Aranyosvidék, 1937 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-02 / 1. szám
Cenzurat * XLVII évfolyam 1 szám Turda, 1937 január 2 ARANYOSVIDÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK HETENKÉNT SZOMBATON. KIADÓHIVATAL j Szerkesztőség : Füssy könyvkereskedés PÍ^ MÍAkíb , Dr. Gál Miklós Turda, ^ Mihai ^ Viteaza! No. 89, »hol » hirdetések ír főszerkesztő „ ^ , , , , , , , K felvételnek. j * szellemi részét illető közlemények hetenként leg ELŐFIZETÉSI ÁR: BorOSS Elek Magyarósy Zoltán később csütörtök reggelig a szerkesztőség címére Egész évre 100 Lei 11 Negyed évre 20 Lei | | felelős szerkesztő, szerkesztő. küldendők. Fél évre 50 Lei | | Egy számára Sä Lei. | ! | Kéziratokat vissza nem adunk. Boldog ijesztendőt! írta: Dr. Gál Miklós. Ilyenkor, amidőn már túl vagyunk a békesség és szeretet nagy ünnepén, eltelt a Karácsony, az ember számba veszi a letelt évben végzett munkáit; örvend, ha annak eredményeit tapasztalhatja, levonja a szükséges következtetéseket a tapasztalatokkal ismét gazdagabban kezd dolgozni az új évben. Ha elkészítjük ezt az évvégi mérlegünket, bizony sokszor súlyosabb az eredménytelenség serpenyője. De ennek nem kizárólagosan mi vagyunk «2. oka. ~ szétnézünk e nagyvilágban, azt kell megállapítanunk, hogy teljesen kiveszett mind az öt világrészben a bizalom, a mindent tápláló, minden jónak előfeltételét képező békevágy, békeszeretet, a legnagyobb földi jó, a békesség... és ez így van az államok egymás közötti vizonyában, így van az országok belterületén, így van sok sor az egyes társadalmi és vallási körtetekben és gyakran a családok intim körében is. A világháború előtt Európában két hatalmi csoport volt. Szembenállottak ez a kettő egymással teljesen felfegyverkezve s a amig egyiknek sem volt meg a reménye, hogy háború esetén legyőzi a másikat, béke volt s a polgár, akinek nem volt alkalma betekinteni az ördögök műhelyébe, — boldogan élvezte a béke áldásait. A nagy világháború után a világbéke professzorai kitalálták a Népszövetségnek címzett „bebiztosító“ hivatalt. A Népszövetségnek tagja lehet minden szabadállam s annak keretében lett volna elintézve a népek és országok közötti minden eltérés és pedig szép szóval s ha ez lehetetlenné vált volna, hathatós gazdasági rendszabályokkal és más hatalmi eszközökkel. Ez az elgondolás gyönyörű volt, s ha tényleg őszinte is lett volna s a gyakorlatba is hiven át lett volna vive. De igen szomorú tapasztalatokat éltünk át. Az államok között nem volt egyenjogúság s a határozatok rendszerint néhány nagyhatalom érdekeit szolgálták. Éppen ezért abszolút tekintélye a Népszövetségnek soha sem volt. Amikor komolyan cselekedni kellett, mindig a halogatás politikájával élt, részint mért, mert valamelyik nagyhatalomnak az volt az érdeke, részint pedig azért, mert a szövetségnek nemlétező tekintélyét féltették. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Népszövetség intézménye megbukottnak tekinthető megfelelő átszervezés nélkül és anélkül, hogy a bizalom kölcsönös megbecsülés és a közérdeknek való szolgálás legyen minden cselekedetének rugója. És most a népszövetségi intézmény fennállásának majdnem másfél évtizedes évfordulójánál ott vagyunk, ahol a világháború előtt voltunk: két hatalmi csoport áll egymással szemben teljesen és állig felfegyverkezve. Ez most „a béke biztosítéka“. . . S ki tudja, hogy miféle borzalmakat rejt magában a jövendő ! Nincsen békesség és nincsen bizalom. Ezt senki jobban e világon nem érzi és nem szenvedi jobban, min: a romániai magyar kisebbség. Minket minden érdeke földhöz köt,itt születtünk és itt akarunk meghalni. Hiába teljesítjük a legnagyobb lelkiismeretességgel és a leglojálisabban új államunkkal, Romániával szemben minden állampolgári kötelességünket, mégis olyan sokszor találkozunk bizalmatlansággal éppen azért, mert nincsen békesség e földön. Teljesítsed bár a legpéldásabban kötelességét, az államnak nincsen bizalma a magya tisztviselőhöz akkor sem, ha becsületesen és gerincesen hű marad ahhoz a fajhoz, amelynek gyermeke, de akkor sincsen bizalma — s ez még a mi szerencsénk és elégtételül szolgál, — ha gerinctelenül megtagadja a faját és renegáttá válik. A szabadfoglalkozás minden ágában, az d .cereskeáufmban nem egyedüli természetes és jogos szabad verseny az, ami megadja az élet lehetőségét, hanem hatalmi eszköz igénybevételével szoríthatunk állandóan háttérbe. Az alkotmány ebben az országban csak románt ismer, értve ez alatt természetesen és egyedül észszeáűl magyarázatképeu — a román állampolgárt. Mégis az iparvállalatokból hatalmi kiszorítani a eszközökkel igyekeznek román állampolgársággal biró magyar munkásságot. Még szerencse, hogy agrár államban élünk s magyar népünk lényeges többsége földmives. A föld a pedig a mindannapi kenyerünk adója, leghűségesebb barátunk, amely olykor olykor próbára tesz, de teljesen soha meg nem tagadja tőlünk áldásait. Éppen ezért szeressük a földet és a kezünkből ki ne engedjünk egyetlen darabkát sem, mert ezzel az életünket adjuk oda. Sőt mindent kövessünk el abból a célból, hogy az őseink által reánk hagyott és szerzett földünket gyarapíthassuk. Igyekezzünk igényeinket a legmnimálisabb mértékre leszorítani, csakis addig nyugázkodjunk, amíg a takaró ér ! Már sok szerencsétlenségnek volt okozója a túlzott igény és költeke mélyen tisztelt vásárló Boldog uj évet Sivárt „HANGYA“ Szövetkezet $QL401 közönségének a