Athenaeum, 1874/8. kötet
1873-12-03 / 49. szám
II. évfolyam. Előfizetési Ár: félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. 49. sz. Szerkesztői lakug. Budavár uri utca 42. sz. VIII. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. 1UDAPEST, 1974. DECEMBER .9. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK FRANCIA- ÉS NÉMETORSZÁGBAN. (Második és befejező közlemény.) Mindazokban, akik valamely német egyetemből oly készültséggel kerülnek ki, hogy egyik vagy másik kollégámban mint tanárok működhetnek, azon erős meggyőződés él, hogy e minőségükben egy csomó hasznos munkát fognak véghez vinni. Jól tudják ők, hogy mi a tudomány, miként kell anyagot gyűjteni, mily mérvben járulnak szűk körre szorított munkálkodásaik az általános fejlődéshez. A pozitív kutatások foglalkoztatják őket, tények, melyeknek értékét a leggyakrabban nem nehéz konstatálni. Ilyképen szoros fegyelem alatt egy légió napszámos dolgozik hangya szorgalommal a közös célra. Ily feltételek alatt azt mondhatni, hogy alig van szükség valami különös tehetségre, elég a jóakarat. Minden fölvilágosult szellem fölfogja a módszert, s minden búvár tudja azt alkalmazni. Ha tévedések fordulnak elő, az író ellenében könnyű azokat kimutatni. De hogyan lehetne meggyőzni egy srót ízlés dolgában, aki saját fölfogását helyezi ellenébe a mások nézetének ? Nincs közös szabály, melyből kiindulva megbírálni lehessen a szellem termékeit. A tudománynak szabályai vannak, s ha valaki vét ellenük, utoljára is kénytelen beismerni tévedéseit. Valamely véleményhez való makacs ragaszkodás, mely annyi tehetséges fiatal embert tesz tönkre, lehetetlen a nyelvészetben, a régészetben, s minden oly tudományban, melynek módszere kétségbevonhatatlan. Az oly munka, melynél az iró biztosítva van a közvélemény elismeréséről, bátorítja az irót; egyik feladatot követi a másik; az értelem, amely szigorú fegyelemhez van szoktatva, nem csak bizonyos speciális kutatásokra nézve izmosodik, hanem minden társtanulmányra nézve is, s igy szerény kezdettel, a legmagasabb tárgyakig emelkedik, működési köre messze kiterjed a tudomány nagy hasznára. Ellenben mily bizonytalanságban van azon fiatal tudós, a ki jogot nyer a tanításra, a nélkül azonban, hogy bölcsész, vagy történész, vagy nyelvész lenne! Több esze, több ízlése van, mint a német tanárnak, de nincs tisztában aziránt, hogy mitévő legyen. Nincs tájékozva aziránt, hogy vannak könnyű, elemi kutatások, melyek kezdőkhöz illenek; nincs közös cél, melyre törjön. Az irodalmi tanulmányok kifejtik az egyéniséget, de ha közelebbről tekintjük a dolgot, az önbizalom csak látszólagos, igenis hamar ad helyet bizonyos műkedvelői kicsinylésnek; a megvető mosoly pedig csak gyönge fegyvere oly embernek, aki elégületlen önmagával, s aki el akarja rejteni valódi gondolatát. Egy bírálathoz szokott szellem nem menekülhet bizonyos adag ekpeticizmustól; azt a finomságot, melyet mások megítélésében fejt ki, saját egyéniségének megbírálásánál is alkalmazza; mintegy megszokja kétségbe vonni azon munkák komolyságát, melyekben az ízlésre van fő súly fektetve. Nem lévén se költő, se regényíró, de még szoros értelemben véve író sem, az által akar kiválni, hogy semmit sem termel. Ez az eset fordul elő az egyetemi tanárok nagy részénél, akik ezzel büszkélkednek, s nem éppen indokolatlanul: leg Athenaeum 49. sz. 97