Aranyosvidék, 1935 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-05 / 1. szám

XLV évfolyam 1 szám Turda, 1935 Január 5 ARANYOSVIDÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK HETENKÉNT SZOMBATON. KIADÓHIVATAL; j 19*:«»rkeaztöné<f . Felelős szerkesztő: , Tu; A* Piata Mihaiu Viteazul 39 "íét­ek Telefon :S 34 nAnApp _­­ _ _ _ Mám' *•'•*« « 34. A lap ..ellem ELŐFIZETÉSI ÁR: BOROSS ELEK. réaxét illető közlemények hatonként legké.«U Mil Ertszévre 100 Lei II Negyedévre 25 Lei törtök reggeli* a­­zerk...té.ég címére küldendők Fil évre 50 Lei 11 Egy az&m ára 2 Lei. I Kéziratokat vi.ua neu adunk. Ne engedjük el a kötelet! Irta: Dr. Bocsánczi András. Túl a Szeretet ünnepének ideg­­zsongitó hatásán, ismét benne va­gyunk a hétköznapok taposómalmá­ban és lelkünkben a lét és nemlét kérdéseivel viaskodva kell számot adjunk a száguldó időnek arról a szakaszáról, mely immár a történe­lem é­s úgy jelölik meg, hogy : „az Urnák 1934 ik esztendeje A hamleti lélek sötétenlátásával az egész világot börtönnek kellene tartanunk, „tele őrhelyekkel, reke­szekkel és dutyikkal.“ Azt kellene hinnünk, hogy „az egész fenséges mindenség nem egyéb, mint undok és dö­gleletes Dárák összeverődése“... ( csaknem egy emberöltő óta a (j\j )ZSD^GT morzsol», életet puhatitó hatá­­­nulságaiból leszűrődött bennünk a bölcsesség is, hogy: „nincs a vilá­gon sem jó, sem rossz; gondolkozás teszi azzá“. Gondolkozzunk tehát úgy, hogy szép és érdekes ez a világ, — s ha ebben a pillanatban hideg is talpunk alatt a föld, — a tél sem tart örök­ké, a tél után jönnie kell a tavasz­nak, napfénynek, melynek melege életre kelt mindeneket. A nap fénye, melege, a tiszta levegő nem zárható el senki elől, — elhatnak azok a legelrejtettebb őrhelyekre is. Az pedig természetünkben rejlik, hogy, ha a nap­süt és a tiszta leve­gőben mély lélegzeteket veszünk, vérkeringésünk gyorsabbá lesz, sö­­tét­ a látásunk oszladozik, hogy helyet adjon szívünkben a reménynek. Reméljünk tehát! És, ha feléled szívünkben a remény, kérjük szá­mon magunktól most is, hogy vájjon az elmúlt évben csak sziget voltunk az élet folyamában s tétlenül néztük, hogy letör-e belőlünk időnként egy­­egy darabot annak sodra, avagy mi is éltünk és kemény akarattal igye­keztünk magunkon segíteni, hogy anyagi, testi lelki birtokállományunk ne csorbuljon. „Segíts magadon és az Isten is megsegít !. .. Mondja a közmondás. Hányszor és hányszor győződhetünk meg ennek igazságáról, ha nyitott szemmel járunk a világban. Nem ré­gen hozta a hír Amerikából ennek az igazságnak egy meggyőző példá­ját. — A kormányozható léghajó kö­teleit felszállás előtt 60—70 katona tartotta kemény marokkal. Az indu­lást jelző vezényszóra három katona elmulasztotta elengedni a kötelet s mire észrevették magukat, már szé­dítő maga­ Sighan a win­+oi­­­ i helyzet­ben feladta a tov­ábbi n­üzdelm­et. Le­zuhantak A harmadik azonban gör­csösen markolta a kötél végén levő keresztfát és kitartóan védte életét, harcolva erejének végső megfeszíté­sével.­­ A léghajóról végre is ész­revették s felhúzták a gondolába. Az életet a Teremtő nem a gyö­nyörökért adta nekünk, hanem, hogy a munkában és szenvedésekben ki­­művelődve lelkünk magasabb régiók­ba tudjon szállani. A munka, szen­vedés nélküli s csak az örömökre alapozott élet a jászolhoz kötött hí­zónak életállapota, mely lealacso­nyítja a lelket s csak a testnek ked­vez. Harc és szenvedés nélkül sem célja, sem értéke nincs az életnek. Azért tehát hittel és reménnyel adjunk számot: Teljesítettük-e köteles­ségünket önmagunkkal szemben ? Igye­­keztünk-e értelmünket kifejleszteni, hogy­ senki reá ne szedhessen; er­kölcsünket tökéletesíteni, hogy jólé­tekkel legyünk mindenkihez; munka­teljesítményünket fokozni, igényein­ket lefokozni, hogy senkire rá ne szoruljunk. Telj­esí­tettük-e kötelessé­günket a családdal, az Egyházzal és fajunkkal szemben, melyekbe egy szép isteni gondolat engedte bele­születnünk ? Elég munkásak, gondo­sak és áldozatkészek voltunk, ha arról volt szó, hogy gyermekeink hívek és ragaszkodók legyenek ha­gyományainkhoz ? Tanítottad-é gyer­mekeidet tűrve és lemondva küzdeni magasabb célokért? Teljesitetted-é kö­telességedet Egyházaddal szemben : jártál-e a templomba, hogy azoknak, kik előtt te tekintély vagy jó pél­dát adj és így megindíts egy jó és üdvös folyamatot, melynek csodála­tos eredményeit sokszor belátni sem lehet ? Támogattad é Egyházadat anyagilag, avagy magára hagytad s elnézted, hogy anyagilag nyomorog­jon ? Tétlenül nézted-e, hogy Egy­házad lelkésze az anyagi gondok alatt nem ké­t-es mag­sabb rendű '* ‘ 4 fi 1 < < - Ø rt: ■ ff r rtr» nacieuu voulhi­­ 5t>s telességedet fajoddal szemben? kö­­vetted-é fajod vezető embereit, nem voltál-é széthúzó, önző, hiú, dicső­­séghajhászó, kapaszkodó, vagy éppen hűtlen, elvtagadó ? Teljesítetted-é kö­telességedet a társadalommal szem­ben ? Igyekeztél-e azt a társadalmat, melyben élsz s melybe te is bele­ereszted életed gyökereit, megerő­­síteni, anyagilag életképessé tenni? Avagy az általa neked nyújtotta előnyöket zsebre vágtad s mikor va­lamit te is vissza kellett volna ad­jál a zsebre tett hasznokból, akkor hátat fordítottál. Végül megadtad-e a királynak és az államnak, ami az övék, avagy a többi adózó rovására kibújtál a köteles szolgálatok alól ? így ! Rostáljuk ki magunkból az nemt! így ! Félretéve a sötéten­­látást, állítsuk csak szembe most is azt, amit teljesítettük, azzal, amit megtennünk kellett volna , akár nyereséggel, akár veszteséggel zár­tuk az évet, igyekezzünk a most megkezdett új évben önmagunkban kiépíteni a testileg erős, értelmileg Mindenféle háztartási cikket a 44 H­ANGYAL SZÖVETKEZETNÉL PRIMA MINŐSÉGBEN, LELKIISMERETES KISZOLGÁLÁSSAL LEHET BESZEREZNI, ------------------

Next