Athenaeum, 1838/2. félév

1838-09-16 / 23. szám

tisztviselői és gyors bánásmódjai legyenek. Hanem a’ központi hatalomnak, melly úgy van szerkezteive mint az amerikai, mindig könnyű leend erőteljes)) ’s hathatós!) cselek­vés módokat hozni be a’szükségekhez képest. Nem áll tehát, a’ mit gyakran emlegetnek, hogy az új világ’ köztársaságai el fognak enyészni, mivel az egyesült státusokban sem­mi központosítás nincsen; az amerikai kormá­nyok nemhogy eléggé központosítva nem volná­nak, sőt mondhatni, szerfelett is vannak, mint majd alább meg fogom mutatni. A’törvényhozó gyűlések naponként elnyelik valamelly darab­ját a’ kormányzó hatalmaknak. Azok mind ma­gokban akarják ezeket egyesíteni, mint a’ conventio cselekedett. Az így központosított társasági hatalom szüntelen kézről kézre jár, minthogy a’ nép’ hatalmának alá van rendel­ve. Gyakran megtörténik , hogy nem bír böl­­cseséggel ’s előrelátással, mivel mindent te­het. Ez, a’ mi rá nézve ártalmas. És így maga erejének, nem pedig gyengeségének következménye az, melly őt egykori elenyé­­széssel fenyegeti. A’ hatósági központosítás’ nemlétének Amerikában több különböző következési­ van­nak. Láttuk, hogy az amerikaiak a’ hatóságot csaknem egészen elszigetelték a’ kormány­tól; ebben, véleményem szerint, túl mentek a’ józan okosság’ határain; mert a’ rend még a’ másod rangú tárgyakban is nemzeti érdek.*) Nem lévén a’ statusnak a’ birodalom’kü­lön pontjain elhelyezett tulajdon tisztviselői, kiknek egy közös ösztönt adhasson, innét az következik, hogy ritkán próbál általános po­­litiai szabályokat felállítni. Már ezen szabá­lyok­ szüksége elevenen érezhető. Az európai ember gyakran észreveszi annak hiányát. A­­zon úgytetsző rendetlenség, melly a’ külszí­nen mutatkozik, eleinte azt hiteti el vele, hogy itt a’ társaságban teljes fejetlenség’ u­­ralkodik; csak midőn a’ dolgok’ velejét vizs­gálja , látja által csalódását. Némelly vállalatok egész statust érdekel­nek, ’s nem hajtathatnak végre, mert nincs semmi nemzeti hatóság, melly azokat igaz­gassa. A’ községek’ és megyék’ gondjaira hagyatva, választott ’s ideiglenes emberek­nek átadva, semmi sikert nem mutatnak, vagy semmi tartósat elő nem hoznak. A’ központosítás’ pártosai Európában azt állítják, hogy a’ kormányzó hatalom jobb gondot visel a’ helységekre, mintsem magok viselhetnének. Ez igaz lehet akkor, ha a’köz­ponti hatalom felvilágosúlt, a’ helységek pe­dig nem ; ha amaz munkás, ezek pedig mun­­kátlanok; ha amaz cselekedni, ezek engedel­meskedni megszoktak. Tudnivaló az is, hogy minél nagyobbra megy a’ központosítás, annál nagyobbra nő e’kettős irány is; ’s annál szem­betűnőbb leend egyik fél’ tehetősége ’s másik fél’ tehetetlensége. De tagadom, hogy így legyen a’ dolog akkor, ha a’ nép felvilágosúlt, saját érdekeire nézve felserkent, ’s azokról gondolkodni meg­szokott, mint az Amerikában vagyon. Sőt meg vagyok győződve, mikép’ ezen esetben a’ polgárok’ összes ereje mindig nagyobb hata­lommal birand a’ társasági jóllét’ előh­ozásá­­ra, mintsem a’ kormánynak tekintete. Meg­vallom, nehéz kijelölni egész bizonyossággal az eszközt, mellyel egy alvó népet felébreszt­hetni, hogy neki eddig nem bírt hajlamokat és világosságot adjunk; elhitetni az emberek­kel azt, hogy saját dolgaikkal maguknak kell foglalkozniok, jól tudom, nehéz vállalat. Gyakran kevesebb bajba kerülne részvevőkké tenni őket egy udvari szertartás’ apróságai, mint közös hajlékuk’ kiigazgatása iránt. Hanem egyszersmind úgy vélekedem, hogy midőn a’ központi hatóság azt tartja maga felöl, mintha ő a’ legközelebbről érdekeltek’ szabad össze­­munkálását teljesen kipótolhatná, csalatko­zik, vagy csalni akar. A’ központi hatalom, bármi felvilágosult­nak, bármi bölcsnek képzeljük is , nem fog­hatja fel egy maga egy nagy nép’ életének minden részleteit. Az tőle nem telik, mert illy munka meghaladja az emberi erőt. Mikor csu­pán saját gondjai által akar teremteni ’s moz­gásba hozni annyi különböző jogokat, igen tökéletlen következl­énynyel is megelégszik. ' 23 * *) A’ statust képviselő hatalomnak, úgy tartom, még mikor nem maga igazgat, akkor sem szabad ki­­vetköztetni magát a’ helybeli igazgatásra felügy­e­­lés’ jogából. Teszem, például, hogy a’ kormány­nak minden megyében, bizonyos helyen, egy ügy­­viselője volna, ki a’ községekben és megyében elkövetett vétkeket a’ birói hatalomnak feladhat­ná, valljon így a’ rend nem nagyobb egyforma­sággal tartatnék-e fenn, a’ nélkül, hogy a’ hely­ségek’ függetlensége sérelmet szenvedjen? Sem­mi ehhez hasonló Amerikában nem létezik. A’ me­gyék’ székein fölül semmi ott nincsen, és ezen székek úgy­szólván csak történetből jutnak azon hatósági vétkek’ ismeretéhez , mellyeket zabolázni kötelességük.

Next