Aradi Közlöny, 1939. augusztus (54. évfolyam, 171-196. szám)

1939-08-20 / 187. szám

2030. AUGUSZTUS 20. A MI­R­O­I & O FLOHST VASÁRNAP 1 Amerikai színház írta: Stella Adorján Newyorki színházigazgató barátom a második felvonás után karonfogott és bevezetett a híres amerikai sztárszínésznő öltözőjébe. A hölgy ép­pen veszekedett egy küldönccel, hogy későn hoz­ta a cipőt. Barátom bemutatott és minden szem­rebbenés nélkül hozzátette: — Híres európai iró­ (Elviseltem, mert itthon mi is minden amerikai újságíróra azt mondok, hogy híres amerikai iró.) Önagysátra morgott egy ,,handuiudu“-t, az­tán szemrehányó hangon hozzám fordult: — Maga is pont hétfőn idi, amikor gyenge ház van?! Másnap láttam a hölgyet, amint próbálta az Ujj vígjátékot. Amikor u '■léptem a nézőtérre, éppen a színpad sarkán állott és nagy műgonddal tépte foszlányokra a szerepét. Minden egyes darabká­ra külön-külön rálépett, miközben az egyik pá­holyban sápadtan lapuló szerző felé üvöltötte. — Ezt a szemetet nem játszom el-Ebből a két kis epizódból az ember azt hihet­né, hogy a newyorki színház pontosan olyan, mint a budapesti. Pedig sok különbség van a kettő között- Más után indul el a karrier felé egy ame­rikai darab, mint egy magyar újdonság. Mi történik Newyorkban attól kezdve, hogy a szerző befejezte új darabját, felolvasta család­jának és mindenki el volt ragadtatva? A szerző először is elviszi az ügynöknek. Minden ilyen ágens dramaturgot tart, ő van hi­vatva megállapítani, hogy érdemes-e foglalkozni az újdonsággal vagy sem. Ha a dramaturgnak tet­szik, bekéreti a szerzőt és változtatásokat java­sol- ő azért kap fizetést, hogy hibákat találjon a darabban. Szerzőnk átdolgozza a darabot, mire a dramaturg átnyújtja az ügynöknek, mondván: — Ha látta volna, uram, hogyan festett ez a darab, mielőtt a kezembe vettem! Tulajdonképpen az egészet én írtam. Az a trouvaill­e is tőlem van, hogy a gróf csak a harmadik felvonásban vallja be, hogy az anyja mosónő volt. Az ügynök elolvassa az átdolgozott darabot és miután neki is vannak irodalmi ambíciói, ki­fejti, hogy nincsen elég­­ mondanivaló“ a darab­ban- A hős álljon a rivalda elé és szónokoljon! . Az ilyesmit imádó a közönség- Szerző kekr egy jelenetet, amelyben az államügyész becsip , önfeledten a következőket deklarálja: .— Bevallom hogy minden bűnös ártatlan m­in­t ahogy mindan ártatlan bűnös! Ezt senki sem érti, de bizonyára megtapsol­ják, mert tetszetősen hangzik, azonkívül a szí­nész üvölteni fogja­ .■ Miután a darab már mindenkinek tetszik, az ügynök keres alkalmas producert. Könnyű találni szabadon tenyésznek a Broadwayn­ Producerünk elolvassa a darabot s mindössze annyit kér, hogy az államügyész szerepét alakítsák át női szerep­pé, mert Judith Anderson szabad és pont ilyen fajta művészi feladatra vágyik- Megtörténik. Most következik a producer legnehezebb mun­kája: tőkést keres- A színházi pénzembert a Bro­adway arcója ,,angel“-nek, angyalnak nevezi Szükséges ahhoz valami angyali naivság, hogy valaki színházi vállalkozásba fektesse a pénzét Az angyal elolvassa a darabot, majd leteszi a pénzt. Mint szakember megjegyzi­ hogy az el­ső felvonásban Nancy ne cobolyt kérjen Jack­­től, hanem csincsillát, mert ez hatásosabb­ (An­gyal ugyanis civilben szücsáru-nagykereskedő­) Ezek után nyugodtan el lehetne kezdeni a pró­bákat, ha Judith Andersont közben nem vitték volna el Hollywoodiba. Hasonló rangú szabad szí­nésznőt nem találnak, mire szerződtetik Robert Morleyt és a szerepet visszaírják államügyész­nek­ Legközelebbi állomás: kibérelni a Broad­wayn egy divatos színházat és tárgyalni a vidéki városokkal a próbabemutatók miatt. Napokig tartó veszekedés a műszaki munkások szakszer­vezetével, amely megállapítja, hogy hány techni­kai alkalmazottat kell felvenni- Ez a díszletek számától függ. Vitatkozás közben a producer törli­ a törvényszéki kupolacsarnokot és így a második felvonás első képe is az államügyész szerényen berendezett dolgozószobájában játszó­dik. Az első próbán munkába lép a reklámfőnök, aki rendszerint ismert newyorki újságíró. Megjele­nik egy lapban, hogy Robert Morray Londonba utazik és évekig nem lép fel Newyorkban. Hadd ijedjen meg a közönség! Miután a női főszereplő nevét senki sem ismeri, meghatják a pletykaújság J­ogokban, hogy Nancy MacAllan, egy oklahomai úrilány éppen esküdni akart egy milliárdossal, amikor eszébe jutott, hogy színésznő lesz, ottha­gyott csapot, sőt papot és felrohant Newyorkba. •A kétségbeesett rokonok mindenütt keresik. Más­nap a lányt megtalálják, a producer akadt rá egy menhelyen és felajánlott neki egy szerepet. Nő­i fényképe, producer fényképe, menhely fényképe. Csak a vőlegény fényképét nem látjuk sehol. * Hetekig tartó próbák után kis vidéki város­ban vagy fürdőhelyen megtartják a bemutatót. Aztán elviszik a darabot még néhány városkába, mondjuk Csikágóba (három és félmillió lakos) és Philadelphiába (két millió lakos), ahol eldől az újdonság sorsa. Ha a próbabemutatókon nem tet­szik, akkor a newyorki premier elmarad. Viszont ha bejön a darab a fővárosba, akkor a közönség pompázatos előadást élvezhet, mert Európában nem tudnak úgy színházat játszani, mint a mai Amerikában. Negyven próba és legalább ugyan­ennyi vidéki előadás után a színjátszás tökélyét mutatják be Newyorkban. A producer az újdonsággal együtt ráadásul kapja a film­jogok ötven százalékát, tehát az az érdeke, hogy a darab minél hosszabb ideig men­­jen, a címe átjusson a köztudatba és­ a Hollywood minél drágábban vásárolja meg a jogokat. E cél­ból igyekeznek a darabot minél hosszabb ideig A második követelmény, am­elyik az erdő­­közbirtokosságok átszervezése mellett tanúsko­dik, a gazdasági központ. Ma a tágabb értelemben vett Erdélyben és Bánátban 2448 erdő-közbirtokosság műkö­dik, amelyek tagjainak létszáma kereken 210 ezer­ Ezeknek a közbirtokosságoknak birtoká­ban 658.826 hektár kiterjedésű erdőség van, amelyből 197.728 hektár tűlevelű, 428-513 hek­tár pedig lombfát tartalmaz. 32.585 hektár ir­tás és legelő. Ezeknek az erdőségeknek a faanyaga, az altalajjal együtt 7 milliárd 369 millió lej érté­ket képvisel­ Arról hogy a felbecsülést milyen számítás alapján végezték, nem beszél dr. Ji­­van tanulmánya. Ezekből a közbirtokossági erdőségekből évente kitermelésre kerül 2197 hektár fenyő­erdő és 9506 hektár lomberdő. Az évente kitermelt famennyiség 658.800 köbméter puhafa és 1,093.190 köbméter ke­ményfa. Ennek a faanyagnak lábon álló állapotban kiszámított értéke legkevesebb 504 és félmillió lej évente. A kitermelésre kerülő faanyagból a köz­birtokossági tagok évente kapnak munkájának 210 ezer köbméter fenyőt és 109.318 köbméter keményfát, 588 ezer köbméter lombfát és 420 ezer köbméter ágat osztanak ki közöttük. Sutsk­izliteast Ki* Bai. Reg. Ferdinand 7 sz. alá helyeztem át. Hiló, ebádlő és egyéb ba '.rat­ikanijan rattyou: _Bradacsek János műsoron tartani Ezt ké­féleképpen lehet elérteni: 1. Minden színész lemond a gázsi egy részéről,, szerző’ minden tantiemről a szent cél érdekében, 2. Uj­­pótangyalokat soroznak,­­friss pénzemberek, két, akik azzal a jelszóval szállanak be, hogy a test következik a jó üzlet, miután az előző angyal már­­megfizette a tandíjat. (Van egy harmadik mód is arra, hogy a darab hosszú ideig műsoron marad, jön: a közönség minden este rengeteg jegyet vá­­sárol, de ez a rendszer kezd kimenni a divatból). A kétszázötvenedik előadás ut­án végre Holly,­wood feköti a filmjogokat, mire másnap a d£r a*­bot leveszik a műsorról. Semmi értelme tovább, játszani. A szerzők elviszik a­­filmfővárosba, hogy írja meg a forgatókönyvet. Hónapokig ott tartjár a magas fizetéssel, de dolgozni nem engedik, mert közben meggondolták magukat, nem tetszik nekik a téma. Szerzőnk szomorúan veszi fel minden szombaton a csekket és unalmában új darabot ir. Az újdonsággal feljön Newyorkba, felkeresi­ az ügynököt és kezdődik újra elölről az egész... így tehát a közbirtokossági erdőkből kiter­melt faanyagnak mintegy felét a közbirtokos-­­ sági tagok között természetben kiosztják, má­sik felét pedig kereskedelmi úton értékesítik- Az eladásra kerülő faanyag értékesítésé­nek sikere attól függ, hogy a fát árlejtésen el­adják, vagy a szövetkezeteknek átadják, eset­leg saját kezelésben tovább feldolgozzák­ Az évi bevétel 300—400 millió lej között ingadozik Az állam a közbirtokossági erdőségek után, évente a következő bevételekhez jut: 1. A kitermelt fa lábon álló állapotban megállapított értékének 26 százalékos adója fejében kereken 140 millió lej. 2- Az erdőségek őrzéséért, kezeléséért és az újjáerdősítésért évi 34 és félmillió lei. 3. Az örökáron történő erdőeladások után 7 százalékos illetékből évi 7 millió lei bevétel Az államkincstár tehát évente adók és il­letékek fejében 181 millió lei bevételhez, jöve­delemhez jut az erdő-közbirtokoss­ágok révén­ Megállapítja a tanulmány szerzője, hogy a közbirtokosságok nagy része veszteséggel zárja mérlegét. Ennek a szerző szerint az a magyarázata, hogy a közbirtokosságok egy ré­szénél tíz és százmilliós visszaéléseket követ­nek el anélkül, hogy ezért felelősségre vonnák a vétkeseket- A szerzőnek ezeket a megalapí­tásait majd egy külön cikk keretében ismertet­jük. A gazdasági érdek Újabb átszervezés vár az erdélyi közbirtokosságokra? Hét és félmilliárd lejre rúg az erdélyi közbirtokosságok erdőségeinek értéke . A közbirtokosság­ erdőkből kitermelt faanyag árát évente félmilliárd lejre becsüüil, először az 1898. évi XIX. t. c. szabályozta. Ezt a törvényt hatályon kívül helyezte az 19­23- június 18-iki törvény, amely az ókirályságbeli erdőtörvény hatályát, az 1920. szeptember 18- iki módosításokkal együtt, a megnagyobbodott ország egész területére kiterjesztette. Az erdőtörvény mellett később egyéb tör­­vények is kiterjesztették hatályukat az erdé­­lyi közbirtokosságokra. Így: az 1925­ április 16-iki faellátási törvény, a szövetkezeti törvé­nyek, a mezőgazdaság megszervezésére vonat-­­kozó 1937. évi törvény, a közigazgatási t­öör­vény, az erdőségek ügykezelésére és kiterme­lésére vonatkozó 1938. évi rendelettörvény és a faanyag forgalomba hozatalát szabályozó­ 1938. évi rendelettörvény. Nem csoda, ha a vonatkozó törvények ily sokaságában a közbirtokossági ügy lényege el­kallódott. Már ezért is szükség van újabb rén­dezésre — vonja le következtetését dr. Jivarc Iosif-Az erdő-közbirtokosságok jogi helyzetét Kolozsvár. A „Romania“­­- bucureşti napi­lap hasábjain érdekes tanulmány látott napvi­lágot dr. Iosif Jivari tollából. Minthogy a köz­­birtokossági törvény alakulása az erdélyi ma­gyarság sorsát igen közelről érinti, a tanul­mány fontosabb megállapításait az alábbiak­ban közöljük: A földművelésügyi minisztérium átszerve­zésére vonatkozó 1939. április 6-iki törvény értekében sor kerül az erdélyi és bánáti erdő­­közbirtokosságok megszervezésére is. Az erdő­közbirtokosságok magánjogi tár­sulások. Az állam­nak azonban joga van annak az ellenőrzésére, hogy miképpen kezelik eze­ket a közbirtokossági vagyonokat. Ez a jog egyben azzal a kötelezettséggel is jár hogy az állam 11 a közbirtokosságok megszervezésére vonatkozó szabályokat megállapítsa. Ezeknek az erdő-közbirtokosságoknak az át­szervezése ma jogi, gazdasági, szociális és nemzeti követelmény.

Next