Árkád, 2006 (1. évfolyam, 1-43. szám)

2006-03-01 / 1. szám

2006. március 1. Mások írták, mi olvastuk Heti sajtószemle frontm­ental Plágium sokadszorra A hazai közerkölcsöket jellemzi, hogy plagizált itt már miniszter, egyetemi tanár szakterülettől függetlenül. Plagizáltak hazai szerzőtől,­­élőktől és holtaktól, szívesebben ez utóbbiaktól, mert kisebb az esélye, hogy meglopottak panaszt emelnének) de a leggyakoribb, hogy külföldi “forrásokat csapolnak meg”. (Kisebb a lebukás veszélye nyilván...) A legutóbbi plagizálási ügy elkövetői kolozsvári földrajzosok, beleértve az egyetem földrajz karának dékánját, a megyei tanfelügyelőség földrajzos szakfelügyelőjét, s további földrajz tanárokat a kincses városból. A szellemi érték eltulajdonítása miatt a károsultak - franciaországi földrajztanárok - tettek panaszt, előbb Brüsszelben, majd Bukarestben az oktatási minisztériumban, kérve a szerintük szellemi lopással vádolható szerzők tankönyve forgalmazásának felfüggesztését. Szerintük egész oldalakat másoltak ki könyveikből, s ábrákat térképeket vettek át, a forrás megjelölése nélkül. A kiadó állítólag a kereskedelemből visszavonta az X. és XI. osztályos könyveket, de a tanulók számos iskolában továbbra is abból tanulnak. (Köztudomású egyébként, hogy a tankönyvek nagy részét az iskolákba szállítják le közvetlen megrendelésre, s jóval kisebb részük, gyakorlatilag töredékük kerül csak szabadárusításra. Tehát ezért a kereskedelmi forgalomból való visszavonás valójában csak látszólagos megoldás.) S az ügy poénja, hogy a tankönyvszerzők közül, időközben nyugdíjba vonult mezei pedagógus vállalta magára a felelősséget, vagyis, hogy “elfelejtette” megjelölni a forrásokat. De a többiek még aktívan oktatják és nevelik az újabb nemzedékeket, képezik, irányítják és ellenőrzik a szaktanárokat. S eme fontos tevékenységükben nem zavarja meg őket a plágium vádja. (Evenimentul zilei, 2006 február 20) Elutasítás rektori ajánlásra Nemhogy a magyar egyetem, de még az önálló magyar karok létrehozása sem szívügye a “ B­ab­eş-Bolyai" Tudományegyetem szenátusának. Ugyanis rektori ajánlásra elutasította a magyar oktatók által beterjesztett kérést, az újabb magyar karok létrehozásáról. Inkább a multikulturalitást szeretnék kihangsúlyozni az egyetemen. A szenátus ülésére érkező tanárokat sárga cédulákkal, pontosabban feliratokkal várták az egyetem bejáratánál magyar diákok, akiknek kezében angol, német, román és magyar nyelvű feliratai az önálló magyar karokat kérték számon. A magyar egyetem ügye érdekében nemzetközi lobby akcióba kezdett a Bolyai Kezdeményező Bizottság. (Krónika, 2006 február 21.) a Evenim­entu! Találékony kocsmáros Kihasználva a Tamara nagynéni öröksége körüli felhajtást egy élelmes bukaresti vállalkozó kocsmát akar nyitni “Tamara nagynénihez ” címezve. A fürge fickó gyorsan levédte a cégért, hogy nehogy mások ellopják az ötletét. (Csak tudja ő, hogy hol él...) S hogy alibije legyen a felmenői között még keresett is egy Tamara nevű nénikét, hogy ne legyen vádolható személyeskedéssel esetleg rokoneltulajdonítással. Hogy az utcán járóknak a cégtábla láttán vélhetően nem a kocsmáros nénikéje fog eszébe jutni, őt ez egy cseppet sem zavarja. Lényeg, hogy a kedves vendég azzal díjazza az ötletet, hogy fogyaszt majd nála. S ha a szocdemek esetleg nem fognak náluk fogyasztani. Egyelőre úgyis ügyvédekre költenek leginkább. Stílszerűen a cégtáblán az idézőjelek (macskakörmök) helyett két pár tojás fog ékeskedni ezzel is emlékeztetve az avatottabbakat, ez elhíresült tojásokról... (Evenimentul zilei, 2006 február 20) Székelyföldön azért vannak magyar rendőrök is Az egyenruhás foglalkozás nem túl népszerű a magyarok de főleg a székelyek körében, de ennek ellenére bizakodóak a sajtó által megszólaltatott magyar rendőrök. Szerintük nő a pálya vonzása, sőt általában a rendőri szakma társadalmi megbecsülése. Ennek lehetett egy kicsit önigazolás jellege is, de tény, hogy magyar és magyarul tudó rendőrökre szükség van. S nem csak Székelyföldön. (Krónika, 2006 február 20.) 1 4 TITTi I ^ BCR magánosításának hátteréből VutTu­ UAL Elkelt a menyasszony, vagyis a hazai­­ bankok gyöngye, a Román Kereskedelmi Bank (BCR). A boldog nyertes egy osztrák pénzintézet, amely korábban Kelet-Közép-Európa számos bankját felvásárolta. A leánykérés terminológiáját használva, a “vőlegénynek” jócskán volt rutinja, s igencsak sok külső segítséget is bevetett, pénzt és erőfeszítést nem sajnált a rendes hozománnyal rendelkező menyasszony kezének elnyeréséért. Esetenként Bukarestben 50-60 fős stáb is dolgozott, s a szakértői csapatmunka meghozta a gyümölcsét, megnyerték a privatizációs versenyt, mert ők kínálták a legjobb árat. Hogy fogalmunk legyen, a privatizációs versenyre másfél évet készültek, s csak a legelőkelőbb fővárosi szállodában az elit szakértők számára 3000 szállodai napot kellett kifizetni, de végül bejött az üzlet, s megtérül majd az összes kiadás. Persze ezzel még nem zárult le az ügy, mert igazából a tényleges átvételtől számítva kell néhány hónapra szükség van, amíg birtokon belülre kerülve kiderül, hogy a hozományhoz tartozó ékszerekben nem hamis drágakövek vannak... Az egyik közreműködő hazai logisztikai cég vezetőjétől érdemes idézni: “Ahol van 12 000 alkalmazott és fel kell mérni a bérezési politika következményeit, a nyugdíjprogramokét és az átképzésekét, s mindeniknek van költségvonzata, amikor különféle statisztikákat kell összeállítani, s amikor meg kell állapítani, hogy hány alkalmazottnak van felsőfokú végzettsége vagy hányan beszélnek angolul, amikor meg kell tudni, hogy hány szakember van a munkaerőpiacon, bizonyos tevékenységek elvégzésére, olyankor sok időre és még több energiára van szükségünk. ” Az ügyletből nem hiányozhattak természetesen ügyvédek sem, hazai és külföldi ügyvédi irodák, akik nemcsak a törvényességet felvigyázták, hanem arról is gondoskodtak, hogy az esetleges bizalmas (titkos) információkból minél kevesebb szivárogjon ki. Összegezve: profi módon végzett munka sokba kerül, de megéri, s meghozza majd a gyümölcsét. (Capital, 2006 február 23.) Alkotmánybírák pellengéren . Egy szemfüles firkász (ez nem gúnyolódás, J­­­J J hanem dicséret) utánanézett, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak milyen végzettsége, szakosodása és alkotmányjogi tapasztalata van. A helyzet kiábrándító: gyakorlatilag a világban az országhatárokon kívül is ismert jogi szaktekintély nincs közöttük, inkább politikusok, de van köztük minisztériumi hivatalnok, ügyvéd, s a diktatúra korának ügyésze is. Annak is utánanézett, hogy mint elméleti szakemberek miket publikáltak, van aki semmit, van akinél az egyetlen jogi tárgyú tanulmány (kötet) az 1970-es évekből való. Nyelvismeretük is sok kifogásolni valót hagy maga után, hisz közismert, hogy az angol és német nyelvterületen fejlett az alkotmányjog. Ha mégis van, ki ismer idegen nyelvet az esetleg franciát vagy oroszt... A szerző (C. A.) az alkotmánybírákat, ezzel a képzettséggel és nyelvtudással, csak az afrikai vagy szovjet utódállamokbeli kollegáikhoz küldené tapasztalatcserére... Az Alkotmánybíróság jövőjét illetően, nem a radikális megoldást támogatja a szerző, tudniillik, hogy szüntessék meg az intézményt, hanem a kormánynak az tanácsolja, a taláros testület költségvetésére nulla lejt szánjon, s az magától is megszűnne. “Bizonyára az Alkotmánybíróság tagjai elméletileg dolgozhatnának pénz nélkül is. Valami viszont arra késztet, hogy úgy higgyem, hogy ők pénzen kívül mást akarnának. Igazságot semmiképpen, ahogy ezt eddig mutatták. ” (“22” hetilap 2006 február 21-27. számából.) A román nemzetfogalomról . . . Az előző hetilap egy másik cikkére is i­­­t­t érdemes odafigyelni, amely a nemzetfogalom ■l I saj­átos, más etnikumú és olykor még a többségi vallástól eltérő hovatartozású egyéneket is hajlamos kizárni a nemzet kebeléből. Vagy legalább másod-, harmadrangú állampolgárrá minősíti őket, az “őshonos, törzsgyökeres” állampolgárokkal szemben. A szerző (V. N.) kiemeli, hogy Romániának éppen azért, kultúrák és vallások határterületén fekszik, lett volna lehetősége átvenni és azonosulni a különféle mintákból a jobbakat, de ezt elmulasztották. Sőt: “Románia­­ ortodox-bizánci, szláv, török és osztrák - öröksége, megadta a román nemzetnek azt az esélyt, hogy több­féle kulturális modellhez is viszonyulhatott ugyanabban az időben, valamint azt, hogy feldolgozza és elfogadjon egy sajátosat, amelyben nem hiányozna egységességének sokszínűsége...Az etnicista propaganda számos gondot okozott, s a közeli állásfoglalások a nemzetiségek képviselőivel szemben megmutatták a nemzeti hisztéria mélységét-tartósságát. Hasonlóan azokhoz, amelyek az elmúlt másfél évtizedben megnyilvánultak, nemcsak a történelem porosodó perspektíváinak veszélyeit idézik, de károsak még a mai világ pluralizmusához képest viszonyítva is...A nemzet gondolatának eme misztikus-romantikus értelmezését meg kell haladni, és ez feltételezi a román nemzet fogalmának újbóli meghatározását. Vélhetően ennek nyomán megszűnik majd az embereknek egymás ellen való uszítása. ” Ez az újságíró véleménye. Vajon, mit szólnak hozzá a politikusok? (“22” hetilap 2006 február 21-27. számából.) I­­ Látszólagos román jogállamiság? KlUftl Kd “H­a a demokrácia és a jogállam a törvény uralmát jelenti, akkor Románia egy gyenge állam, ahol a jogállamokra jellemző intézmények - bár léteznek -, nem egészen hivatásszerűen, hanem inkább sajátos érdekek szerint működnek... " (Gulyás József: Ördögi rendszer, (Krónika, 2006 február 24-26.) László László • Alapítva 2006-ban. • ISSN 1841-8880 • Kiadó: CIVILPRESS KFT. Telefon: 0360/103118.* Főszerkesztő: Beksy Ida (0740/265741) • Munkatársak: Bodola János, Kállai Katalin,­­ Keresztes József Róbert, Veres Péter • Szerkesztőség címe: 450031 Zilah, 1989. December 22. utca 40. szám, telefon: 0360/103118 • E-mail: office@arkad.ro • Interneteim: iá www.arkad.ro • Készült a Color Print nyomdában; igazgató: Major István; telefon/fax: 0260/661752.­­ • Meg nem rendelt kéziratokat és fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A névvel vagy kézjeggyel ellátott írásokért szerzőik felelnek, és azok nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött írásokat javítsa és a hely függvényében alakítsa.­­ Pár szóban az Otthon Alapítvány „ Családban “ programjáról Radu CapTrnariu polgármester a múlt héten beszámolt a Népjóléti, Család- és Munkaügyi Minisztérium támogatásával beindított Családban programról, melynek keretein belül szociális és orvosi ellátást kínálnak és biztosítanak otthon és a rehabilitációs központban. Az eddigi tapasztalatok és a fogadtatás alapján a programnak jövője van, mert sok embernek van szüksége kórházi ellátáson kívül szakszerű kezelésre vagy felügyeletre. • Ideiglenesen ágyhoz kötött sérülés vagy egy műtét következtében? • Önök a családban egy magatehetetlen hozzátartozót gondoznak, amellett pedig napi 10-12 órát dolgoznak? • Kórházi ápolás után szeretne otthon lábadozni, de nincs segítsége? • Magatehetetlen és nincs rokona, családtagja, akire számíthatna? • Szüksége lenne szakember segítségére, hogy mihamarabb felépüljön? Ha ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben van, az Otthon Alapítvány támogatásával és szolgáltatásaival akár otthon, akár a rehabilitációs központban segítséget kérhet és kaphat. Kérjük, keressen székhelyünkön: Fundaj­ia „Acasa” Zilah, C. Coposu utca 2-es tömbház, vagy Zilah, Dózsa György utca 661. Telefon/fax: 0260/660-726; 0260/661-384; 0260/612-999 hétfőtől péntekig 8-15 óra között.

Next