnak önmagukkal: vagy a funkcionálással járó tekintélyt és méltóságot válasszák, vagy pedig a nagy jövedelmem. Ne húz, glasztfelgyuszoló? Véres szeptember elseje Budapesten Forradalmi tüntetések a magyar főváros cocáin — Barrikádf harcok a tüntetők és a karhatalom között — A kommunista propaganda borzalmas következményei — A tömeg véresre verte a szocialista vezéreket is — Felborított autók és villamosok — Száznegyvenszer ember az uccákon — Sortűz és páncélautó Számos halottja és sebesültje van a tüntetéseknek BUDAPEST, szeptember 1. Budapest uccáin vér folyt ma délben. A rendészeti hatóságok határozott tilalma ellenére a budapesti munkásság nagy tömegben vonult ki az uccára és a közéjük keveredett kommunista elemek kezdeményezésére több helyen rombolni és fosztogatni kezdett. A rendőrség is nagy készültséggel vonult ki és már a kora délutáni órákban mindenütt helyreállította a rendet. A nagyarányú tüntetésről a következő jelentéseink számolnak be: Budapest utcáin ma délig a legteljesebb rend és nyugalom uralkodott. A tömeg csak a déli órákban kezdett a perifériákról felvonulni. A felvonuláshoz az idő is nagyon kedvezett A karhatalom eleinte nyugodtan nézte a felvonulást. Csupán azt nem engedte meg, hogy a munkások csoportokban elállják a gyalogjárót. Dél felé a Dembinszky-ucca sarkán, a nagykörúton, a Király-uccában és a Newyorkkávéház környékén nagy csoportokban verődött össze a tömeg. A rendőrség oszlásra szólította fel az embereket, akik azonban ellenszegültek. Az első összecsapás az Erzsébet körúton volt, ahol a tömeg a villamosokat felborította. A rendőrség közben a tömeg közé hatolt és többeket letartóztattak. A Körút és az Andrássy út sarkán többször került rendőri beavatkozásra sor. Ahányszor a rendőrség szétoszlatta a tömeget, az mindig újból gyülekezni kezdett. Egyre követelőbb kiáltások hangzottak el: — Munkát és kenyeret adjatok! — kiabálták a rendőrök felé. Amikor a rendőrség újból fel akarta oszlatni a tömeget, kövek kerültek elő és azzal támadták meg a rendőrséget. Közben az arrafelé haladó autókat leállították és felborították, hogy barrikádot csináljanak maguknak. Fosztogat a tömeg A tömeg egy része behatolt a lakásokba és ott fosztogatni kezdett. A Dobuccában a tüntetők összeütköztek a rendőrséggel. Az összeütközés során több munkás megsebesült. A kora délutáni órákban a tömeg több ponton kezdte meg a tüntetést. A negyvenhatos villamos környékén a munkások egy villany kocsit felborítottak. Erre a villamostársaság elhatározta, hogy beszünteti ezen a ponton a forgalmat. Fél egyig huszonhat esetben nyújtottak gyorssegélyt a mentők. A Dembinszkyutcában a tüntetők az üzletekre vetették magukat. Megkezdődött a fosztogatás. A rendőrség nyomban közbelépett, de eleinte nem tudott megbirkózni a tömeggel és így katonai segítséget is igénybe vett. A katonaság két páncélautón érkezett meg a helyszínre. Az Andrássy úton négy lövés dördült el. A munkások fosztogatni kezdték a környékező villákat. A Benczur-utcában a rendőrség sortűzzel fogadta a fosztogatókat. A sebesültek pontos számát nem tudni. Délben egy órakor nagyon kritikus volt a helyzet. A munkásság sorra állította le az autókat, még az újságírók autóit sem kímélték. Az Andrássy-út végén egy luxusautót borított fel a tömeg, a luxusautó felrobbant és elégett. A Milleniumi emlékoszlop és a Mezőgazdasági múzeum között a tömeg sorra borította fel a nyolcas villamosokat. Egy rendőrszakasz vonult fel a helyszínre, amely revolver sortüzet adott le a tömegre. A rendőrszakaszt maga Andreika főkapitányhelyettes vezényelte. A sortűz után több halott és számos sebesült maradt a helyszínen. Peresre verik a szociál Kiár Zoltán fővárosi képviselőt úgy összeverték, hogy súlyos állapotban szanatóriumba kellett szállítani. A tömeg kövekkel inzultálta állítólag Garami Ernőt és Peyer Károlyt is, akiket kórházba kellett szállítani. Délután egy órakor az a helyzet, hogy a kommunista csőcselék kerekedett felül. Ezen idő alatt olyan hírek terjedtek el a városban, hogy a Millenium előtti sortűznek öt halottja és három súlyos sebesültje van. Közben a főkapitányságot csendőrség szállta meg. Ugyancsak katonaság vonult fel a „Magyarság“ című lap szerkesztőségéhez, mert a tömeg a vállalatot szét akarta rombolni. A tömeg sorra verte be az ablakokat. Itt közben összeakadtak a munkások Miskolczy nevű rendőrkapitánnyal, akit félholtra vertek. Az utólagos jelentések szerint a Syrina demokrata képviselőket halottjának neve Danyik János 22 éves fiatalember, aki a Milleniumi emlékműnél állt, amikor a rendőrség a tömegbe akart lovagolni. Erre a tömegből egy revolverdörrenés hallatszott, amely a hasán találta el Danyik Jánost. A sortűz után Esztergályos János szociáldemokrata képviselő jelent meg elsőnek a helyszínen, amikor az utcán fekvő sebesülteket megpillantotta, sírógörcsöt kapott. Utóbb kijelentette, hogy ez nem a szociáldemokraták munkája, hanem a kommunistáké, akik a tömeg közé vegyültek. A helyzet egyre súlyosbbá válik. Csend-bőrség és katonaság szállja meg a fontosabb útvonalakat. Hitek szerint a Társadalombiztosító palotája előtt nagy tömeg verődött össze, hogy népgyűlést tartson. A rendőrség széjjel-»