Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Szemle
322 van Hongarije, Königin tussen keizers en kunstenaars. Ha már szóba került ez a katalógus, akkor érdemes megemlíteni, hogy nem csak ez a darab szerepel benne, hanem a Gersei-Pető címereslevél is (IX-54, ott 23), valamint a tolnai kincslelet (VIII-47, ott 41). Még néhány sajtóhiba: 33. o., tubafedőlap tumba-fedőlap helyett, 488. o. 1. kép: „1725 körül festett pergamen", 489. o. 2. kép: „1725 körül rézmetszet Győr" szerepel. A bibliográfiába is került néhány tévedés, pL Radocsay 1963: Gótikus falfestmények Magyarországon szerepel, a könyv címe valójában Gótikus festmények Mgyarországon. Bár ellenőrizni nem tudtam, nem vagyok biztos benne, hogy a bibliográfiában szereplő minden tételt érdemes volt rövidíteni. Mindent összevetve azonban az előnyök könnyen elfeledtetik a hiányosságokat. Külön említendő a kötet jó elrendezése, az hogy a tanulmányok be vannak olvasztva a katalógus szövegébe, és nem külön kötetben szerepelnek. Nagyon hasznos a német nyelvű összefoglaló, a bibliográfia és a mutatók, örvendetes, hogy csaknem minden műtárgyról fotó is látható a katalógusban. Különösen örömteli, hogy a képek jelentős része színes. Szeretném megemlíteni a kiadványt tervező Lengyel János nevét, valamint az Egyetemi Nyomdát, ahol a kiváló minőségű katalógus elkészült. A legnagyobb eredmény azonban az, hogy rengeteg újonnan előkerült, közöletlen, először kiállított dolog szerepel a katalógusban, amely a megnyitó napjára elkészült és rögtön kézbevehető, megvásárolható volt. Jékely Zsombor Iván Chalupecky: Chrám Sv. Jakuba v Levoci, Vydavatel'stvo Osveta, Martin 1991.148 1. 66 kép A lőcsei Szent Jakab templom - bármennyire meglepő - mindezideig nem részesült monografikus bemutatásban. Bár a „monografikus" szót az itt ismertetendő könyvvel kapcsolatban sem használhatjuk, végtére is az a részletes történelmi háttérre építő, analógiákkal operáló, oklevelekre hivatkozó, jegyzetekkel ellátott tudományos művek számára van fenntartva, de egy minden részletére kiterjedő bemutatásra végül sor került. És ha a fentebb említett tudományos apparátus valóban hiányzik is, ez azonban nem kell hogy kétségeket támasszon a mondanivaló megalapozottságával szemben. A szerző, a lőcsei levéltár tudós tisztviselője a városi plébániatemplom legalaposabb ismerője napjainkban, a könyvében leírtaknak tehát mindenképp hitelt adhatunk. Sajnos, a tudományos könyvkiadás helyzete nyilván Szlovákiában sem jobb, mint Magyarországon, önálló könyv megjelentetésére ott is akkor van nagyobb esély, ha az például az idegenforgalom által keltett érdeklődésre számíthat, így Chalupecky könyvének esetében egy minden látható részletre kiterjedő leírást tarthatunk kezünkben, ami azonban nem topográfikus alaposságú, hiszen jól olvashatónak kellett lennie. Ezt úgy kell értenünk, hogy az építéstörténet minden fontos eseményét megemlíti, de csupán nyolc, még nagyméretű fotókat is tartalmazó oldalt szánva rá, és bár végigmegy a belső berendezésen, de az epitáfiumok vagy a mortuáriumok közül csak a néhány legjelemzőbbet mutatja be részletesebben. A könyv ilyen módon egy alapos, de nem tudományos, műemlékvédői alapossággal érdeklődő olvasóréteget céloz meg, de az utóbbiak figyelmét is megérdemli. Egyrészt mert itt együtt talál az ember mindent a templom történetéről, a benne őrzött műtárgyakról (mégpedig a nem csekély terjedelemnek köszönhetően meglehetősen részletesen), másrészt mert a képanyag is igen bőséges. Sőt - ez talán az idegenforgalom igényeiből adódik -a képeknek több mint a fele színes, és bár a színesek nyomása néha túl sötétre sikerült, a kompozíciójuk kivétel nélkül nagyon jó. A hangvétel olvasmányosságából következik a magyarázó, de nem szájbarágó hangvétel Ez érvényes a bevezetőre vagy a méltán leghosszabbra sikerült részre, az építéstörténetre, de az olyan passzusokra is, amelyek azt akarják megvilágítani, hogy milyen szerepe volt a freskóknak az írástudatlan városi lakosok tanításában, vagy arról, hogy milyen liturgikus funkciót töltöttek be a szárnyasoltárok. Talán ehhez illik egy-két olyan megállapítás, amelyet tudományosan alátámasztani aligha sikerülne, de amelyek a nagy műalkotások körül alakuló folklór báját mondhatják magukénak. Ilyen az a feltételezés, hogy a főoltár Apostolok kiűzése-domborművének a hátterében a vá- Ars Hungarica , 995/2