Athenaeum, 1841/1. félév
1841-01-03 / 1. szám
é keivel mind tudományisán mind művészetijén — ide értvén fokéig a’ színészetet — itéletesen, részrehajlatlanúl megismertetni. Polémiánk ritkán , csak kivételkén — midőn hallgatni Istnn volna — fog támadólag föllépni, de kész mirdekkor a’ hamisat, tévesztöt, kártékonyat kimutatni ’s a’ kajánkodó kötődéseket, személypártosságot , egyoldalú, hamis infonnatiókat — mik a’ legnagyobb lelkiösmeretlenségig kezdenek köztünk egy idő óta elharapózni — a’ valóság’ tiszta fényében kitüntetni ’s ha szükség a’ ehető legnagyobb energiával visszautasítani, magától értődvén, hogy elméblen üres declamatiót, szószátyárkodásokat, mellyek gyakran mind a’ lelki szegénységnek , mind a’ rósz akaratnak félreismerhetlenül hordják magokon bélyegét, mint egyedül csak megvetésre méltókat, hallgatással mellözend. A’ polémiának általában — mondjanak bármit ellene némelly gyengébb idegzetnek — már eddig is sok hasznosat köszönhetünk : igazakat fejtett ki, álorcákat tépett le, és megismertető az olvasót néhány szemfényvesztővel, kik szabadelműség, agyszeretet, pártatlanság, köpönyege alatt akarnák űzni kártékony sáfárkodásaikat ; illyeneknek jövendőre is mennyire körébe tartozandik, szigorú ellenére leszen ’s kell hogy legyen, időszaki polémiánk. Pest, januar’ 1. 1841. ul’ szerkesztőség. Nyílt és titkos szavazás. Korunkban minden, az alkotmányos élettel összefüggő kérdés kedves tárgya a’ közfigyelemnek ’s vitatásnak. Olly státusformákban, hol a’ közügyek’ elhatározása többektől függ, szavazás lévén az egyetlen mód, melly által a’többség’ véleménye napfényre lő ’s végzésbe megy, ezen szavazásnak legczélszerűbb módja nem lehet alkotmányos haza’ polgárára nézve kis jelentésű. A’ szavazás vagy nyílt, midőn mindenki láthatja’s hallhatja, ki miként szavazott, vagy titkos, ellenkező esetben. Nyílt szavazás volt divatban a’ legrégiebb görög és római népgyűlésekben , a’ római senatusban , a’ régi német országgyűléseken; ez divatoz ma is rendszerint az újabb képviselői országgyűléseken ’s a’ magyaron is, valamint megyéink’ közgyűlésein. Titkos szavazást látunk Atheneben Solon után, ’s pedig a’ néptörvényszék vagy népitéleteknél kivétel nélkül, a’ népgyűléseken ’s a' tanácsban csak akkor, ha egyes személyek’ viszonyból kelle végezni; Rómában pedig a’ „lex tabellának" minden népgyülésnél ’s népitéletnél titkos szavazást hoztak be. Ma, választásoknál divatoz. Nehéz és fontos politicai kérdés: a’nyílt vagy titkos szavazás czélszerűbb-e ? — Mindenik mellett igen erős és hatalmas okokat lehet felhozni. Legjobb módja a’ szavazásnak kétségkívül az, melly a’ szavazó’ szabadságát legkevésbbé veszélyezteti, vagyis: legnagyobb bizonyosságot ad a felett, hogy a’ szavazó saját, lelkiösmeretes, benső meggyőződését fogja követni, melly tehát idegen vélemények, czélzatok, törekvések, remény ’s félelem általi befolyását kizárja. — ’S ez lehet a’ szempont, miszerint a’ nyílt és titkos szavazást összehasonlíthatjuk. Igaz, hogy a’ nyílt szavazás mellett mind „azon nemes és magas okok szólanak, mellyek általában a’ nyilvánosságot ajánlják; igaz, hogy igen örvendetes, és tökéletes állapotja volna a polgári társaságnak, ha minden szavazó elég nemes bátorsággal és lélekerővel bírna, minden melléktekintetek’ befolyásától, remény- és félelemtől szabadon, mondani ki véleményét; ez a’ nemesb és magasb lelkek’igen szép álma, ’s egy tökéletesb emberi faj’ feladása. De mit tanít a’ tapasztalás? az emberek’ nagyobb része, ha nem rész és eladó is, de nem hős, ki minden külső befolyásnak erős lélekkel ellenállva, bátran ’s ollykor füláldozással, merjen fellépni a’közügyben. — Az emberi természetben fekűsznek hát a’ kihbaltan, örökké való okok a’ titkos szavazás mellett. A’ titkos szavazás azon kevés bátornak ’s föláldozásra késznek, ki nyiltan is elő merne állni véleményével, szavazatát változtatni nem fogja; ellenben a’ nyílt szavazás a’ gyönge lelkűek’ seregét, kik titkon becsületes meggyőződésüket követék vala, elrettenti ’s ellenkező nyilatkozásra bírhatja. A’ hatalom’ embereinek, üljenek azok kormányon, vagy a’ nép között, mindenkor lesz alkalmuk az ellenvéleményüeket üldözni; a’ gyüngelelkü nem fogja magát ezen üldözéseknek kitenni. A’ hatalom’ embereinek mindenkor lesz módjuk az ellenvéleményüeket oda csábítgatni, reménynyel és félelemmel, ajándékkal ’s fenyegetéssel, hogy meggyőződésükkel ellenkező szavazatot adjanak, ’s a’ gyöngelelküek — legyen alacsony nyereségvágy, legyen egy sokgyermekű családatyának nyájas aggodalma, a’ következésre nézve mind egy — nem fognak el .