Aranyosvidék, 1930 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

XXXX évfolyam. 1 szám Turda—Torda, 1930 január 4 ARANYOSVIDÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK HETENKÉNT SZOMBATON. KIADÓHIVATAL: Ss­erkesztőség : Jteset könyvkereskedése Piața Mihail Turda—Torda, Piața Mihail Viteazul (Főtér) 35 V^fÄ*2 TÄ^1^18?ttp8k ÍS Szerkesztő: szám, Szerkesztőségi telefon «. 34. A lap «ellesi ELŐFIZETÉSI ÁR* MagyaróSy Zoltán részét illető közlemények hetenként legkésőbb érre 240 Lei H Ne^ évre 60 Lei «“« * “"k—*­■ <*“*• VM évre 120 Lei 11 Egy szám ára 5 Lei. Kéziratokat vissza nem adunk. Az erők elforgácsolása. Mielőtt e cikk tárgyát kifejte­ném: szükséges óvatosságból s az emberi érzékenység it menete alapján illő tisztelettel (mindazok iránt, a­ki* két illet) ünnepélyesen óvást emelek már eleve az ellen, hogy szavaimat, jószándékomat és közérdekű inten­ciómat bárki is (akár egyén, akár testület, akár valamelyik egyház vagy jogi személy) félreértse, félremagya­rázza, vagy ne úgy értelmezze ezt a cikket, a­mely szempontból ez kizá­rólag a közjó és a társadalmi élet-Rr­­mánia érdekében íródik. Nincs ennek semmiféle vágó, szúró éle, célzata, nem akar ez ki­­sebjteni, bántani, támadni, rontani senkit és semmit. Ellenkezőleg rá akar mutatni egy olyan közéleti je­lenségre, egy olyan lokális állapotr­a, melyet helyes érzékü belátással és egyetértéssel rendezni, szanálni mind­nyájunknak létérdekeink által köve­telt nagy kötelessége. Épen ezt a kötelességet teljesíti most ez a cikk is és közlésével ez a lap is. Ennyit tehát elöljáróul! rá a közfigyelmet, a publikum tárgyilagos, elfogulatlan kritikáját. Mit látunk, mit tapasztalunk e téren? Nagymérvű működési túltengést s ennek nem kívánatos eredményét: az er­kölcsi és anyagi erők szertelen elforgácso­­lódását,­­ gyengülését, kimelültségét. Egy idő óta valami csodálatos túl­buzgóság kapott lábra és lelt úrrá ebben a kis vámban a kisebbségi, felekezeti, kulturális és karitatív egyletek, testületek és szervezetek működésében. Bizonyos érthetetlenül vehemens, versenyszerű akti­­vitás láza ej­tette hatalmába és fűtötte át ezeket és ez a láz inspirálja folyton új és új szereplésre, nyilvános működésre őket a fórum színpadain. Ezek a szereplések egy­re sűrűbb egymásutánban ismétlődnek meg, hogy már-már sgrajsgíó tünetté válik ex a lui^yokoji­ • isn­.f v3d .j.. . ez a lul* szapora szereplés . . . Egymást érik a teadélutánok, (egy délután volt kettő is,) kultur délutánok, de Estélyek, műsoros­­tár, rejtélyek, egyházi, kultúrái!?, jótékony jellegű előadások, estélyek stb. stb. . . . Mindenik publikumot toboroz és ter­mészetesen mindig jórészbe­n csak azt az egy és ugyanazon publikumot, mert kis­város vigyünk s csak egy kisebbségi kö­zönségünk van . . . Mindenik „rendezés“, mindenik akció egy és ugyanazon publi­kum egy és ugyanazon (már többszörösen igénybevett) zsebére bazírozza a sikert ; attól kér, áttól vár újabb 03 újasoö áldoza­tot. Annak egyre erőtlenebb csekély tar­talékát apassza, vagyis azt az erőt fo­gyassza rohamosan, mely a jövőnek kel­lene legyen biztos energiájú rezervoárja.­ És e túlzott vehemencia igy kimeríti, vég­­eigyengíti ennek a jószívű egy közönség­nek egész teljesítők­épességét idegileg is, zsebileg is! Egyre sűrűbben hangzik fel e miatt itt is, ett is a Fzelid megse*állás panasz­­kórusa : „Hát ez mer sok ! Hát ismét 1 ? Hát ezt már rém lehet bírni !* Teljesen indokoltak ezek a józan kifaka­­dások. Épen elsősorban kisebbségi társa­dalmunk anyagi ereje csappant meg nagy mértékben az utóbbi évtized alatt, úgy, hogy megélhetése hova tovább neh­ez­ebbé, küzdelmesebbé válik s a­ig alig képes elő­Sok oldalról régóta s egyre több irány­ból ösztökélték már az „ Aranyosvidék“-et arra, hogy foglalkozzék egyszer már, e „kényes témá“-val is­ s mutasson rá a túlzások és túlbuzgóságok helytelenségére és a társadalmi, kulturális alkotó erők bár akaratlan, de kétségtelen elforgácsolódá­­sára. Vagyis: tegye szóvá azt az elerőtle­nedést, melyet épen az erők aktivitásának egészségtelen, versenyszerű túlfokozása okoz, illetve tegyük szóvá azt a jóakara­tot, mely túllő a célon szertelen agilitásá­ra i s túlfeszített, forszírozott tempójával és már-már akaratlanul is ártalmára vá­lik a közjónak, melyet pedig épen szol­gálni hivatott és szolgálni óhajt. Íme, teljesítem tehát ezt a köteles­séget A városunkban fungáló kisebbségi kulturális, egyházi, jótékonysági és köz­gazdasági egyletek, testületek és szerve­zetek működési metódusára, egy idő óta rendszerré vált szisztémájára irányítom teremteni a létminimumot is. A szellemi foglalkozásúak nagy százalékának anyagi viszonyai a legmostohábbak, több a tövise, mint a rózsája a szabad­foglalkozású pá­lyáknak is, de kell- e sok szóval magya­rázni, mennyire tragikusan siralmassá vált a gazda, kereskedő és kézműiparos hely­zete a teljesen leromlott kereseti lehető­ségek és gazdasági krízis miatt! Lehet e tehát ettől az agyonterhelt s az élet súlya alatt rogyadozó közönségtől egyre több és több áldozatot várni? Helyes-e folyton fo­kozni az igénybevételt és újból és újból szorítani egyet azon a — különben szent célú — srófon, mely az „önkéntes“ obu­­­us kiizzasztás „szípgjptzava“ instrumen­tuma ! ? Hát nem helyesebb volna egy kis békát, pauzát, pihenést hagyni az elnyúlt delikvensnek s nagyobb időszakaszokat engedni neki újabb élet­nedvek, anyagi erők és készségek gyűjtésére! ? Miért kell hétről-hétre rendesen több oldalról is újabb meg újabb ostrom alá veoni s megroha­­tf­ozni csekély szabad idejét, pihenési per­ceit s még csekélyebb — pénzét ! Való tény, hogy egyleteink és szer­vezeteink intenciója nemes, működési cél­zata hasznosan építő. Lelki, szellemi éle­tünk­ tápláló erőforásai ezek a szerveink minden téren. De ez a szertelen műkö­dési láz és túltermelés, ez a versenyszerű ram már nemcsak helytelen, de egyene­sen káros, mert teljesen kimeríti, sőt elfo­­sulttá kedvetlenné teszi a közönséget. Ez az eredmény pedig épen ellantétja annak a missziónak, a­mit ez az agilitás céloz. Az új év aktualitásából s idevág egy kis számbavevő statisztika: Tordán 20 év­vel ezelőtt csak négy egylet vot: a Tűz­oltó-Egylet, a Tordai Dalkör, az Erzsébet Nőegylet ás a Magyar Iparosegylet. Ma a temetkezési és ipartársulatokkal, sport és munkásszervezetekkel együtt 47 alakulat működik s ezek közül egyházi, felekezeti jellegű nem kevesebb mint­­ 22. Ebből 15 olyan, amely előadásokat és estélyeket szokott rendezni. Ezek a numerusok tehát ékesen alátámasszák a fent elmondottak gaiát Ma, már egyre több városban jön­nek rá a­ helyes centralizáció üdvösségére az áldozatkészség gyakoroltatása terein is s legutóbb épen Kolozsváron az összes egyletek egy s­z­ö­v­e­t­séget alakitot­­tak, hogy az erőket egyesítsék, a munkát egységesítsék Ennek a helyes irányzatnak Megszűnik az Angyal bazár! " Olvassa el az ötödik, oldaltI O o& 5 lei , h

Next