Athenaeum, 1874/5. kötet

1874-01-22 / 4. szám

II. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. A. C. Szerkesztői lakás. ’ * Budavár uri­ utca 42. sz. V. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. JANUÁR 22. A HUSZONEGYES BIZOTTSÁG. R­ endkívüli idők és helyzet rendkívüli eszközök alkalmazását teszik szük­ségessé. Fájdalom, ez eset adta elő magát a mi állami életünkben is, s csak e rend­­kívüliség és a vele járni szokott zavar a megmagyarázhatója a huszonegyes bi­zottság geniális összetételének, mely va­lóban párját ritkítja a népek és parla­mentek történetében. Mert hány példa nem beszél a diktaturának nagy veszé­lyekben való szükségességéről s hasznos­ságáról! Nagy szorongattatás idején a népek ösztöne helyes utakon szokott járni a megváltó keresésében és feltalálásában; a legszabadabb népeket is nem egyszer hajtotta igába az élet ösztöne, midőn a zivatarban nem láttak más mentő hor­gonyt a diktátori pálcánál. Nálunk kül­­ellenség híján csak a belső bajok, pénz­ügyi kalamitások, belvillongások és a bukás rémei fenyegetnek, s tán még na­gyobb fok szükségeltetik mindegyikből, hogy a nemzet apathiájából felriasztva, a néma perzsa királyfihoz hasonlón,a legna­gyobb rész idején találja meg a szót, a le­endő megmentő nevét, elég az hozzá, hogy a huszonegyes bizottság, melyet eddig a megmentés eszközeinek feltalálására pro­dukáltunk, s melyben igen szerencsésen egyesítve vannak országgyűlésünk egy­mást oly nagy sikerrel paralizáló elemei, bár némaság vagy hallgatagság vádjával nem iletheti meg az irigység sem, mégis eddig az ellenkező sors miatt nem bírta kitalálni a hazamentő gondolatot s még kevesebbet bírt tenni a haza megmen­tésére. Valamint együtt vannak e bizottság­ban országgyűlés valamennyi“ pártja­inak neves” férfiai, úgy nem tudták levet­kőzni az országgyűlésünknek minden idő­ben végzetes baját, a bőbeszédűséget. A szájaskodás évek óta uralkodik a parla­mentben s ez volt egyik oka nyomorúsá­gos sülyedésünknek. S a szájaskodás mint látszik, sikeresen gátolja a huszon­egyes bizottság lehető üdvös működését is. Először széltiben-hosszában nagy be­szédek folytak arról, hogy voltaképen mi­ben is áll a bizottság feladata. Azután hosszú fejtegetésekbe bocsátkoztak ama kérdés felett, hogy mi legyen a bizottság első lépése. Ezután következett a vita a fölött, hogy először az egyes ágak vizs­­gálandók-e meg s az alapelvek csak azu­tán megállapitandók, vagy először álla­­pitandók meg az alapelvek s csak azu­tán vizsgáltassanak meg az egyes respor­­tok. Hosszú, lassú vajúdás után egy albizottságot küldöttek ki. S miután ez az albizottság két kérdőpontot megálla­pított, a beszédár csak még most kezdő­dik igazán. A vita beláthatlan szélesség­ben kezd terjengeni, s attól tartunk, hogy az átalánosságok e tengerében még a fel­vetődött néhány egészséges, fejlődéské­pes gondolat is semmivé lesz, mielőtt va­lamely erős kéz által megtestesíttetnék. E bőbeszédűség annál veszélyesebb le­het a bizottság sikerére, mert míg a parlamentben a vita mégis csak egy meg­levő tárgy felett forog, e bizottság tár­gyai még csak a bizottság vitájának lesznek eredménye. Mért küldetett ki e bizottság az or­szággyűlés által ? Hogy állítsa helyre állami háztartásunkban a nagyon komo­lyan félrebillent egyensúlyt, hajtsa végre a gyökeres reformot a közkormányzat Athenaeum 4. sz.

Next