Athenaeum, 1840/2. félév
1840-10-25 / 34. szám
532 egy hatalmas uralkodót a’ test-szerkezet’ állati életén. Már lakhelyül is a’ test’ legmagasb részét, a’ fejet, választá ki magának, ’s körűlépítkezik egy gömbölyű várral a’ koponyával. Másod, és első rangú szolgái — az idegek — által, több mint ötszáz izomnak, egyedül önkényétől függőknek, szórja parancsait, hogy mindegyik mozogjon a’ maga módja szerint ’s engedelmeskedjék vakon; parancsol az érzékmüveknek, és viszont értesittetik rögtön: mit tapintanak az ujjak, mit ízlel a’ nyelv, mit szagol az orr, lát a’ szem, hall a’fül. Megtörténhetik , hogy az érzési, vagy mozgási idegszolgák’ valamellyike meghal, munka vagy munkátlanság miatt, ’s akkor maradhat ugyan ép szerkezetben (tengéletére nézve) az érzékmű, például a szem, de az elhalt vagy elbénult lázideg (nervus opticus) szolga nem vihetvén hírül urának a’ látnivaló tárgyakat, a’ vakságnak egy neme áll elő, melly lát bén 11 lásnak (amaurosis) rész néven fekete hályognak neveztetik, így veszhet el a’ többi érzékek’ tehetsége, így a’ mozgó tagoké is szélütés, bénulás alakban. Lakik még testünkben egy kisebb rangú uralkodó agy, a’ dúczidegrendszer’ központja, melly hasiregi lakásában a’ belrészek’ élete — tehát a’ tengélet —fölött őrködik. A’ belek nem a’ koponya, hanem a’ hasagy’ intésére hajlanak , mivel a’ parancsvivő idegek’ nagy száma, a’ dúczrendszerböl szolgál a’ belrészekre. Az agyrendszer az állati (érző ’s mozgó) és szellemi, a’ dúczrendszer a’ növényi életet kormányozza. Az agy parancsosztó, az ideg parancsvivő. — A’ koponyaagy büszkébb és nemesebb a’ hasagynál. Mutatja már azt a’ pompás lakhely is a’ fejen, tömött nagysága, rendeltetésének nemesebb czélja stb. Honnan ama’ mintegy napja, eme’ pedig holdja lehet testünk’ planétái rendszerének. A’ lélek a’ koponyaapgat választotta magának életművéül, ’s míveli benne és általa, mit mivelnie lehet. De támadhat zavar és idegtusa az életmíiségben, akár betegség, akár deléjes húzások (mesmerismus) által; mikor a’ lélek kényteleníttetik elhagyni őstanyáját a’ napot; átköltözni alacsonyabb telekbe a’ holdba, hol fölemeli a’ növényi életet állativá, az állatit tiszta szellemivé, ’s munkálódik lazább kötelékek között. Miért és miképen esik az? nem tudhatni ’s nem tapogathatni ki; de hogy még is megeshetik, és hogy akkor szokatlan tünemények jöhetnek szőnyegre, a’ következő pontok vezessenek a’ megfejtéshez. 1. A’ lélek’ némelly munkálatai korlátlanabbak és szabadabbak a’ rendszerinti természetes álomban is mint ébrenlétkor; tehát a’ rendkivüli álomban, még szabadabbak ’s bámulatosbak lehetnek. A’ balzainhintó, ’s halállal testvér álom állati életünk’ legfontosabb működéseit szünteti meg; lágyan tapintó újjainak illetésével idegeket és izmokat altat el, érzékek’ munkáit oltja el. A’ lélek azonban folyvást űzi munkálatait saját birodalmában, ’s minél mélyebb az álom, annál szabadabban. Álomban elevenebbeknek tetszenek az érzések , hevesbeknek az indulatok, hatóbbaknak a’ tettek; a’ gondolat ’s tehetség’ összekötése könynyebb , tekintetünk vndorabb, a’ környező fény szebb; — lépésünk sokszor repüléssé válik, termetünk nagyobb, elhatárzásunk erőteljes!) , munkásságunk szabadabb. ’S noha mindezek a’ testtől függnek, — minthogy a’ léleknek minden legkisebb körülménye kényteleníttetik egyhangulatban lenni a’ testtel — mindazáltal az álom’ csoda tapasztalásából kisül, hogy létszerkezetünknek nem minden része tartozik egyenlően hozzánk, hogy testgépünknek művei ellankadhatnak, midőn a’ fő, a’ teremtő erő, csupán a’ visszaemlékezésből eszményesben, elevenebben, szabadabban működik, így áll a’ dolog a’ rendszerinti álommal is; és ez csak úgy bámulásunkra szolgálna mint a’ deléjes álom’ tünete , ha a’ minden éjjeli szokás által nem csökkenne a’ csodálkozás’ ereje ; hát mikor önként, vagy mesmerismus által hintetik el a’ deléjes álom’ balzama , mikoron a’ lélek még teljesebben oldozhatja fel magát testi kötelékeiből, választván magának tetszés szerinti orgánumot, miért ne tüntethetné ki teljesebben hatalmas erejét amaz isteni szikra a’ lélek ? miért ne láthatnak a dolgok’ legmélyebb sötétségébe, ’s legnagyobb távolságába ? miért ne pillanthatna a’ jövendők’ titkaiba? Hiszen már Muratori (Tract. de imaginatione) ezt mondá: „Miképen csodálhatják az emberek a’ jövendölést; midőn az elmúltaknak elmébe vissza hozásán az emlékezésen nem csodálkoznak ; holott ezen tehetségét a’ lé az agyacs, és a’ nyultagy ; B) a’ koponya- és gerinczagyból eredő idegek. 2. Diícz (v. növény életi) idegrendszer. Ide tartozik a’ nagy együttérz ideg az idegdúczokkal (ganglia) és fonatokkal (plexus).