Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-08 / 38. szám
tokos azon eszközöket, mellyeknél fogva viszkeresetét megindíthatja, kezéhez fogja szolgáltatni, következésképp, ha a’ váltóbirtokos az óvásról és annak közlését tanúsító oklevelekről nem gondoskodott, így ezeket elő sem adhatja, fizetésre nem szoríttathatik, honnan önkényt foly, hogy a’ névbecsülőnek előlegesen semmi gondjának sem kell arra lenni, váljon az ő névbecsülése iránt az óvás megtétetett és közöltetett-e vagy sem. — A’ váltópoliticával pedig egyezik, mert elébb találkozik névbecsülő, ha ennek annyiféle dolgokról nem kell gondoskodnia, ’s a’ késedelem felöli nagy aggodalom miatt talán minden kedvét is elvesztenie ; és mert továbbá a’ bemutató, kinek a’ váltó kezénél van, ’s kinek az óvást megtétetni és közöltetni saját érdeke miatt is szükséges, minthogy biztosítási, vagy azon esetben ha a’ névbecsülő nem fizetne, fizetési viszkeresetet támaszthat , hol magát a’ mindkét óvás’ előmutatásával tartozik igazolni, mindezekről könnyebben gondoskodhatik; miért is ügyetlenség volna a’ törvényhozástól , a’ névbecsülőnek tenni kötelességéül, hogy a’ bemutató’ ezen lépteiret vigyázzon fel. A’ váltópolitica tehát, az észjog, és a’ tevőleges törvény egyiránt a’ mellett áll, hogy a’ névbecsűlőnek az óvástétellel és közléssel nem elébb csak a’ fizetéskor szükség gondolnia! — Ne féljen attól értekező úr, hogy „ez sarkaiban ingatná meg az egész váltójogi szigorúságot, mert e’mellett a’ névbecsüle szigorúan köteleztetik Ígérete’ teljesítésére, egyszersmind pedig a’ bemutató is szigorúan szoríttatik, hogy azon ígéret’ feltételét , azaz a’ viszkereset’ megindíthatására szükséges oklevelek’ átadását, szinte teljesítse; holott értekező úr a’ maga új theoriájával azt, ki feltételesen ígért, feltételetlenűl kötelezteti, ’s a’ bemutatót teljességgel nem akarja arra szorítani, hogy az óvás’ megtétele és közlésebeli kötelességének teljesítését igazolja. Vagy talán értekező úr a’ váltójogi szigorúság alatt jog és politica nélküli végrehajtásért? c) Értekező úr, helyreállítgatási vakmerőségét is említi, miután ő elég szerény ezen tettét önmaga czimzeni legalkalmasb nevén, ’s a’ publicum előtt ismét jóvá tenni azt mit elrontani i igyekezett — mert a’ király ’s az országgyűlés iránt mindenki ugyan, de főként az tartozik sérthetlen tisztelettel viseltetni, ki azért ír, hogy a’ törvények’ követését könnyítse! — én őt e’ részben csak távolról kívánom kisérni. Értekező úr itt egészen következetes engedékenységében, mert miután átlátja, hogy a’törvény’ szerkezetének általa javasloti helyreállítása nem jó volna, egy újabbat javasol, t. i. ezt: „Ha az intézvényezett a’ váltót közönségesen nem fogadja el, és azon óvott váltót intéző névbecsüléséből sem fogadja el“ — — — —, nem világosan kijelenti-e itt ellenesem , hogy az én logicám a’ helyesli, ’s ő igen tudja szél után forgatni a’ köpönyeget? — Az általa felhívott 1833-ki Ent wurf einer Wechselord Tólem is egy szó sole szóra. *) ring felől észre vehette volna értekező úr, hogy az már hét éves, ’s ezért javításokra van szüksége, mik rajta csaknem 1/3 részben valósággal tétettek is. Mi azonban a’nekem szememre vetett interpolatiót illeti, tudnia kell értekező úrnak, hogy a’ „Trassat“ szó németben mind a’ tulajdonképeni intézvényezettet (eigentlicher Trassat), mind pedig a’ szükségbeli utalványozottat (Nothadressat) is jelentheti, holott a’ magyar „intézvényezett“ alatt mindenkor csupán az elsőbb értetik, a’ miért tehát én, hogy a’ magyart helyesen fordítsam, kénytelen voltam a’ „der eigentliche Trassat“ kifejezéssel élni; helyes fordítást pedig nem lehet interpolatiónak nevezni, mert hiszen gyakran történhetik, hogy a’ német kifejezésben szükségkép több szavat kell felvenni, mint mennyi a’ magyarban áll, mi megfordítva is igaz. — Miután egyébiránt a’ latin textus a’ magyarral együtt Ő Felségének szinte felterjesztetett, ’s az országgyűlés által jóváhagyatott, azt tán csak még sem nevezheti értekező úr interpolatiónak, ha ollykor a’ latin textust is használom. Milly gyermekes ! Br. Hiffner Ignácz. Alulírt Mátyás’ szobrának művésze, az egyesületnek közönség eletbe adott felszólításához képest, méltán azt várhattam , hogy a’ dologhoz értők, magát az emléket illető művészi észrevételekkel fognak fellépni, miket érdemükhöz képest méltatni el nem mulasztottam volna, azonban más történt; művészi észrevételek helyett a’ művész’ személye támadtatott meg, méltatlan , alaptalan véleményekkel, jóslatokkal, sőt rágalmakkal. A’ mi Mátyás’ emléke felöl mondandó volt, azt már a honi szobrászat’ könyvecskéjébe, két kiterjedt articulusba elmondám; most tehát csak azokhoz van szóm, ’s ezekből is kiveszem Abonyi Istvánt, kinek csak az a’ hibája, hogy azt mit itt privative lehetett volna közlenie, és én is privative feleltem volna, azokhoz, mondom, kik ez ügyben felszólaltak, ’s számok ha nem legio is, 12 tán lehet. Más dolog a’ halálról beszélni, más pedig meghalni; úgy más dolog egy mesteri művdarabot valaha valahol látni, más a’ művészetről írni akarni, megint más egy müvet előállítani. Ha pedig az arról írni akarás olly rész kezekbe kerül, kik előtt úgy látszik, mindig két iúedény áll, az egyik tentával, a’ másik epével telve, hogy most ebbe, majd amabba márthassák tollúkat, mint az itt szóban lévő tán 12-nek, kik a’ Mátyás’ emléke ellen fogcsikorgatva állottak fel; mint tigris , mellynek nyelve olly durva, hogy még mikor nyal, akkor is vért bocsájt. * (Vége következik.) *) A’ szerző’ kívánsága szerint — az orthographiát kivéve — szóról szóra közöltetik, mint íratott.