Aradi Közlöny, 1932. február (47. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

r.* MA 12 OLDAL Szerkesztőség kiadóhivatal és nyom­da: 3ui. Reg- Ferdi­nand (József főherceg-ut) 4. Telefon: 151 Sürgönyeim: Közlöny. Arad. .: Az Aradi­ Nyomda Vállalat tulajdona, kiadása és rotációs nyomása. Megjelenik naponta régnél.Arad Közlöny AHA­S L£j Címí!*esési 'árak: 'évente '1080, félévre 540, negyed­­ívre 270, havonta 90 Lei. Külföldre havonta 50 Lejjel t­öbb. :: Egyes szám 5 Lei. Vasárnap 6 Lei .: (Bucu­­­restiben 50 bani felár­) Hirdetések tarifa szerint :: XLVII. évfolyam, 26. szám Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF_____Kedd, 1932. február 2 Új világháború réme Megtörtént az összeütközés a japán és angol-amerikai csapatok között A japán csapatok bevonultak a koncesszionált területre — Béketárgyalások közben gépfegyvertűz — Izgalom Angliában és Amerikában — Hadiflotta indult Angliából és Amerikából Sanghai felé — Húszmillió yen a háború céljaira — Japán Ausztráliát is akarja — Nankíngból elmenekült a kínai kormány — Háború hadüzenet nélkül Nankingban partraszálltak és vérfürdőt rendeztek a japánok Az a béke, amelyről az egymást követő konferenciákon annyit tárgyaltak, amelynek érdekében a kedden összeülő genfi leszerelési konferencián ismét tárgyalni és szónokolni fognak és amelynek biztosítására a Kallasy- és a többi paktumok papírrongyoknak bizo­nyultak — komoly veszélyben forog. Talán csak órák kérdése, hogy esetleg a két tengeri nagyhatalom: Anglia és Amerika is beleavat­kozzon a távolkeleti konfliktusba és ezzel a japán-kínai háború jóformán az összes nagy­hatalmak végzetes erőpróbájává váljon. Az a veszély, amely a világot fenyegeti, vasárnap nem csökkent, sőt növekedett. Japán elszán­tan halad tovább azon az úton, amelyen elin­dult és bekövetkezett a lehetetlen is: a japán A vasárnap folyamán a japánok azzal az ürügy­gyel, hogy a nemzetközi területeket meg­tisztítják a beszivárgott kínaiaktól, behatoltak a nemzetközi telepekre és csapatok nem álltak meg a nemzetközi terüle­tek határán, behatoltak a szerződésileg védett területekre és megtörtént az első összeütközés a japán és az angol-amerikai fegyveres erő között. Köziben pedig feltalálták a történelem­ben eddig nem ismert fából vaskarikát, a had­üzenet nélküli háborút, amelynek viszont ugyanazok a következményei, mint azoknak a fegyveres összetűzéseknek, amelyeket forma­litások, óvatos diplomáciai megbeszélések, jegyzékváltások előztek meg: repülőgépekről bombák zuhannak békés emberek hajlékaira, ártatlan nők és gyermekek pusztulnak el a lángok között, gépfegyverropogás a halál eké­jeként szánt végig az embereken és uccuk, vá­rosrészek válnak felismerhet­etlen romokká. esti órákban amerikai járőrök el akarták űzni a japán őrséget, amely amerikai területre ha­tolt be. összecsapásra került a sor, amelybe később a kínaiak is bele­avatkoztak. Rombolnak és gyújtogatnak a japánok Sanghai európai negyedében . As „Egyesült Európa“-terv Az Aradi Közlöny számára írta: Magyar Pál, a magyar parlament tagja, a Budapesti Nemzetközi­­Vásár Tanács alelnöke Magyar Pál országgyűlési képviselő tol­lából eredő alábbi érdekes cikknek kész­séggel adunk helyet lapunk vezető helyén. Magyar Pál i­ hó 7-én az aradi Kereske­delmi Testületben tart előadást. Gazdasági válságok idején gyakran talál­kozunk azzal, hogy olyan kibontakozási tervek merülnek fel, melyek az egyes országok gaz­dasági szervezetének, gyakran egy egész föld­rész gazdasági kapcsolatainak, sőt az egész termelési rendszernek megváltoztatását látják szükségesnek avégből hogy a hanyatlásból a regenerálódás útjára lehessen jutni. Nagyon természetes tehát, hogy a világot immár évek óta megülő mostani gazdasági depresszió is nagy időszerűséget ad különféle projektumok­nak. Ennek nemcsak az adja magyarázatát, hogy a válságokokat kutatva és vitatva a gaz­daságtudósok különféle diagnózisai szerint más és más gyógymódot vélnek alkalmasnak a javulásra, hanem az a gyakorlati tény is, hogy gazdasági átalakulásokra az az időszak a leg­alkalmasabb, amikor a termelő élet rendje amúgy is meg van bontva. Láttuk ezt a háborúban, amikor a gazda­sági élet funkciói nem a termelési követelmé­nyek, hanem a hadi érdekek szerint alakultak. Ekkor merült fel Naumann Mitteleuropa-terve. Olyan időpontban, amikor még a háború kime­netelének bizonytalansága a politikai lehetősé­geket sem engedte áttekinteni, a gazdasági káoszból a kibontakozást megkeresni mégis időszerűnek látszott. Nem volt ez másképp a háború után Oroszországban. A politikai­­ösz­­szeomlásnál is nagyobb arányú gazdasági­ ki­merültség tette lehetővé, hogy egy részleteiben, sőt lényegében még elméletileg is kidolgozat­lan és tétovázó gazdasági rendszer váltsa fel a kapitalista termelést, melyről pedig minden hibái és kinövései dacára el kell ismerni, hogy a kultúrának, a technikának, a művészetnek és általában az emberi műveltség minden értéké­nek olyan fokú fejlődését tette lehetővé,­­mint előtte egyetlen egy termelési rendszer sem. Nagyon érthetőnek találom tehát, ha Eu­rópa államai és főként a gazdasági válságot legjobban érző középeurópai és keleti államok között épp napjainkban merült fel nagyobb ak­tualitással az együ­tthaladás lehetősége. hiszen a háború után követett gazdasági módszerek min­den országban a termelésnek olyan irányt ad­tak, mely nem felel meg a szigorúan vett gaz­dasági rációnak. A vámpolitika, a protekcio­nizmus és az állami beavatkozás sok egyéb módja olyan termelési ágak megerősödéséhez vezetett, melyek a gazdasági erők szabad ér­vényesülése esetén nem érhették volna el így elért eredményeiket. Ezek a termelő tényezők ma már nem egy esetben szembekerülnek az általános gazdasági­ törekvésekkel és érdekek­kel. Érthető, hogy a legerősebb pártfogói an­nak a rendszernek, melynek életrekelésüket és megerősödésüket köszönhetik.­­" Ha gazdasági virágzás idején, vagy akár csak normális viszonyok között kellene a gaz­dasági élet szervezetében olyan változtatáso­kat keresztülvinni, melyek ez új termelőténye­­zők életlehetőségeit gyengítik, az ellenállás vehemens és minden rendelkezésre álló erőt érvényesítő volna. Ma azonban, amikor a gaz­dasági­ válság hosszú időtartama és szokatla­nul mély szántása a termelő élet minden terü­letén legyengítette a gazdasági egyedeket és amikor a jelenlegi állapotok fennmaradása mel­lett mind több és több gazdasági tényező élet­­képessége válik kérdésessé, mélyrehatóbb át­alakulásokra az időpont alkalmasabbnak m­ér-ekkor megtörtént az első összeütközés az amerikai és a japán fegyveres erő között. Az idegen lakosság, különösen az amerikaiak körében a japán túlkapások ellen az elkesere­dés óráról-órára nő. A japán csapatok a kon­zuli kar tiltakozása ellenére, megszállották Vang-Pu kinai városrészt és a nemzetközi területek egy részét is, ahol a postapalota és a legnagyobb amerikai áruház is van. A késő kezik, már azért is, mert a gazdasági lerom­lottság miatt az átalakulás kevesebb áldozatot jelent, mint konjunktúra idején. Ilyenkor nem­csak a gazdasági protekcionizmus haszonélve­zőinek tiltakozó ereje gyöngül meg. A közvé­lemény is tisztábban lát abban, hogy a végle­ges kialakulást, a konjunktúra-hullámzásnak kevésbbé kitett termelési rendszert mégis ab­ban a gazdasági irányban kell keresni, mely a termelő erők szabad funkciójában, a gazdasági erők szabad versenyének érvényesülésében ke­resi a gazdasági egyensúly biztosítását. Bizonyos azonban az is, hogy nem élünk még abban az időszakban, amikor egyedül a gazdasági szempontok irányítják az egyes or­szágok egymáshoz való viszonyát. Sok esetben érzelmi és politikai momentumok igen nagy je­lentőséggel bírnak. Emiatt bizony sokszor a legkézenfekvőbb gazdasági érdekeket is el kell hanyagolni. Kétségtelen azonban az is, hogy minél job­ban kiéleződik az emberiség nagy és szakadat­lan tragédiájában, a kenyérért való küzdelem­ben, a termelés biztonságának jelentősége, an­nál közelebb érünk ahhoz az időponthoz, ami­kor a világpolitikát a gazdasági érdekek, he­lyesebben szólva a népek megélhetésének biz­tosítása fogja irányítani. Számos gránát amerikai területen robb szint föl. A japánok súlyos veszteségeket szenvedtek. Az amerikai városrészbe vezető útvonalakon japán rendőrök helyezkedtek el és mindenkit feltartóztattak, aki az idegen városrészhez kö­zeledett. Az amerikai konzulátus tengerészka­tonákat küldött ki ellenük, akik 27 japán ka­tonai rendőrt elfogtak és lefegyvereztek. Ez Ha nem is biztathatjuk tehát még magun­kat azzal, hogy az eddigi fejlemények eljuttat­tak bennünket arra a fokra, amikor reális idő­szerűséggel lehet az európai népek együttmű­ködéséről „az Egyesült Európáról“ beszélni, kétségtelen, hogy ezen az úton nem lekicsiny­­lendő szakaszt hagytunk már magunk mögött. Az európai államok együttműködése megszűnt már csak az elméleti lehetőségek sorába tarto­zónak lenni. Abban a pillanatban, amikor egy olyan világpolitikus, mint Briand, kit bár az emberiség nggasztosabb eszméi hatnak át, de aki ez eszmék propagálásánál egy pillanatra sem tévesztette el a reális lehetőségeket, vál­lalta ez eszme apaságát, minden komoly gaz­daságpolitikusnak kellő figyelmet kell tanúsí­tania az Egyesült Európai Államokat jelentő gazdasági koncepcióvel szemben. Az a körülmény, hogy a politikai helyzet alakulása Briand-t ideig-óráig kikapcsolta az aktív államférfiak sorából, korántsem jelenti, hogy Briand megszűnt posszibilis és döntő je­lentőségig tényező lenni. Máról-holnapra ura­lomra jutva változatlanul leginkább ő rendel­kezik azokkal a feltételekkel, hogy helyes irányba terelje Európa országainak ma nagyon is tévelygő politikáját.

Next