Athenaeum, 1838/2. félév

1838-07-15 / 5. szám

vas füvek’ családja ritkán zavartatik itt meg kétszékü növények által. Itt többnyire azon fenyér­ vidékzet látható, m­elly éjszaki Ázsia’ vadabb részein uralkodik. A’ Chimborazo’ vi­­rányát általában kevesebbé találtuk gaz­dagnak mint a’ többi havas hegyekét Quito körül. A’ sisofuni magas síktól kezdve elég me­redeken kell emelkedni a’ Yana Coche kis ta­váig. Eddig öszvéren maradtam ’s csak néha szállok le, növényeket gyűjteni. Yana Coche nem érdemli meg a’ tó nevet, mert alig 130 lábnyi átmérős kerek medencze. Az ég egyre borultabb jön ’s a’ Chimborazo’ csúcsa csak néhány pillanatnyira jön egyszerre látható. Múlt éjjel sok hó esett, leszálltam. 13,500 lábnyi magasra jutottunk. Bonplainl az örök hó’ vonaláig lovagolt, azaz a’ Montblanc’ma­gasságáig, melly hegy itt, e’ szélesség alatt (1° 27 ) nem volna mindig hóval fedve. Itt hátra hagytuk a’ lovakat és öszvéreket. Száz ötven ölnyire a’ Yana Coche kö­rül végre csupasz sziklákat láttunk; addig a’ fű minden geognosticai vizsgálatot megaka­­dályoza. Nagy sziklafalak , részint idomtalan oszlopokra szaggatva, emelkedtek az örök hóból előre. Az oszlopok igen vékonyak ’s ta­lán 50—60 lábnyi magasak. Egy csoport ma­gán állott ’s árboczok’ és fatörzsökök’ képét mutatta. A’ meredek falak a’ hótájon által egy keskeny szikla-szegélyre vezettek, melly a’ tető felé vonult, ’s egyedül oda menete­lünkre utat, mert a’ hó olly lágy volt, hogy féltünk rá lépni. Az ösvény egyre keskenyebb és merede­kes­ j­­len. A’ bennszülöttek 15,600 lábnyi ma­gason , egyen kivül, mind elhagytak bennün­ket és sem kérés sem fenyegetés nem bírhatta őket a’ tovább menetelre. Az indusok azt ál­­­ltták, hogy a’ lélekzésbajokban inkább szen­vednek mint mi. Nagy erőlködés és tartós munka után magasbra jutottunk, mint re­­ményt­etök, minthogy egészen ködbe vol­tunk takarva. A’ sziklaszegély (spanyolul igen jól cuchi ill­a­t késház-nak nevezve) néhol csak S—10 ujnyi széles. Balról a’ mélységet nagy hó rejté el, jobbról borzadva nézénk egy 800—1000 lábnyi mélységbe, mellyből függő­leges, csupasz sziklatömegek nyúltak fel felé, hótakaró nélkül. Mindig ezen oldalra hajlot­tunk, mert balról még borzasztóbbnak látszott a’ mélység. A’ magasbra hágás most bajo­sabb lett, mert a’ szikla egyre porhanyóbb lön ’s apró darabokra foszlott. Gyakran keze­inkkel kelle kapaszkodnunk. Most a’ tetőt egy pillanatig sem lehete már látni ’s ez okból kétszeresen kiváncsiak voltunk, meddig kellend még hágnunk. 17,300 lábnyi magason valánk. Lassanként rosszul kezdénk lenni, ’s a’ hányni vágyással szédü­lés is állt be, melly a’nehéz lélekzésnél is alkalmatlanabb lett. Egy San Juan városabeli mestiez nem akart bennünket csupa jóságból elhagyni. Erős földmíves volt, de nálunk töb­bet szenvedett. Ajka ’s ínyei vérzének, sze­mei is egészen véresek voltak. De e’ tüne­mények nem háborítottak bennünket, mivel már az előtt magunk is tapasztaltuk. Az ó spanyolok ezt hegyi kórnak nevezték’s minden tekintetben igen hasonlít a’ tengeri nyavalyához. Pichincha vulkánon egyszerre, előre ment vérzés nélkül,­olly erős gyomor­fájást és szédülést érezék, hogy kísérőim ön­tudásom nélkül emeltek fel a’ földről. E’ tü­nemények különböznek a’ kor, test-alkat, bőrgyengédség’s a’ volt izom-erőltetés szerint. A’ köd egyszerre eloszlott, ámbár a’ le­vegő csendes maradt. Még egyszer ’s köz­vetlenül előttünk ismertük meg a’ Chimborazo’ kupolaképü csúcsát; a’rá felhághatás’ remé­nye felvidorítá erőinket; a’ sziklaszegély is­mét szélesebb, jön, bátor léptekkel iparko­­dánk előre, mikor­ hirtelen egy 400 lábnyi mély és 50 láb széles mélység törekvésünk­nek győzh­etlen akadályt vete elébe. Túl raj­ta azon irányban láttuk a’ sziklaszegélyt to­vább vonulni, de kétlem, fel visz-e egészen a’ csúcsig. A’ mélységet nem lehetett meg­kerülni. Egy óra volt délután: 18,097 párisi láb magasságra jutánk ’s ha La Condemines jól becsülte a’ Chimborazo’ magasságát, még 1224 lábnyira kellett volna emelkednünk, a’ mi a’ római Péter-egyh­áz’ magasságát há­romszor üti meg. Csak kevés ideig maradánk e’ szomorú magányban, mivel csakhamar köd fogott körül. A’ Chimborazo’ tetejét nem lát­tuk immár, nem a’ körül fekvő havas hegye­ket, nem Quito’ magas síkjait. Mintegy elszi­getelt bennünket a’ köd-gomolyag. Csak né­hány komod kísért bennünket az örök hó’ ha­tárán belülre. Rompland 15,000 láb magasan

Next