Athenaeum, 1837/1. félév
1837-02-23 / 16. szám
Azonban ismerni a’ jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némellykor jó, vagy épen nemes tettet vigyünk véghez, de egész éltedet meghatározott elv szerint intézve, soha sem tenni mást, mint a’ mit az erkölcsiség kíván, ’s még akkor sem, midőn haszon , bátorlét, indulat’ heve , vagy szenvedelem’ ereje másfelé ragad; ezt hívják lénynek. És ez sokkal nagyobb, sokkal dicsőségesebb kincs , mintsem birtokába hosszú igyekezet nélkül juthatnánk. Még se hidd azt rendkívül fáradságosnak. Mert valamint hosszú út vezet a’ tudomány’ magasb polczára ; de a’ léleknek naponként újabb ismerettel gazdagúlása annak fáradalmait kedvessé teszi; úgy a’ lény’ pályáján a’ haladás’ önérzése, a’ szívnek mindég nemesb vonásokkal ékesülése, ’s az a’ mondhatatlan édes jutalom, mit minden jó tett önmagával hoz, virágokat hintenek. Sokan nevezék a’ pályát tövisesnek; de irigy nekem: az embert éltében sokszor éri szerencsétlenség, jót ’s gonoszt egyformán. A’ különbség csak az, mert a’ gonosz úgy nézheti azt, mint büntetést, melly őt leveri, a’ jó pedig, mint történetesen keresztülfutó szélvészt, mellynek az ő lelkén hatalma nincs. Azért élted’ minden órájában tisztelettel és szeretettel fordítsd a’ fény felé tekinteteidet; soha ne múlass el egy alkalmat is, mellyben jót tehetsz; ’s ha a’ tett némellykor pillantatnyi hasznoddal, ’s kívánságiddal ellenkeznék , szoktasdakaratodat, hogy rajtok győzedelmeskedjék; így fogsz a’ pályán lassanként és észrevétlen akadály nélkül járhatni; igy fog a’ szép’ és jó’ szerelme benned örökre hervadatlan virággá kifejleni; így fogsz olly erőre juthatni , hogy egykor nagyot is mívelj , korodra ’s a’ jövendőre munkálj, ’s társaid’ körében tisztelet’ és szeretet’ jelenségei közt említessél meg. A’ világ az emberben és emberen kívül olly merész, olly nagy, olly szívemelő vonásokkal van rajzolva! Igyekezzél azokat szemlélvén kebledet magas érzelmekkel megtölteni. Nem szeretem az ábrándozni; de a’ legjózanabb, legvilágosabb tekintet mellett is lehet felmelegedni: mint nagy ismeretű művész az előtte függő példány’ látásán felmelegszik ; ’s annál inkább, mennél tisztább valóságban tűn elébe minden vonás, melly azt halhatatlan művé alkotja. Illy felmelegülés, illy emelkedő érzelem nélkül művész nem lehet ; ’s épen így nem lehet senki más, ki a’ köznépiségen felül lépni akar, ki magát nemes , ’s ha a’ sors engedi, nagy tettek’ cselekvésére készíti. Mert nem elég parányi tettekben gyakorolni a’ jót; az ember tökéletesülhető teremtmény, ’s mint ollyannak meg is kell magát bizonyítani. Minden, úgymond a’ költő, a’mi felfelé nem hág, lefelé sülyed; és így kell az emelkedni megszűnt embernek is sülyedni, ’s ki nem tudja, miképen őt a’ sűlyedés egyenesen az állathoz ragadja le? Imádd az istenséget ! ez legelső rendszabás Pythagoras’ aranyverseiben, ’s úgy hiszem méltán. Semmi sincs a’ mi az emberi szívet annyira felemelhetné, következőleg az élet’mindennapi jeleneteiben, ’s a’ szenvedélyek’ és indúlatok’ örök ostromában hozzáragadt szennytől annyira megtisztíthatná, mint az istenség’ nagy gondolatával foglalatoskodás. Akár merre veted e’ temérdek mindenségijén tekinteteidet, mindenfelől egy végetlenűl bölcs, nagy, és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény’ jelenségei sugárzanak feléd. A’ legmesszebb ’s legközelebb, legnagyobb és legparányibb alakban, egyenként és egyetemleg, lehetetlen czélra sietést és czélra jutást, származatban és enyészetben örök fenntartási rendszert nem látnod. És ezen egység a’ millióm különbféleségben ; e’ szakadatlan láncz a’ legnagyobbtól a’ legkisebbig ; ugyan azon anyagok’ olly végetlenül változó, olly végetlenül sokféleképen alakúló vegyűlete; e’ temérdek hatás és visszahatás közt fennálló egyetemi nyúgalom; e’ képzeletet meghaladó terjedtség és szám; olly tekintetek, mik az érző gondolkodó embert ellenállhatatlanúl magasb körbe vonják fel. ’S ha mindezek’ ’s az ilyenek’ szemlélete által a’ hatalom’ és értelem’ temérdek összehatásának ideája lelkedben fellobbant, ’s a’ fellobbanás’ fénye tisztán állítja elődbe annak tudását, hogy mindent a’mi vagy, a’ mivé lehetsz, mindent a’mit gondolsz, értesz, akarsz, cselekszel és érdellesz, szóval egész lényedet, fenntartásod’ ’s tökéletesűlésed’ minden eszközeit egyedül e’ hatalmi és értelmi összehatásnak köszönheted, akkor fog kebeledben felébredni a’ csudálat’, tisztelet’ és hála’ legmélyebb érzeteinek azon kimagyarázhatatlan vegyülete, mit emberi nyelven imádásnak mondanak. Ez az, ami az előttünk lebegő 16.