Aranyosvidék, 1939 (49. évfolyam, 1-54. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Cenzurat Acul XLIX Nr. 1. Turda, 1. Ianuarie 1939. ARANYOSVIDÉK Gazetă politică, economică și socială (REGIUNEA ARIEȘULUI) Apare Sâmbătă dimineață. ABONAMENTE: Prim redactor: Director responsabil și editor proprietar: Pe un an 150 Lei 11 Pe un sfert de ani 38 Lei Dr. Gól NÍCOlse FÜSSY IOSIF Pe|o jumătate de an 75L || Un exemplar 3 Lei. Inreg. Dos. No. 2079/1938. Trib. Turda. Redactor responsabil: R Abonamentele se trimit la Administrația ziarului. Magyaróly Zoltán Redacția și Administrația^^T­^da, Piața Mihai II. Károly király Őfelsége felhívása n A múlt tettei nem segítenek nekünk, ha nem biztosítjuk a jövő fejlődését. Akik országunkat létesítették, azok már meghaltak, ma egy újjászületett Románia emelkedik fel, amelyet teljes érdektelen hazaszeretettel köteles mindenki megerősíteni Az országnak ma jobban, mint bármikor szüksége van arra, hogy egyetlen akaratból egyesült fiai­nak egyetlen hitük és céljuk legyen. Elmúlt a tétovázás és várakozás ideje. A mai románok nem elégedhetnek meg azzal, amit a történelem végzett, hanem kivétel nélkül meg kell érteniük, hogy most érkezett el a hasznos fenntartó munka és a dicsőség fenséges pillanata A nemzetnek meg kell értenie, hogy ma minden román jobban, mint bármi­kor Románia katonája, a nemzeti felébredés harcosa. Olvasóinknak Boldog Újévet! írta: Dr. Gál Miklós Valahányszor szólottam e lap hasábjain a mi kedves olvasóinkhoz az uj év alkalmából, még sohasem volt alkalmam ezt a lelki mee­tvvar­­vás és megelégedés hangján tenni, mert örökös aggodalommal töltött el engem az államok és nemzetek kö­zötti örökös vetélkedés, torzsalkodás és ennek esetleges következményei. Már évtizedek óta egy áll­ndó villamos feszültségben élünk s épen a Szent Karácsony idejében mind­untalan felmerül a kérdés, minek kell éppen a mi nemzedékünk legyen az állandó békétlenség szenvedő ala­nya, miért vagyunk éppen mi elzárva attól a lehetőségtől, hogy biztos ala­pokon építhessük a holnapot ! Az uj évtől vártuk mindig a ja­­vulást s a letűnt év mérlegének ös­­­szeállításakor ismételten megállapít­hattuk, hogy az igazi béke és szere­tet még soha sem tért vissza s a mindnyájunk által sóvárgott békesség nem az egymás iránti kölcsönös bi­zalmon és megbecsülésen, hanem a fegyverek hatalmán alapul. Pedig az igazi béke alapja a kölcsönös jóaka­rat és megegyezés, csakis így lehet állandó. Ez a fegyver nélküli béke a vágya és az álma a népek milliói­nak, ez szükséges ahhoz, hogy min­denki hazája előmeneteléért dolgoz­hasson és hazája érdekeit teljes ere­jével szolgálhassa. Visszapillantva az 1­938 évre, nálunk ez az év reményt­len belpo­litikai helyzettel kezdődött Őfelsége éleslátásának és erélyének köszön­hető, hogy még a lejtőre jutás előtt megállottunk, amelyre feltétlenül el­vezette volna az országot az elfa­jult pol­tikai pártoskodás az ország új alkotmányt kapott, amely a román nemzet elsőbbségé­nek leszögezése mellett, az állam­polgárok hazafias kötelességteljesíté­­sének ellenértékeképen, — a kisebb­ségi állampolgárok részére biztosí­totta a törvény előtti egyenlőséget és azokat a közszabadságokat, ame­lyek a románokat is megilletik, őfel­sége szózata, amely az alkotmány megszavazásával kapcsolatosan jelent meg, világosabban fejezi ki a fennti elvet, midőn egyenlő jogokat bizto­sít minden más fajú nemzetségnek, amely az egyesült Románia terüle­tén évszázadok óta él. Alkotmányunk szellemével össz­hangban felállíttatott a kisebbségi kormánybiztosság és megjelent a hi­vatalos lapban az a minisztertaná­csi jegyzőkönyv, amely kodifikálja s részben kiegészíti az eddigi szabá­lyokat, amelyek az ország kisebbsé­geire vonatkoznak. Nyilvánvaló, hogy a lefektetett elveknek jótékony hatását csakis az írott szabályoknak végrehajtása és a való életbe történt átvitele kapcsán érezhetjük s e tekintetben hinnünk kell, hogy a megindult fejlődési fo­lyamat jelentős eredményeket fog hozni számunkra. Ott, ahol két egymás mellett élő, baráti viszonyban levő állam létezik, amelyek kebelében népkisebbségek élnek, a viszonosság alapján, hama­rosan létrejön a népkisebbségek hely­zetének baráti alapon való, á kulcs ö­­nös bizalmon nyugvó szabályozása. Románia megoldotta ezt a kérdést Jugoszláviával, Németország Lengyel­­országgal. Ez is egy természetes fej­lődési folyamat, amely további ered­ményeket kell hozzon. A romániai magyarság a pártok feloszlatása óta, mint kisebbségi nem­zet, képviselet nélkül van. A párt, régen is, csak kénysz­rségből vett fel politikai formát, ligát min­dig egy összefogó nemzeti szövet­ségnek tekintette, amelynek fő célja és kötelessége fajtestvérei érdekei­nek védelme. Ez az összefogó szerv, bármiként is nevezzük azt, az utóbbi időben erősen hiányzott. Erőt és te­kintélyt egy szervezetnek csak az a tudat adhat, hogy milyen tömeg áll a háta megett hasonló elgondolással és kívánsággal. Éppen ez­ért nem ve­zethetett semmilyen eredményre egyes kormánytényezők útján megnyilvá­nult ama jóakarat, hogy a tárgyalá­sok fonalát ismételten felvegyék. A nemzeti újjászületés arcvo­nalának — mint egyetlen politikai pártnak — engedélyezése és meg­alakulása óta felmerült a kérdés, hogy a nemzetkisebbségek vájjon e párt B. U. É. K. rmini 1939. „FURNICA" TURDA 1

Next