Athenaeum, 1841/1. félév
1841-01-14 / 6. szám
86 hetes, családok pedior leányaikat leginkább is szinte kizárólag több esztendőre hagyják nevelésben ; a többieknél nagyrészint arra vagy elegendő tehetség, vagy pedig belátás és akarat nincsen. Ezek, kivált talán, fentartják azon jó régi szokást, melly szerint leányaik szüleik mellett nőnek fel, kis korukban imígy amúgy az olvasást, irást ’s a’ catechismust tanulják ’s csak akkor, midőn már szűzi kifejtésök’ korához közelitnek, vagy abba már be is léptek, a’ német nyelv- ’s tudományokbani tanulásra, a’ finom asszonyi munkák, zene-, táncz-, rajz- ’s tudja isten mibeni oktatás végett , másfél vagy legfelebb két évre egy vidéki nevelő intézetbe adatnak. Épen úgy van a’ dolog azon leányokkal is, kik nem laknak ’s neveltetnek az intézetben, hanem csak az ottani oktatásban vesznek részt. Ezek, mivel az intézet’ szabálya szerint, míg anyanyelvökben folyvást olvasni, meglehetősen írni ’s számot vetni nem tudnak, fel nem vétetnek, vagy már jártak iskolába, vagy otthon tanultak. De mind a’ két esetben ezen okból csak kevés szülők lesznek hajlandók, leányaikat teljes kiképezésökre még négy esztendeig járatni az intézetbe, azon kevéssel pedig az intézet’ fennállása biztosítva nem volna. Ha pedig, a’ mint eddig láttuk, Fáy’ tervének ezen föltétele, hogy a’ kiképezési idő legalább négy évre határoztassék ’s azon alól növendékek el ne fogadtassanak, a’ mostani körülmények közt legtöbb nőnevelő intézetekben ki nem vihető, természetes, hogy az egész oktatás’ módjának ’s elosztásának másnak ’s inkább az egyesek’ korához ’s szükségéhez alkalmaztatottnak kell lennie, a’ mi igen is sok bajjal ’s tökéletlenséggel jár, de a’ mondottak szerint el nem kerülhető. Arra nézve a’ növendékeket korukhoz ’s előismereteikhez képest több osztályokba kell osztani ’s az előadandó tanulmányokat az épen uralkodó szükségekhez alkalmaztatni. Az oktatásnak tovább nem csak magyar, hanem egyszerre, legalább részint, német nyelven kell folynia, nem mellőzve ugyan a’ tanulandó tárgyak’ szükséges felfogását anyai nyelven, mivel egy nagyobbrészint ismeretlen nyelvvel a’ növendékeket olly rövid idő alatt ismertetni meg (mint többnyire kívántatik) csupa egyoldalú nyelvtanítás ’s beszélgetés által elérhetlen, sőt megkivántatik, hogy ez idő alatt nyelv- ’s dolog-tanítás egybeolvadva, egymást úgy áthassák, hogy a’ leányok mind azok által, a’ mellyeket az intézetben hallanak, beszélnek ’s tanulnak , mintegy kényszerítve vitessenek a’ gyakorlandó nyelv’ idegen hatáskörébe. Továbbá az olly nagyon szükséges gazdasszonyi gyakorlásra ’s házi munkálatokra a’ mostani körülmények közt csak kevés időt fordíthatni , ’s azokat a’ növendékek későbbi, többnyire anyjok melletti öntapasztalás’ szerzésére kell bizni, mivel a’ legszükségesebb tudományok-, közmunkák-, táncz- és zenében való oktatás, olly rövid időre szorítva, majd nem minden időt elfoglal. A’ mellett ezen majorok , mellyekkel a’ Báy’ terve szerint minden nagyobb városban levő leány-intézetnek bírnia kellene, hogy a’ növendékek ott hetenként legalább kétszer gazdasszonyi ’s háztartási foglalatosságokban oktatást és gyakorlást nyerjenek , még eddig többnyire csak pium desiderium. Sőt vannak sok szülők, kik az intézetben levő leányaik’ gazdasszonyi foglalatosságokhoz szoktatásában megalázást ’s azoknak nemtelen használását látják. — Mind e’ mellett pedig még is, szinte lehetetlen a’ nőnevelés’ dolgában a’ szülők’ kívánságainak ’s várakozásainak egészen megfelelni, mivel ezek kevés figyelemmel vannak a’ négy és egy vagy másfél esztendő közti nagy különbségre, úgy, hogy az , a’ mit magában véve ugyan is kívánni lehetne, az arra szabott rövid időre való tekintettel, helytelen kívánság. Egy más főpont a’ Fáy’ tervében a’ nőnemnek irt és hozzá alkalmazott kézi és olvasó könyvek’ kidolgozását illeti , mellyeknek nem csak a’magyar, hanem némileg a’ német literaturában is létező hiányát ’s szükségét igen helyesen jegyzé meg a’ szerző. De ezen fontos tárgyról majd külön értekezni szándékozván ezen lapokban, most abba nem ereszkedem. Itt elég volt megmutatni, hogy Fáy’ tervének létesítése, nem ugyan szellemére, de egyes, és pedig lényeges javaslataira nézve a’ mostani körülmények közt inkább a’ szülőktől és közönségtől, mint a’ nőnevelő intézetektől függ. Erre nézve csakugyan igen kívánatosnak látszik, hogy a felvilágosodott szülők’ száma mindig szaporodjék , kik a’ helyett, hogy leányaik’ számára múlandó, észbeli ’s szívbeli szegénységük mellett korán sem boldogító kincseket gyűjtsenek, inkább azok’ nevelésében időt ’s költséget ne kíméljenek. De kívánatosnak látszik az is, hogy sok évi tapasztalás által megpróbált ’s tekintetben álló fővárosi nevelő intézetek kezdjék a’ kiképezést 6*