Athenaeum, 1873/4. kötet
1873-10-09 / 41. szám
hisszük a legvalószínűbbnek, úgy alig lehet kétség hazaine fölmentetése iránt, mert azt állítani, hogy mint közönséges áruló személyes anyagi haszonért adta volna át hadseregét s várát a németeknek , még legdühösebb ellenségeinek sem jutott eszébe. A mi véleményünk szerint a kérdést nem úgy kellene felállítani, hogy váljon hazaine a szeptemberi kormánynak vagy a császárságnak tartozott-e engedelmeskedni. Előttünk a kérdés egyedül ez: ártott-e a marschal, midőn a császárság érdekeit figyelembe vette, Franciaország ellenállási erejének ? S e kérdésre csak igennel felelhetünk. E magasabb szempontból hazaine bűntárs hazája porigalázásában. VASÚTI »ÜZLETEK« CANADÁBAN. Az északamerikai panique-nak — mondják a bécsi lapok — éppen az az oka,ami a bécsié volt. Francia öt milliárd, az érczpénz gyümölcsözetlen beverése stb. stb. Mi is elfogadjuk, hogy az északamerikai paniquenak éppen az az oka, ami a bécsié volt. Csakhogy más okokat láttunk Bécsben, és más okokat látunk Észak-Amerikában. Bécsből nem kell citálni az adatokat. Amerikából sem. A lelketlen és szemtelen korrupciónak undorra keltő adatait, kinek kedve van benne, olvashatja akár Greg derék esséyiben, akár, ha annak nem hisz , a North Amerikan Review-ban. Az elerkölcstelenedés rákfenéje nyomja ott is a társadalmat, talán — ha nem vagyunk nagyon merészek állításunkban — még inkább , mint Bécsben. A különbség csak az, hogy az amerikai társadalom teste ifjú, egy derekas rántással kidobja a szédelgőket, és a börze nem esik utána évekre köszvénybe, mint Bécsben. General Fremont a maga szemtelen franciáival csak most tűnt le a bünfenyítő perek láthatáráról , s íme a sülyedés mételye már is tovább harapódzott . Canada felől szomorú újságok érkeznek, amelyek hízelegnek ugyan maguknak azzal, hogy legalább egy időre Canada törvényhozásának tagja lenni »tisztesség« is lesz és nemcsak »üzlet«, hanem azt már aligha mutatják, mikép »csak tisztesség« és nem »üzlet.« Pensylvania és New-York államainak törvényhozása tudvalevőleg megvesztegetett emberek csoportja, New-York államban maga a szenátus rendelvén el a képviselők ellen a vizsgálatot , hanem Canada sülyedése, mégis megfontolni való tünemény. Az eset ez : a jelen kormány pár tagja erősen kompromittálva van a közvélemény által. Jelenleg még nincs bebizonyítva, hogy akár a miniszterek, akár a képviselők közül valaki egyenesen megvesztegettetett volna , hanem az már világos, miként a vasúti szédelgő urak 70,000 font sterlinget adtak ki oly francia jelöltek támogatására, akik a kormány mellett nyilatkoztak. Az érdekeltek részéről az ügyletek vezetése élén Sir Hugh Allan van, aki el is ismeri nyiltan, mikép ő vezette az ügyletet, más oldalról a képviselők közül Sir John Macdonald, Sir Francis Hincks és az azóta elhalt Sir George Canier vádoltatnak azzal, hogy pénzt fogadtak el látszólag választási célokra. Mint látszik , a baronet urak pompás trifoliumot képeznek. Az alsóház egy bizottságot küldött ki az egész tényálladék megvizsgálására, s már a bizottság kiküldése alkalmával észrevehető volt, hogy valami »rothadt van Dániában.« Ugyanis Sir John Macdonald indítványozta, miszerint a vizsgáló bizottság tagjai ugyanazok legyenek, akik voltak azon bizottság tagjai, mely a koncessiót kiadta, úgy, hogy szépen megvizsgálta volna a bizottság önmagát. A kormány nem erőszakolhatta keresztül e javaslatot, miután az ellenzék részéről ő is részességgel volt vádolva, s így erős és nyílt közbeszólási joga legalább is kétséges volt; ennélfogva e javaslat elbukott, s az érdemes baronett úr nemcsak nem menekült a kinárból, de még jobban bekeverte magát.