Athenaeum, 1841/1. félév
1841-02-25 / 24. szám
Első filév. Pest, februarius 22. 1841. 24. szám. Tartalom . Türedék-gondolatok a’ világköltészetröl (Vackor Imre . — Literatura: Szalay' Magyar egyházi beszédek gyűjte ménye Kislakig— Kiváláskor [Matisz Pál I. — Viágzat (Kerösmarty). — Napoleon anyja , la ). — Tárcza. Magyar academia. — Literatúrai mozgalmak 18. F.'. — Böngészel. (Barra Miklós). 'Töredek - gondolatok a' világ« költészetről. I. Ha a’ művészeteket isteni származásúaknak lehet nevezni, úgy a’ költészet mindenek közt legistenibb, mert maga az istenség’ millió alakú eszméje nem egyéb , mint a’ költészet’ teremtő erejének legdicsőbb foganata. ’S ezen ős religio, mint minden vallás’ kútfeje, tiszta egyszerű tanaira visszavezetve, ’s gyakorlat által fölszentelve, milly más, milly boldogító irányt adhatna az üdvetlen, ezéltévesztett emberiségnek! De mi porlékony földfiak, minmagunkkal öszhangzani legkevesbbé tudók , szűnetlenül nagy bajokkal küzdünk,és silány apróságokkal bíbelődünk; mert szép, jó és fontos tettek’ általános vezérfonala nem fűzi össze érdekeinket,’s igy rövid ittlétünk, a’ legprózaibb anyagiság’ kérges karjain sorvad el, vagy a’ túlzott szellemiség’ légtengerébe fúl, a’ nélkül, hogy boldogítható elemeivel, több örömre mint búra gerjesztett volna bennünket. Mi rendeltetésünk’igazában élni nem tudunk ; a’ mi életünk sem szép, sem jó, mert minden hazugságai ’s látszatos fenhéjazása mellett is, kevés költőit, kevés istenit foglal magában. Bizony pedig hiában akarunk nem-költők lenni, midőn a’ való határai előttünk olly szűkre szabvák, midőn maga az isten, világ és ember’ eredete ’s hatása is, csak egy roppant költői gondolat, egy grottesque alakzatú álomkép, melly a’ megfejthetlen szellemvilág’ végetlen csarnokában, ismeretlenül függ, ’s tarka színeivel elannyira ámít, hogy mit a’ sokaság leginkább hisz valónak, legkevesbbé az, ’s mit haszontalan költeménynek tart, legtöbbször csupa tiszta valóság. A’ vallás, politica, tudomány, néperkölcs és szokás’ bogyóparányi valósága, a’ költészet, álom, képzelődés , ’s áltatás’ sűrű phantasticus lombjai, s kábító illatú és színű virágai közt, mélyen el van takarva, ’s úgy szólván elenyészik. ’S valamint nyilvános közérdekeinkben több leplezetlen valódiság (realitás) kivántatnék, úgy ellenben az egykedvűleg lefolyó magánéletet, megrongált sociális viszonyainkat költőibbnek szeretnénk látni, noha az idyllius adamisták’ ábrándos hitfelekezetét senki sem óhajtja újra föléleszteni. — Én csak úgy tekintem a’ költészetet, ’s mindazt, mi ennek elemeit magában viseli, mint szükséges surrogátimát az annyi, ’s olly kevéssé ismert tárgygyal bővelkedő anyagi világnak, mint roskadozó emberi gyöngeségeink’ támaszát, nyomom koldusságunk’ rubintos, fénymázas mankóját, szóval, a’ roppant hiányok’ betöltő pótlékszerét. Miért is az, hogy mi annyira szeretünk magunknak más világokat alkotni ? Mert saját világunkkal nem vagyunk megelégedve. A’ bárdolatlan nép, e’ lenyomó érzetnek, ráeső súlya alól fölvágyik a’mennyek’ 21