Athenaeum, 1874/6. kötet

1874-05-28 / 22. szám

II. évfolyam. Előfizetni íi­. félévre 6 ft. negyedévre 3 ft.­ 99.sz. Szerkesztői lakás. Budavár uri­ utca 42. sz. II. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. MÁJUS 28. AZ AKADÉMIA ÉS A MAGYAR NEMZETISÉG. (Az akadémia nagygyűlése alkalmából.) A magyar akadémia megalapítása óta — immár negyven éven túl — nem múlt esztendő, melyen ez intézet és a magyar nemzetiség közt fennforgó vi­szony ne képezte volna többek vagy kevesebbeknek, szellemdús vagy közön­séges módon, az ország és nemzet közál­lapota által inkább vagy kevésbbé indo­kolt elmélkedése tárgyát. A­ki tehát ma a felvetettük tárgyról beszél, igen közel jár azon határhoz, vagy talán azon belül is mozog, melyen túl az írás és gondol­kodás minden nemei közt az egyetlen tiltott tartomány fekszik. Neve tudvale­vőleg : le genne ennuyeux. Fájdalom, a magyar nemzet nem tar­tozik a sors azon kegyeltjei közé, kiknél a nemzetiség, a nemzeti lét kérdése va­laha letűnhetnék a napirendről. Az álla­mot képező nemzetek közt nem­csak nyu­gaton, de talán egész Európában egy sincs, mely e tekintetben hasonló hely­zetben volna. Nem szólunk a nyugati nagy nemzetekről. Ha náluk a nemzetiségi egyediség, az elkülönzés, a nemzeti kizárólagosság kérdés tárgyát képezi, akkor lényegileg mindig hatalmi kérdés forog szóban. Fennállásuk, érvényesülésük, államal­kotó jövőjük kétségtelen. Vitás csak az érvényesülés mértéke, a hatalom súlya lehet, melylyel a világ politikai és gaz­dasági uralmára, a polgárisultság miné­­műségére és haladására befolyni képesek, jogosultak legyenek. A kelet zűrzavarosabb képet nyújt- Államai közt csak egy van, melynek fennállása és jövője, sőt e jövő nagysága is kétségtelen. Oroszország ma még nem fejezte be a belső konszolidáció proces­szusát , mégis egy természeti törvény változhatatlans­ágával hatalmának üreg­­kedése évről-évre geometrikus arányok­ban halad előre. De a kelet többi né­peinek léte is aligha vonható kérdés alá. Bár kezdetleges kultúrai állapotuk ma még alig egyéb, mint a barbárság néhány erényének meg szilaj szenvedélyeinek és a nyugati civilizáció mételyes raffinement­­jának vegyüléke — mégis bírnak a jövő megélés és megszilárdulás biztosítékai­val. Még ama nép is, mely birodalmának szétmállását, állami dekompozícióját te­hetetlen fatalizmussal látja mind előbbre haladni, míg a nyugat napról-napra kiséri és jegyzi e bomlás tüneteit, hogy lelemé­nyes üzleti szelleme még a bukásból is kihalászsza a maga nyeresége percen­tjeit, mint a­hogy a nagy, bonyolult, veszendő csődtömegeknél a prókátorok és tömeg­­gondnokok szoktak, egyedül gyarapodni, — még a török nép is, ha állami fennható­sága valaha megbukik, a föld színéről nem fog letűnni. Faji, kultúrái, nyelvi rokonság nyithat számára új hazát és ha Európa talaján elsenyvedt, meglehet, hogy Ázsia nemzeteket és hiteket szülő rejtélyes, ősi földjén éltető megifjodást talál. Ha a szláv népek jövőjéről beszél­nek, az sem képzelhető minden törzs egyediségének fenntartása mellett, de éppen a rokon törzsek egyesülésének le­hetőségében rejlik jövőjük biztonsága. Nem erőszakos hódítás, fegyveres beolvasztás, hanem a rokon elemek ter­mészetes asszimilációja, ez ama nagy esély, mely Európa összes népeinek je- Athenaeum 22. sz. 43

Next