Athenaeum, 1840/1. félév

1840-03-26 / 25. szám

388 hozónak bélyegezte. ’S kellemetlenül vagyunk meglepetve, midőn illy véleményt még egy világos fejű Verancztól is olvasunk, ki egy, a’ budai basához irt levelében !) a’ kalmárságról ekként nyilatkozik: „Tudja nagyságod, hogy illy, kereskedéssel foglalkodó emberek a’ világ’ nadályai. Miként ezek soha el nem telnek a’ test’ nedveivel, úgy a’ kereskedők sem pénzzel.“ E’ véleménynek pedig, miután közönséges vala, károsabb befolyása volt a kereskedésre, mint talán első tekintetre gondolnék: az elnyomást, a’ rablásokat ápolta, a’ fosztogatás’ vágyát ingerlette, midőn azt, mintegy viszonzásnak, az alattonban elkövetett csalásérti kárpótlásnak nézetvén, némikép igazolta,’s így a’bűnt undokságától, a’ lelkiösmeretet falánkjától megfosztotta. Nem kevesbbé fonákok valának a’ nézetek, mellyeket e' korban magáról a’ kereskedésről találunk. Nem elvek által, mellyeket ész és tapasztalás igazol, hanem olly szakadékok által látjuk azt igazgattatni, mellyek által az néhány városokra szoríttatván, az egyedárusság, kárára az egész országnak, ápoltaték. Illyenek voltak a’ kizáró szabadítékok, ’s kivált az árumegállitás. Ezek azonban nem újszülöttei e’ korszaknak: miként a’ maga helyén említteték, az anjoui ház’ fejedelmeitől veszik hazánkban származásokat; ’s e’ korszak miattok csak annyiban vádoltathatik, mennyiben azokat megtartotta ’s megújította néhol ott is, hol azokat maga a’ kereskedés’ józanabb szelleme kiejtette gyakorlatból, így I. Ferdinand 1538 ban megújította Eperjesnek árumegállító jogát ’s egyedül azért, mivel a’ városiak neki hű szolgálatot tőnek a’ Zápolya elleni háborúban ’s hogy a’ vidéken az ő birodalmához tartozó városok közt is legyen egy, azon joggal biró, miután Kassa, melly annak gyakorlatában volt, Zápolya’ kezére jutott. Később az idegen pénznek, kivált a’ honinál roszabb lengyel dénárok ’s garasoknak az országban eláradását nem tudta törvényhozásunk czélszerűbb módon meggátolni, mint a’ régi, nagy részben már elavult árumegállitások’ fölélesztése által 2); minél fogva Lengyelország felé Kassa, Lőcse, Eperjes, Késmárk , Bártfa ; Osztrákország felé Pozsony és Sopron ; Morva felé Nagyszombat; Stájerország felé Zágráb és Varasd ismét visszahelyeztettek árumegállító jogaikba. — Miben állott e’ jog, sem az idézett törvényczikkek nem említik, sem más, ezen korbeli írónál nem olvastam; mivel azonban a’régi jog minden hozzátétel ’s változtatás nélkül élesztetik föl, egészen megegyeznie kellett a’ régibb illy nemű jogokkal; ezekről pedig elég világos tudósítást ad egy XVdik századbeli kézirat *), mellyben Budának következő árumegállító jogait olvassuk: minden, a’ városba jövő idegen kalmár köteles volt lakhelyet állítani 's portékáit ott árulni; a’ vásár’ elmúltával azokat más városba vinni tilalmaztatott; ki e’ szabályt megszegé, áruit vesztette el. Minden árut, melly akár hova ’s akár honnét szállíttatván, vásár’ idején kivűl is keresztül vitetett a’ városon, ott letenni ’s bizonyos ideig áruba kelle bocsátani ; ki a’ várost, midőn az útjában esett elkerülte , a’ városiaktól szabadon kifosztathaték. Az illy városokban idegenek egymással semmi adásverésbe nem bocsátkozhattak ’s minden portékát, melly a’ vásárról felmaradt, ha haza vinni nem akarta, csak városi kalmárnak adhatta el az idegen; tiltatott továbbá ezeknek kicsinyben árulni, ’s mindennemű portékára nézve szorosan meghatározva volt a’ legkisebb mennyiség, mellyen alul idegen áruba nem bocsáthatott , p. o. a’ finomabb posztóból egy végen, durvábból három, öt és tíz végen, vászonból minősége szerint három vagy hat végen , selyemből három, négy, hat fonton stb alul áruba bocsátani tilalmas volt minden idegennek, stb. Milly szűk és fonák nézetei voltak a’ kereskedésről törvényhozásunknak, kitűnik továbbá a’ harinczadokat illető törvényszabályokból is, mik az ezen ügy körüli visszaélésekkel együtt egyik fő akadályát tevék kereskedésünknek. Vám ’s harminczad közönségesen úgy tekinteték , mint financzforrás, mellyböl, mennyit csak lehet, annyi sajtolandó, nem pedig mint fék és kormány, melly által a’ kereskedés az ország’ javára igazgattassék. Azért gyakran történt, hogy a’ kincs ') Katona 23, 619. 5) Deer. 1569 : 18 — 1599 : 33. *) E' kézirat, mellyről már az előbbi korszak’ történetében is volt szó , Buda’ városi tiszti könyve volt a' 15dik században; most Frank, pesti egyetembeli jogtanitó úr’ birtokában van, ki velem azt közleni szíveskedett.