Athenaeum, 1839/1. félév

1839-02-14 / 13. szám

.A'/ .kl 3j'J M! J j/J, TUDOMÁUTYOK.’ ÉS SZÉPMŰVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: BAJZA. — mbharmadik ÉV»«»*—— Tartalom­­ Kisfaludy Károly’ munkálkodása’ criticai irányáról (Szontagh Gusztáv). — Perzsia ’s a’ per­zsák. Folytatás. — Történet (Erdélyi). — Halál egy botlás miatt. Vége (V—a). — Egyveleg. Első félév. Pest. feb­ruarius* 14. 1839. 13. mám. Kisfaludy Károly' m­iunkálkor lásd criticai irányáról. Olvastatott a* Kisfaludy-társaság’ második közülésében, febr. 6. 1839. Nagy tekintetü gyülekezet! A’ Kisfaludy­­társaság, egyik ülésében, azt h­atározá, hogy annak, kinek nevét viseli, emlékezetére, munkáiból koronként válogatott darabok ol­vastassanak, ’s az előadandó tárgy felett egyik vagy másik tag néhány felvilágosító szót mondjon el. A’ feladat ez alkalommal rám bízatván, Kisfaludy Károly’ munkái’ tizedik kötetéből azon criticai töredékek’ egyikét vá­­lasztám e’ czélra, mellyek eredetileg, ’s pedig még 1826-ban, a’ Kritikai Lapok’ számára voltak írva; de időközben, változott körül­mények mellett, mint egész elavulván, csak némelly részben vétettek fel munkái közé; ’s választám azon három epigrammot, mellyeket boldogult társunk saját drámai zsengéi ellen szórt, ’s miknek a’ Pályalombok közt kell vala helyt foglalniok, ha a’ sokkal később megindult Kritikai Lapok’ kiadója, barátja’ kora halálán érzett mély bánatában, iránta olly szigorúságra keményedhetik, millyet Kis­faludy Károly önmaga ellen gyakorla. Szán­dékom pedig itt boldogult társunk’ criticai szelleméről, vagyis munkássága’ criti­cai oldaláról értekeznem, sőt, a’ meny­nyiben a’ részt csak az egésznek áttekintete után ismerhetjük meg voltaképen, előrejáró­kig, művelődéséről ’s írói munkásságáról ál­talában is szólani, érintvén egy­úttal azon körülményeket, mellyek idejében ’s előtte li­­teraturánkban divatoztak, mint a’ mik törek­vései’ ’s ezek’ fontosságának magyarázatára elkerülhetlenek. Elhúnyt íróink közűl, nézetem szerint, ki­vált hármat, lehet és kell újabb literaturánk’ alapítóinak, sőt jóltevőinek tekintenünk: Révait, Kazinczyt és Kisfaludy Ká­­r­o­l­y­t. Jóltevőinek! Engedelmet a’ szóért. Ko­runk’ feladata: nemzeti nyelv- és literatura által egyesülni, nemzetiségünket megállapí­tani , műveltségünket kifejteni; ’s azért min­denek felett azok érdemlik hálánkat, kik e’ legbelsőbb szükségeink’ kielégítésére áldozák éltöket, e’ törekvésben a’ legfoganatosabb e­­lömenetellel munkálkodtak. Minden művelt­ség’ csirái ugyan, jól tudom, idegen nyelv ’s literatura által ébrednek fel; ’s miután a’ 13

Next