Athenaeum, 1837/1. félév
1837-03-26 / 25. szám
495 volt. Mindenkor igen egyszerűen öltözve, egy kis kalapot viselt azon módon mint uralkodója , kivel gyakran fölcserélték, kivált midőn kocsizott. Mindig legerősebben ügetve vagy vágtatva lovagolt ’s igen szép lovai volttak. Fővadászmester létét tökéletesen igazolá az által, hogy a’ vadászatot szenvedélyesen szerette. Ha madár repült el fölötte, a’ kantárt lova’ nyakára ereszté, ’s karjaival egy lövő vadász’ mozdulatát utánozá. Azt mondják, hogy uralkodó indulatának kielégítése végett egy napon Fontainebleauban olly tréfára von szabadságot, mellynek reá nézve igen kellemetlen következései lehetének, ha őt Napoleon kevésbbé szerette volna. Egy nappal azelőtt parancs adatott vadászatra. Midőn most Berthier a’ császár előtt megjelent, ’s ez őt kérdező, miilyen idő volna, amaz így felelt: ,Rosz idő van, sire.‘ „Hát hogy’ fog menni a’ vadászat?“ .Igen roszúl, a’ kutyáknak nem lesz szaglatok. „Ez esetben el kell azt halasztanunk.“ ,Ám legyen úgy, sire.‘ „Tehát holnapra.“ Az adott parancs tüstént visszahúzaték. Tizenegy órakor a’ császárnőjéhez ment reggelizni. Gyönyörűen sütött a’ nap. Mindketten abban egyeztek meg, hogy nyílt kocsin kissé kirándulnak Berthier-vel. Napoleon Iavalá, de azt hozák neki hírül, hogy Berthier elutazott Gros-Boisra *) vadászni. Szerencsére a’ császár nem neheztelt a’ tréfáért, hanem megelégedett azzal, hogy nevetett , noha föltette magában, a’ vadászatra nézve fővadászmestere’ szavának többé nem hinni. Minden buzgalma ’s azon határtalan elszánás mellett, mit fejedelme’ szolgálatára szentelt, Berthier mégis rendkívül nyájas volt beszédében ’s magaviseletében. A’ császárral a’ körülményekhez képest különböző hangon beszélt, meghitten , ha csupán mulatsággal foglalkoztak; ellenben tisztelettel teljesen, ha valamelly komoly tárgyról értekeztek , ha parancsokat vett, vagy ha az előbbi parancsok’ teljesítése felől tudósítást adott. Ez utolsó esetben kalapját szüntelen kezében tartotta, ’s nem közelített a’ császárhoz, vagy nem távozott el, hogy magát meg ne hajtotta volna. Minő tiszteletet, sőt szinte félelmet gerjesztett Napoleon az őt környezőkben, megítélhetni azon módból, mellyel saját családjának általa leginkább kedvelt tagjaihoz viselteték. Mindnyáját gazdaggá ’s hatalmassá téve; mindazáltal irántok még is bizonyos büszkeséget tartogatott és akarathatalmat, melly neki olly nagy mértékben volt sajátja. A’ nápolyi király (Mihrai Joachim) kétségkívül egyike volt azoknak, kiket Napoleon vitézségükért leginkább becsült. Valóban Mirat, játékszíni öltözete’ daczára, melly szembetűnő ellenűséget képezett sógora’ ruhájának egyszerűségével, még is legjelesb lovagvezér volt a’ hadseregben. Átható nézése, azon ügyesség, mellyel az ellenség’ állását, valamint a’ maga erejét is felfogni tudta, hideg rettenthetlensége a’ veszélyben, katonás magatartása, magas termete ’s bajnoki viselete ; mindez, lovai’ szépségéig’s erejéig, neki egy hajdankori hős’ tekintetét adta. Lovassága előtt minden veszélylyel daczolt, ’s behunyt szemmel rohant az ellenség’ sűrű rendei közé. Murat’ őszintesége, eltökélett hangulata, ’s mindig nyugodt tekintete, ollykor részvétlenséggé fajultak. Azon gyorsaság, mellyel a’ reábízott dolgokat végrehajtotta, tetszett a’ császárnak, ki azonfelül társalkodásában is, úgy látszék, kedvét találta. Victor szeszélye a’ nápolyi királyt soha sem hagyta el, még a’ leghevesb és gyilkolóbb csatában sem. Mindig tartott készen valami nevetőset, és ritkán szalasztotta el az alkalmat, hogy valamelly szójátékot koholjon, bármilly roszúl járhatott volna is. Azért is sógora csak katonai tekintetben ügyelt reá. Mihelyt politica jött szóba, Bassano, Berthier, Caulaincourt vagy más akárki felé fordult, ’s Murat azonnal eltávozott. Szemmel látható volt, hogy többé nem akart vagy nem tudott a’ beszélgetésbe elegyedni. — Csatában vagy hadmeneten a’ császár, kinek Murat balfelén volt, vele a’ legföltünöbb ellenűséget képezé. Gondolhatni, minő tekintete volt Napóleonnak, minden czifrázat nélküli kis háromszegü kalapjával, szürke vagy kék köntösével, alacsony termetével, pokrolos hasával, ritka és simán fekvő hajával, ügyetlen lovaglásával, sógo- *) Kies mezei jószág, 6 postaórányi távolságra Paristól. Még tu'~* is Berthier’ özvegyének birtoka. 25 *