Athenaeum, 1837/1. félév

1837-02-26 / 17. szám

431 épen olly nehéz, mint a’ játékszenvedelem­­böl; ’s melly a’ lelket épen úgy elzsibbaszt­ja, ’s minden munkára és hatásra alkalmat­lanná teszi. Könyvet írni: ez is egyike korunk’ be­tegségeinek. Ki kenyérért írogat, az mél­tóbb szénásra, mint a’ ki napszámért kapál. Kit hajlandósági vonz írásra, jusson eszébe : miképen hajlandósági és tehetség két külön­böző dolog; ’s ki a’ hajlandóságot tehetség­nek veszi, az mindég csalatkozik. Több kí­vántatik az írótól, mint a’ beszélőtől. En­nek szavai elhangzanak, az iró pedig mara­dandó bőrökbe önti gondolatait, ’s messze vidéken ’s jövendőben is óhajt olvastatni.— Azért, ha valaha könyvirásra kedved leend, vizsgáld meg jól magadat: gyűjtöttél-e elég erőt, tapasztalást és tudományt?. Mert olly ember is, ki a’ maga életkorét híven betölt­­vén, jámborsága és szorgalma által tisztele­tet érdemel, nevetséges leend, mihelyt azon pályára lép, mire természet­etét nem szán­ta. Kinek a’ közönségesen , a’ mindennapin felülemelkedni erő nem jutott, az kitetsző helyre ne álljon. ’S ez intés itt az írónak adva , minden más helyzetbeli embernek szól. Nem boldogtalan volt az, mond a’ költő, kinek születéséről ’s haláláról a’ világ sem­mit sem tudott. E’ tanítás a’ pórnépre néz­ve helyes lehet; de ki fennérzést nyert sor­sától, ki magasbra törekedő társaságban a’ szép’ és jó’ példáit jókor szemlélhette, an­nak kötelessége úgy élni, hogy a’­pórnépen felülemelkedve, a’ mindennapiság’ keskeny köréből kiléphessen, ’s nevének maradandó emléket szerezzen. Hazát és emberiséget csak jelesek boldogíthatnak, ’s e’ czélra mili­­kálás’ kötelessége alól nem vétetik ki más, mint a’ természettől tehetség nélkül hagyott szerencsétlen. Sok út visz magasra, ’s ez útak közt nem egy van, melly mindenkinek hatalmá­ban áll. Ha bámulatos művet írni, fontos ütközetet nyerni, phidiási szobrot alkotni, országos alkotmányt alapítani ’stb. nem min­dentől telik, de elveit ’s érzéseit minden megtisztíthatja, magát erény-követésre min­den szoktathatja, hasznos ismereteket min­den gyűjthet, ’s napjait czélirányos tettek­ben minden e töltheti. Ne hidd, mintha a’ terhektől ’s kötelességektől, mik reád, mint szabad nemzet’ polgárára, természetesen há­romlanak, tehetséged’ kicsinyvoltának színe alatt magad’ felmenthetnéd. Lángerő kevés­nek adatik; azonban minden egészséges lé­lek hosszú szorgalom által más’ tudományát, tapasztalását, példáját magáévá teheti, he­lyesen ítélni ’s pontosan egybehasonlítani megtanulhat, ’s vizsgálat ’s gyakorlatnál fogva a’ teremtő lelket ha el nem érheti, hozzája legalább közelíthet. Többször mon­dám: az élet’ fő czélja — tett; ’s tenni magá­ban vagy másokkal együtt, senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy! ’s tégy minden jót, a’ mi tőled telik, ’s mindenütt, hol alkalom nyílik; ’s hogy minél nagyobb sikerrel te­hess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szün­telen igyekezzél. Hol élő példából ’s tulajdon tapasztalá­sodból tanulhatsz, ott tudományod legjobb alapon áll. Tettlegi tudományt találsz a’ világ’ történeteiben is, ’s kincs gyanánt kell tartanod azon következményeket is, miket a’ nagy emberek saját tapasztalásaik után fel­jegyeztek. De a’ mit a’magányos tudós elő­re feltett elvekből kikövetkeztetett, ’s össze­illetett rendszerben előadott, kétkedve te­kintsd meg. Mert észleges vizsgálatokat ra­gyogó színbe öltöztetni könnyű, életre al­kalmaztatni pedig nehéz ’s nem ritkán ve­szedelmes. Minos és Lykurgus, Solon és Py­thagoras tettleges bölcseséggel alkották ösz­­ve a’ köztársaságokat; ’s midőn Aristoteles az igazgatás’ tudományát rendszerbe fogla­­lá, nem tett egyebet, mint a’ mit a’ maga orgánumának írásakor cselekedék vala. Va­lamint itt az emberi ész’ szokott járását ki­tapogatván, azon rendet , mi szerént az ele­jétől és egyetemleg gondolkozni meg nem szűnt, tapasztalás után leírá; úgy amott a’ régi és új országa­­­kotrányok’ módját és ál­lapotát vizsgálé meg, ’s a’fennálló valósá­gon építé tudományát. Minden ismeret’ kútfeje a’ tapasztalás. Nem elég tudni: Athénében ’s Romában, An­gliában vagy Amerikában mi és miképen volt vagy van? Ugyan azon idea különböző fe­jekben, különböző helyben, korbaji és kör­­nyületben különböző foganattal munkálhat. Tapasztaláson épült viszgálat­ fog megtaní­tani , hol a’ hiány ? hol a’ tenni való ? ’s mi a’ különféle eszközök közt választásra ér­demes? Fordíts a’ népek’ kifejlési történe­teikre mély figyelmet. Egész nép, mint egyes

Next