Athenaeum, 1838/2. félév
1838-10-25 / 34. szám
539 540 amelly szorosabb értelemben egyedül neveztetik polémiának, az igazság, tehát tudomány’ kifejlődésére minden időben védtelen befolyása volt, mint ezt a’ literaria história bizonyítja. Az igazság’ kimutatása tudniillik mély búvárkodást, következésképen időt kíván , miben a’ szóbeli vitatkozásoknál szűkölködünk ; továbbá az ezekkel összekötött nagyobb nyilvánosság? tehetségeinket végső erőködésre készteti, ’s így minden kellékek egyesülnek, nem csak az igazság’ kinyomozására, hanem élénk és hathatós előadására is. Rousseau’ levele Beaumont párisi érsekhez, Junius’ levelei ’s Lessing?’ Klotzellen intézett phsilippicája , azért nem csak a’ hatalmas polémia , hanem egyszersmind az élénk és hathatós próza’ eddig; felül nem múlt remekei. Illy gyümölcsöket azonban, magára nézve, csak az arathat, ki tiszta kebellel, az igazságtól buzdítva, polemizál. Az illyen elismeri ellenfelében az észt; mert esztelennel nem lehet azon czélból vitatkozni, hogy az igazságot kinyomozzuk ; hathatósan ugyan , de nyugodtan szól, ’s még hiúságát is alárendeli az igazságnak; ’s így győzzön vagy húljon el a’ harczban, mindig becsülettel él és hal; mert ha az igazság’hű szeretetét az emberben nem tiszteljük, mi létezhetik azon kívül benne, a’ mit még tisztelhetnénk? Az önérdeke mellett polemizáló ellenben mindig csak a’ diadal’díjáért küzd; győzni, a karjaelly úton és módon, akármelly fegyverrel. De ha igaz, hogy az igazság rendeltetésünk’ ’s ennélfogva társasági életünk’ czélja is, ’s ez ott fenn nem állhat, a’ hol,önséges okokból indíttatva, a’ tévelygés és előítélet’ bálványai kiállíttatnak, úgy tagadni nem lehet, mikép az emberiség’ érdeke kívánja, hogy az igazságtalan megtámadó helyett az igazság’ védője diadalmaskodjék. Ki igazság ’s jog ellen vi, életben vagy literaturában, az emberiség ellensége ’s önséges indító okai, eszközei és czéljai’leleplezée, minden becsületes embernek — legalább annak, a’ ki ezt teheti — kötelessége , mint emberi kötelesség igazságtalanul megtámadott felebarátunkat védeni. Ez okoknál fogva egyszersmind világos, hogy az igazság mellett vívónak a’ diadalmat kezéből kicsikartatni engedni nem szabad , ’s ha ennélfogva igazságtalan és személyes fegyverekkel támadtatik meg, hogy azt sikeresen visszaverhesse, némileg hasonló fegyverekhez nyúlnia kell, nem ugyan koholmányokhoz ’s rágalomhoz, erre soha sem szorúl ’s ezzel igazságos figyét csak koczkáztatná, hanem legalább annyiban, a’mennyiben a’megtámadó’ önséges indító okai eszközei ’s czéljai’ leleplezése polémiájának szükségkép személyes irányt ad; mi arra nézve elmulaszthatlan, hogy a’ közvélemény’ ítéletét megállapíthassa ’s a’ bűnösöket a’ Nemesis elérhesse. Még az illy polémia sem haszonnélküli, nem ugyan a’vitatkozókra, hanem a’ közönségre nézve. A’ zaj összecsődíti a’ sokaságot, tudakozódjak annak oka iránt, részvétet gerjesztetnek, ’s végre önszemekkel látni. ítélni akarnak ; ’s így megtöretik a’ közönségben a’ vis inertiae ’s ollyanok is belé vonatnak a’ literaturába, kik máskép részvétlenek voltak. A’ botránkozás pedig, melly a’ heves polémiát követni szokta, a’sokaságot vissza nem ijeszti; mert ez szereti az erős szereket, mindenek felett pedig a’ nagy, borzasztó látványokat. Alkalmazzuk ezen elméletet a’ Hírnök’ polémiájára, hogy azt, szerkesztőjével és segédjével együtt, közelebbről megismerhessük. A’ Hírnök’ vitatkozási álláspontja programmájából kitűnik. A’ 73. számú Hírnök’ szemléje szerint ez velejében: ,,a’ constitutionalis előre haladásnak, az óvatos ’s megfontolt, ’s ugyan azért lassú javításoknak, minden szerény vélemény és nézet’ kihallgatásának, ’s az ország’ reális érdekeinek hirdetése és előmozdítása“. Lehet-e valamelly hírlapnak ennél szebb ’s igazabb programmája? Itt az igazi közép a’ hittelenkedő ’s azért rontó újítás, ’s tespedés közt ki van mutatva. Ezen programmát ennélfogva igazi okokkal ’s csak igaziakkal lehet támogatni ’s a’ szerkesztő és segéde teljesen megfelelnek tisztöknek, ha hírlapjokat ezen szellemben szerkesztik, ’s Századjukban ezen programma’ eszméit komolyan, nyugalommal, a’ nemzet’ szelleméhez ’s műveltségi fokához mérve, fejtegetik ’s magyarázzák. De tette-e ezt Orosz József és segéde Csató Pál? ’S birnak-e ehhez elegendő philosophiai, politicai ’s históriai tudománynyal, emberes világismerettel? Az eddig adott próbák ellenkezőt bizonyítanak. Polemiájuk felvilágosítás helyett boszonkodást gerjesztett is végre