Athenaeum, 1874/5. kötet
1874-01-22 / 4. szám
II. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. A. C. Szerkesztői lakás. ’ * Budavár uri utca 42. sz. V. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. JANUÁR 22. A HUSZONEGYES BIZOTTSÁG. R endkívüli idők és helyzet rendkívüli eszközök alkalmazását teszik szükségessé. Fájdalom, ez eset adta elő magát a mi állami életünkben is, s csak e rendkívüliség és a vele járni szokott zavar a megmagyarázhatója a huszonegyes bizottság geniális összetételének, mely valóban párját ritkítja a népek és parlamentek történetében. Mert hány példa nem beszél a diktaturának nagy veszélyekben való szükségességéről s hasznosságáról! Nagy szorongattatás idején a népek ösztöne helyes utakon szokott járni a megváltó keresésében és feltalálásában; a legszabadabb népeket is nem egyszer hajtotta igába az élet ösztöne, midőn a zivatarban nem láttak más mentő horgonyt a diktátori pálcánál. Nálunk külellenség híján csak a belső bajok, pénzügyi kalamitások, belvillongások és a bukás rémei fenyegetnek, s tán még nagyobb fok szükségeltetik mindegyikből, hogy a nemzet apathiájából felriasztva, a néma perzsa királyfihoz hasonlón,a legnagyobb rész idején találja meg a szót, a leendő megmentő nevét, elég az hozzá, hogy a huszonegyes bizottság, melyet eddig a megmentés eszközeinek feltalálására produkáltunk, s melyben igen szerencsésen egyesítve vannak országgyűlésünk egymást oly nagy sikerrel paralizáló elemei, bár némaság vagy hallgatagság vádjával nem iletheti meg az irigység sem, mégis eddig az ellenkező sors miatt nem bírta kitalálni a hazamentő gondolatot s még kevesebbet bírt tenni a haza megmentésére. Valamint együtt vannak e bizottságban országgyűlés valamennyi“ pártjainak neves” férfiai, úgy nem tudták levetkőzni az országgyűlésünknek minden időben végzetes baját, a bőbeszédűséget. A szájaskodás évek óta uralkodik a parlamentben s ez volt egyik oka nyomorúságos sülyedésünknek. S a szájaskodás mint látszik, sikeresen gátolja a huszonegyes bizottság lehető üdvös működését is. Először széltiben-hosszában nagy beszédek folytak arról, hogy voltaképen miben is áll a bizottság feladata. Azután hosszú fejtegetésekbe bocsátkoztak ama kérdés felett, hogy mi legyen a bizottság első lépése. Ezután következett a vita a fölött, hogy először az egyes ágak vizsgálandók-e meg s az alapelvek csak azután megállapitandók, vagy először állapitandók meg az alapelvek s csak azután vizsgáltassanak meg az egyes resportok. Hosszú, lassú vajúdás után egy albizottságot küldöttek ki. S miután ez az albizottság két kérdőpontot megállapított, a beszédár csak még most kezdődik igazán. A vita beláthatlan szélességben kezd terjengeni, s attól tartunk, hogy az átalánosságok e tengerében még a felvetődött néhány egészséges, fejlődésképes gondolat is semmivé lesz, mielőtt valamely erős kéz által megtestesíttetnék. E bőbeszédűség annál veszélyesebb lehet a bizottság sikerére, mert míg a parlamentben a vita mégis csak egy meglevő tárgy felett forog, e bizottság tárgyai még csak a bizottság vitájának lesznek eredménye. Mért küldetett ki e bizottság az országgyűlés által ? Hogy állítsa helyre állami háztartásunkban a nagyon komolyan félrebillent egyensúlyt, hajtsa végre a gyökeres reformot a közkormányzat Athenaeum 4. sz.